Poirot bajusztusája a luxusvonaton - Gyilkosság az Orient Expresszen kritika
Poirot bajusztusája a luxusvonaton - Gyilkosság az Orient Expresszen kritika
Poirot bajusztusája a luxusvonaton - Gyilkosság az Orient Expresszen kritikaKülcsín
Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen című alkotását mindenki ismeri. Ha nem is olvastátok a regényt, biztos vagyok benne, hogy láttátok az első adaptációt vagy a Poirot sorozatot, netalántán játszottak a gamereknek szánt kalandjátékkal. A Gyilkosság az Orient Expresszen mára teljesen összeforrott a nagybetűs krimivel. Agatha Christie 1934-ben megírt csavaros és frappáns története az évek során sem kopott meg, és egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy újra és újra előkapják egy film vagy játék készítéséhez.
Akit érdekel az eredeti sztori, hangoskönyv formájában itt megtalálja:
Első körben itt volt nekünk Sidney Lumet 1974-es adaptációja, mely szintén sztárparádét vonultatott fel Albert Finney-vel, Ingrid Bergmannal vagy Sean Connery-vel. Majd jött a brit Poirot-sorozat, melyben az említett vonatos epizódot 2010-ben láthatta a nagyérdemű. David Suchet Hercule Poirot-ja valami eszméletlenre sikeredett, én dettó így képzeltem el a könyv olvasása közben a világ leghíresebb belga nyomozóját.
Bár 2010 sem volt olyan a régen, 2013-ra valamiért úgy érezte a filmes világ, hogy újra elő kell rántania a krimi királynőjének időtálló alkotását, hogy aztán 2017-re megörvendeztessenek minket egy modern változattal. A rendezői feladatokat Kenneth Branagh kapta, aki amellett, hogy dirigálta a show-t, a főszerepet és a produceri teendőket is magára vállalta, így már előrelátható volt, hogy körülötte forog majd minden. Ami persze nem feltétlenül baj, ugyanis Branagh személyében egy kiváló színész-rendezőről beszélünk.
Sztori
Hercule Poirot épphogy lezárta isztambuli balhéját - majd mit ad Isten - a hazafelé vezető úton, az Orient Expresszen egy újabb gyilkossági ügy hullik az ölébe. Az áldozat egy Ratchett (Johnny Depp) nevű tenyérbemászó figura, akivel nem kevesebb, mint tizenkét késszúrás végzett saját fülkéjében. Több se kell kedvenc belga nyomozónknak, kézbe veszi az irányítást és inkább lassan, mint szépen, de felgöngyölíti a luxusvonat utasait félelemben tartó gyilkosságot.
Ha Ratchett halála nem lett volna elég, egy óriási lavina is belerondít a képbe, így Poirot-nak az első osztályon (mert ott aztán mindenkinek van vaj a füle mögött) utazó gyanúsítottak megszorongatására is futja az idejéből, hol a vonaton, hol pedig a magánirodájaként funkcionáló hórakás tetején. A rengeteg karakterből és szerteágazó nyomból kiindulva nincs könnyű dolga mesterdetektívünknek, de ahogy lenni szokott, Hercule Poirot jön, lát és győz. Csak az az idióta bajusz ne lenne...
Karakterek
Már a trailerek is előrevetítették az impozáns szereplőgárdát. A megjelent előzetesek sejtették, hogy a színészek simán hozzák a kötelezőt és mindenki lubickol majd a ráosztott szerepben. Sajnos nem ez történt, ugyanis jött Kenneth Branagh és a hatalmas egója, ami kishíján agyonnyomta az egész színészbrigádot és érdektelen statisztává fokozta le őket. Szeretjük, imádjuk Poirot-t, de annyira érződött, hogy Mr. Branagh csak magával foglalkozik, hogy az már fájt.
Vannak itt olyan neves színészek, mint például Judi Dench, William Dafoe, Penélope Cruz vagy Daisy Ridley, akiknek szerepei teljesen kétdimenziósnak hatottak. Persze akadnak olyanok, akik fel tudták venni a versenyt Branagh önimádatával, így például Johnny Depp nyúlfarknyi szerepében is zseniálisat alkotott, szerencsére nem volt ideje előkapni a kalózos szériából megismert ripacskodást a tarsolyából. Emlékezetesre sikeredett még Michelle Pfeiffer szexéhes dívája is, aki abszolút magáévá tette a ráosztott szerepet.
Ha Kenneth Branagh egy kicsivel több időt fordított volna remek figuráira, akkor már beljebb lennénk. Értem én, hogy ennyi a szerepük, ennyi lett rájuk osztva, nekik megírva, de ha már egy ilyen brigádot sikerült összehozni, akkor ne hagyjuk őket lógva, és tessék nagyobb teret adni nekik.
Összegzés
Sajnos Kenneth Branagh Gyilkosság az Orient Expresszen adaptációja is felkerült a csalódást keltő filmek listájára. Tipikusan az az eset, ha kevesebbet markoltak volna, többet fogtak volna és több marad nekünk, nézőknek. Már magától az ötlettől is, hogy egy újabb klasszikus remake-re szánta rá magát Hollywood, kivert a víz és bár titkon - a szarkazmus álarca mögött - reménykedtem a sikerében (ugyanis élek-halok a gyilkosos-nyomozós sztorikért), csak lájtos popcornmozit kaptam.
Persze, ha valaki úgy ül be a filmre, hogy sem a könyvet nem olvasta, sem az előző filmeket nem látta, akkor simán tátott szájjal nézi végig, ahogy Hercule Poirot szépen sorban összeakasztja a bajszát a vonat összes utasával. Ellenben, ha minden korábbi alkotástól eltekintek, akkor a Gyilkosság az Orient Expresszen működik.
Sikerült összeverbuválni féltucat ismert színészt, akik mind egyedi aspektust tudtak kölcsönözni az általuk életre keltett karaktereknek (bár sok idejük erre nem volt). A sztori érdekes, a nyomozás szintén, bár Poirot néha akkora császár, hogy félinfókból simán összerakja az ügy legbonyolultabb részleteit, máskor meg a nyilvánvaló is smafu.
A hangulatra nagyon rágyúrtak és naná, hogy megnyomták mostanában minden krimi elengedhetetlen kellékét a havat. Bár kétség sem fér hozzá, hogy a kietlen, hófödte tájak tökéletes eszközként funkcionálnak a feszültségkeltéshez, a Gyilkosság az Orient Expresszen új adaptációja enélkül is simán ránk kellett volna hozza a frászt, de valamiért mégis többet láttuk a külsős vágóképeket, mint a vonat klausztrofób hatást keltő folyosóit. Így, hát a parától eléggé távol kerültünk, ami Agatha Christie könyvének alappillére volt. Manapság valahogy nem megy ez a regényből átemelősdi. Sebaj! Ha jót akartok szórakozni, akkor azt tanácsolom, hogy az elvárásaitokat inkább hagyjátok otthon. Úgy nézős... egyszer, de nézős.
10/7 - Szórakoztató, de semmi több
A kulisszák mögött:
