Az afgán mák
Az afgán mák
Az afgán mákA jelenlegi afganisztáni helyzet nagymértékben hasonlít a nyolcvanas évek eleji állapotra; az egyedüli lényeges különbségnek az tűnik, hogy a helyiek akkor szovjetekre lőttek, most nyugati katonákra. A délnyugat-ázsiai országban állomásozó, és huszonvalahány nemzeti hadsereg (többek között a Magyar Honvédség) egyenruháit viselő mintegy 18 ezer fegyveres (közülük 11 ezer amerikai) ugyanis naponta nettó célpontként kel és fekszik. Egyre több szakértő ért egyet abban, hogy a nyugat-ellenes erőket nem lehet legyőzni: a puszta katonai erő, a haditechnikai csúcsragadozók jelenléte, a több tízmilliárd dollárnyi ráfordítás kevés, a 200 ezer fős afgán állami hadsereg valós harcértéke pedig kevés bizakodnivalóra ad okot.
Pénz, pénz, pénz
A háború mindig, minden korban pénzbe kerül. Mindannyiunk nagy kedvencét, a Száguldó Őrnagyot parafrazálva: kis pénz – kis háború, nagy pénz – nagy háború. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: miből telik fegyverekre, lőszerre, élelmiszerre, harci felszerelésre a táliboknak egy olyan országban, ahol a lakosság 60 százaléka napi két dollárból tengődik, amikor egy egyszerű géppuska-lőszer ennek a duplájába kóstál? Nos, Afganisztánban mintegy 220 ezer hektáron termesztenek mákot – ez nagyjából megfelel Komárom-Esztergom megye területének. A tavalyi év során a betakarított mákból előállított ópium mennyisége megközelítette az ötezer tonnát, ami a világtermelés 75-80 százaléka. Ha az egészet tovább finomítanák (amitől mentsen meg bennünket a Mindenható), hétszáz tonna nagytisztaságú heroint lehetne előállítani, s ez azt jelentené, hogy nagyjából minden földlakóra jutna egy emberes adag utcai minőség.
Szélmalomharc
Az afgán állam – hivatalosan – harcot folytat a kábítószerek ellen. A tálib rezsim 2001-es bukása óta 4 milliárd dollárt fordítottak a mákültetvények és a (nem is annyira) titkos finomítólaborok felszámolására, érdemi eredmény nélkül. Ezen nincs is mit csodálkozni: a valódi munkanélküliség 40 százalékos, a 17 millió munkaképes lakosból 13 millió kizárólag a földműveléshez ért, s ezen belül főleg a máktermesztéshez. A drog nem hagyja érintetlenül az afgánokat sem: másfél millióra becsülik a belföldi kábítószerfüggők számát.
A megszálló nyugati csapatok (ne féljünk kimondani a szót: a NATO és szövetségesei bizony megszállók abban az országban), tehát az USA által vezetett koalíció katonái roppant kényes helyzetben vannak: úgy kellene elnyerniük a lakosság rokonszenvét és támogatását, hogy a helyiek legfőbb megélhetési forrását jelentő mákültetvényeket megsemmisítik. Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy az őket amúgy is gyanakvással figyelő parasztokkal nem keresik a bónusz-konfliktust és inkább ügyet sem vetnek a tiltott növényekre (amelyek között a mákon kívül még az indiai kender, a hasis és a marihuána alapforrása is gazdagon megtalálható). 2016-ban a hatóságok a 220 ezer hektárnyi, máktermesztésre használt területből 900 hektárt számoltak fel. Úgy vélem, ehhez minden további kommentár felesleges, főleg akkor, ha tudjuk, hogy Afganisztán a világ egyetlen olyan országa, ahol önálló főhatóságként Kábítószerellenes Minisztérium működik.
Virágzó üzlet
A heroinexport 2015-ben 4 milliárd dollár bevételt eredményezett, ami a teljes afgán GDP egyötöde. Az ENSZ szakértői szerint ebből az összegből legalább 2 milliárd a tálibok és a többi nyugat-ellenes erő katonai erőfeszítéseit támogatta. Ez a summa nagyobb, mint Magyarország éves katonai költségvetése. Hogy valójában mekkora üzletről is beszélünk, álljon itt egy kis matekozás: a termelők az ópium kilójáért 300 dollárt kapnak a felvásárlóktól, ebből a laborokban körülbelül 100 gramm tiszta heroin készül. Egy gramm heroin átlagára Nyugat-Európában és az USA-ban (tisztaságtól függően) 120-150 dollár körül mozog. Röviden: a termelő és a végfelhasználó között az anyag ára a negyven-ötvenszeresére nő. Ilyen megtérülési rátát még a legmerészebb pilótajáték-szervezők sem mernek beígérni a baleknak kiszemelt befektetőknek.
Azokat a kósza híreket pedig, amelyek szerint olykor az amerikai hadsereg szállítógépei viszik az USA-ba az afgán ópiumot a CIA hallgatólagos támogatásával, tekintsük pusztán rosszindulatú összeesküvés-elméleteknek. Tegyük ezt még akkor is, ha a globális külpolitikai játékosok egyik nagyágyúja, maga Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is célzott erre 2017 júliusában egy sajtótájékoztatón.
Zaklatott történelme során Afganisztán sokadszor szolgál rá arra a mondásra, mely szerint egy olyan ország, ahová könnyű bevonulni, lehetetlen tartósan meghódítani és nagyon nehéz onnan kivonulni. És ez az igazság talán nem független a mákültetvényektől sem...
