Foltokban a boldogság
Foltokban a boldogság
Foltokban a boldogságA meghittséget és otthonosságot sugárzó foltvarrott takarók, képek között megnyugszik a lélek. Nem tudom, ki emlékszik a Váratlan Utazás című kanadai tévésorozatra, ami egy idilli kis faluban játszódott az 1900-as évek legelején. Ott az asszonyok mindennapjainak része volt a foltvarrással készült szép használati tárgyak, takarók, kötények készítése. Mindig másnál gyűltek össze délutánonként a varrókör tagjai, egy kis közös alkotásra és beszélgetésre.
Ahogy hallgatom a székesfehérvári Bodáné Fenyves Zsuzsa beszámolóját, úgy érzem, ma sincs ez másként. A varrás nem feltétlenül magányos tevékenység. A negyven évig óvónőként dolgozó Zsuzsa, akinek munkáit adventkor a móri Lamberg-kastélyban is kiállították, rendszeresen vezeti az Asszonyműhely foglalkozásait a Fehérvári Kézművesek Házában.
Asszonyműhely legközelebb január 27-én, szombaton lesz a Kézművesek Házában. "Ezekre a foglalkozásokra igyekszem jó előre felkészülni. - mesélte Zsuzsa. - Már ilyenkor, januárban megtervezem nagyjából egész évre előre, hogy miket készítünk majd. Télen még inkább van erre időm, márciustól már a kertemmel is egyre többet foglalkozom. Eleinte nagyon izgultam, mert azért tíz-tizenkét asszonynak egyszerre megmutatni, elmagyarázni mindent nem mindig könnyű. Ha jönnek anyukák kisgyerekekkel is, akkor igyekszem olyan alternatívákat kitalálni, amit a kicsik is el tudnak készíteni, vagy akár az is, akinek nincs varrógépe."
Ebben persze már nagy a gyakorlata, hiszen a Tulipános Óvoda óvónőjeként Zsuzsa évtizedeken keresztül alkotott együtt a kicsikkel. "Mai napig visszajárok az oviba. Van, hogy hetente meglátogatom Évit, a kolléganőmet, akivel huszonhat évig voltak közös csoportjaink. A gyerekekkel mindig készítettünk közösen valamit, ragasztottunk, varrtunk vagy akár gyertyát öntöttünk. Nagyon szerettem azt a korszakot, de bevallom, annak is örültem, amikor nyugdíjas lettem. Azt vallom, mindig abból kell kihozni a legjobbat, ami éppen adódik az ember életében."
És valóban, nem kevésbé mozgalmas most sem az élete. "Rendszeresen járok az iszkaszentgyörgyi foltvarró körbe, ők tanítottak meg sok apró praktikára. Egy ismerősöm pedig Tatabányán tart rendszeresen tanfolyamokat, őt is felkeresem havonta, kéthavonta egy kis tapasztalatcserére." A foltvarrásnak nemzetközi szinten is akkora hagyományai vannak, hogy Franciaországban és Olaszországban például óriási fesztiválokat is rendeznek ebben a témában. "Nagy örömömre ezekre is eljutottam már, rengeteg szépet láttam, és sok ötletet meríthettem ezeken a rendezvényeken."
Lássuk, hogyan is történik a foltvarrás a gyakorlatban? Hát, nem úgy, mint ahogy abban a bizonyos tévésorozatban, amit az elején emlegettem. Nem kézzel öltögetnek már össze egy egész takarót. Zsuzsa otthoni varrószobájának polcai roskadoznak a színek szerint összeválogatott, méretre szabott anyagoktól. Fő kelléke pedig egy japán gyártmányú, kiváló fém alkatrészekből álló varrógép, melyet a lányuk sugallatára a férje vett neki a harmincadik házassági évfordulójukra.
Otthon többnyire egyedül alkot, illetve nagy segítsége Bea lánya, aki nem csak előszeretettel díszíti az otthonát anyukája műveivel, hanem gyakran a keze alá is dolgozik. Ő is nagyon érti már a szabás, a foltok egymáshoz illesztésének fortélyait. " Mi már nem ollóval szabunk, hanem késsel, egy mozdulattal, egy vonalzó mellett. Nagyon fontos a különböző anyagok összetételére, és állapotára odafigyelni. Hiszen nem varrhatunk össze például egy selymet egy vászonnal. Az új anyagokat mindig be is avatom, kimosom, kivasalom, mielőtt szabom és varrom őket, hogy ne használatban deformálódjanak már el. Ez egy takarónál nyilván lényegesen fontosabb, mint egy képnél például."
A végeredményből pedig többnyire ajándék lesz: esküvőre, születésnapra, baba születésre, barátoknak, családtagoknak, kedves ismerősöknek - mindig van következő alkalom, és apropó az alkotásra. " A férjem szokta mondogatni tréfásan, hogy ha engem akár tíz évre bezárnának ide a varrószobámba, akkor is találnék elfoglaltságot magamnak." - nevetett Zsuzsa. Majd büszkén mutatja az albumot, melyet a lánya készített számára, mondván, ha már szinte az összes munkáját elajándékozza, legalább fotó formájában legyenek megörökítve. Ahogy lapozgatunk, minden kép, minden tárgy mögött egy személyes történet bontakozik ki. Hiszen Zsuzsa igyekszik mindenkinek valami egyedi, személyre szóló, megismételhetetlen darabot ajándékozni. "A fiam párja szereti a piperéket, az öltözködést, neki cipőket, rúzsokat, körömlakkokat vágtunk ki textilből, és ezekkel díszítettük a foltvarrott takaróját. De kapott a lányom macskás, Gábor fiam pedig kutyás takarót is. Aztán itt van ez a kép: ezt a kockás takarót édesapám halála után készítettem a régi flanelingeiből. Most anyukám konyhájának a dísze."
De készül ajtókitámasztó, táska, kosár, doboz, faliképek és babák is szép számmal. Ami a színeket illeti, Zsuzsa leginkább a visszafogott, őszies, föld színeket kedveli, az általa összeválogatott árnyalatokról már messziről meg lehet ismerni a munkáit. "Nagyon szeretek kézzel is varrni, kisebb figurákat, vagy éppen kötögetni." - árulta el Zsuzsa. Aki pedig tőle szeretné ellesni a praktikáit, ne habozzon, irány az Asszonyműhely!
