Mobillal vagy fényképezőgéppel?
Mobillal vagy fényképezőgéppel?
Mobillal vagy fényképezőgéppel?Én igazából még nem is gondolkodtam el azon, hogy a fotózás milyen szinten lett az életünk része. Lassan ott tartunk, hogy mindenki fotóművész, akinek a zsebében ott lapul egy valamilyen fajta, fényképezőgéppel összenövesztett okostelefon. És, hát lassan nincs már ember okostelefon nélkül, mint ahogy nincs már okostelefon sem kamera nélkül.
A gondolatmenet onnan indult, hogy gyermekeim farsangra készülnek és hát jött a kérdés: Apa, te mi voltál a farsangon, mikor gyerek voltál? És mi sem volt természetesebb a mai kor gyermekének, hogy hozták a telefonomat: Apa, megmutatod a képet?
Döbbenet, és tényleg. Ha jól belegondolunk, az okostelefont nem is telefonálásra használjuk a leginkább. Bár erről már értekeztem korábban is, de, hogy ez a fotózás mennyire elharapódzott, az számomra csak most kezd körvonalazódni. Persze látom én is, hogy a közösségi média prominens képviselői, jelesint a Facebook és a kistesó Instagram adja a felhasználók alá a lovat, hogy fotózzunk minél többet, de talán most kezdem felfogni, hogy ez egy jelenség. Egy olyan jelenség, mely szépen lassan kúszott be az életünkbe. Talán lassabban, mint az internet, vagy lassabban, mint a Facebook, ellenben annál nagyobbat robbant. És tegyük mellé még azt is, hogy ha mi, felhasználók ezt nem ismertük volna fel, a gyártók tutira mentek, mert ők is látják a folyamatokat. Egy-egy erősebb márka már kifejezetten azzal adja el új típusait, hogy az milyen hiper-szuper szelfiket és még annál is jobb panorámaképeket kreál, lassan már nélkülünk is. A mesterséges intelligencia már betette a lábát a fotózásba is.
Életem első #food kategóriás fotója, mely a Facebookon kötött ki. De a felhasználók többsége ennél sokkal professzionálisabb kivitelben űzi az "étel-fotózást". Van, hogy még egy meghitt, romantikus vacsora is azzal kezdődik, hogy komponálnak egy festői képet az elfogyasztandóról. Lehet, érdemes lenne egy pincért is megkérdezni, mik a tapasztalatai.
De tényleg ennyire fontos a fotózás?
Az ember persze önző és amit a kor technikája megadhat, azt ki is használja. Kezdetben voltak a kínai turisták, akik az akkor még kompakt digitális fényképezőgépükkel (ezzel még ugye nem tudtak hazatelefonálni) mindent és mindenkit lefotóztak. Nem csak Pesten. Az esküvőmön a Szent Imre templomból kifelé jövet, János atyával az oldalunkon mi is alanyai lettünk a kínai, tablettel mindent fotózó turistáknak. Vicces volt, pedig ennek már jó pár éve. Azóta mindenki úgy hozzászokott a fotózáshoz, hogy már azon sem mosolygunk, ha a szomszéd gyerek szelfiboton tartja a telóját. De miért van ez így? Jó ez? Kell ez nekünk?
Igen, ez az exhibicionizmus már belénk van kódolva, mert hát maga a közösségi média is részben erről szól. Posztolunk fűt-fát, ha kell, ha nem. Az Instagram legtöbbet használt hashtage a #food, ami szerintem elég vicces. De kétségtelen tény, hogy ott tartunk, hogy amit nem fotóztunk le és nem osztottunk meg az Instán vagy a Facén, azt nem is ettük meg. Gondolom majd a szociológusok kielemzik, hogy egyfajta vágyódás lehet a dologban, miszerint a hírességeket próbáljuk meg ezzel is követni, és valamilyen fajta önigazolás lehet a háttérben, mely szerint mi is eljuthatunk olyan helyekre vagy ehetünk olyan helyeken, ahol ők. És ha ezt megmutatjuk a világnak, akkor mi is lehetünk olyan fontos részei a társadalomnak, mint azok a hírességek, akiknek az Instáját a legtöbben követik. Érdekes okfejtés, hová is jutottam a farsangi jelmeztől…
Azonban a tények makacs dolgok. Fotózunk, ha kell, ha nem. Rengetegszer úgy is, hogy nem foglalkozunk a képeken látható személyekkel sem. Elég csak odaülni a Facebook elé és máris láthatjuk az önigazolás, önbíráskodás legkifejezőbb módját a Fehérvári gyökerek csoportjában. Szemrebbenés nélkül emelik negatív példává az egyszerű embert, igen gyakran komoly indok nélkül. Persze nagyon könnyű gyorsan lőni egy képet, aztán a fotómasina kettő kattintásra már fel is töltötte a Facéra, miközben mit sem tudunk a fotózott téma előéletéről. Hiába, a technika már gyorsabb, mint a gondolatunk.
A gyártók is követik a trendet, és azzal próbálják eladni a legújabb modelljeiket, amit a leginkább kihasználunk. Ezért aztán a legtöbb reklámban azt domborítják, hogy mennyire tökéletes képeket készíthetünk okostelefonjaikkal.
Akadnak pozitív példák is a fotózásra. Ha nem lennének a zsebünkben ezek az okostelók, melyekkel rapid módon tudunk fotózni, egy sor természeti jelenségről készült hihetetlen és megdöbbentő képpel lennénk szegényebbek. Talán nem láthatnánk azokat a távoli helyeket, városokat sem oly sok szubjektív szemszögből, mint ahogy azt láthatjuk az Instagramon mondjuk #city hashteggel. Sorolhatnám még napestig a lehetőségeket, mert ott van nekünk a Pinterest is, ahol meg olyan okos és szuper ötletek sorakoznak, melyek alapján ihletet meríthetünk mások ötletei alapján. A csináld magad amúgy is nagy kedvenc az interneten, a Pinterest pedig telis-tele van ilyenekkel. Jobbnál jobb lakberendezési tippek, jelmez ötletek, és persze ezek mind nem lennének, ha nem fotóznánk mindent, mindenhol.
Összességében azt lehet mondani, hogy korunk technikai vívmányainak vagyunk az áldozatai. Biztos, hogy a fotózás csak negatívum lehet? Nem lehet, hogy egy kicsit benne van ebben minden és mindenki? Benne vannak a gyártók, akik az egyszerűbb digitális fotógépeket belegyömöszkölték a telefonunkba, benne van a közösségi média, mely olyan teret ad számunkra, ahol kiélhetjük a “megmutatom” vágyainkat és hát persze ott van napjaink társadalma, mely gerjeszti bennünk az előbbi vágyat. De egy biztos, fotózni jó!
