Több ezer digitális családi fotó és videó gyűlt össze, de van értelme?
Több ezer digitális családi fotó és videó gyűlt össze, de van értelme?
Több ezer digitális családi fotó és videó gyűlt össze, de van értelme?A nagyobbik kisgomba nem is oly rég ünnepelte tizedik szülinapját, de nem akarom ilyen távolról kezdeni. A lényeg, hogy azon morfondíroztunk Lincsivel, vajon érdemes-e egy tíz évesnek fotóalbumot készíttetni. Az alapötlet nem is oly elcsépelt. Lóg már a gyerekszoba falán webes fotóalkalmazásból rendelt nagyméretű fotómontázs, és annak is nagyon sikere volt. Sőt, a három évvel fiatalabb tesó addig-addig nyúzott, míg ő is kapott - mondanom sem kell, hogy szintén nagy volt az öröm.
Szóval az alap elgondolás, hogy az online ránk ömlő sok kreatív ötlet inspirációja alapján van-e értelme egy nagy fotós könyv készítésének? Nyilván az ötlet nem életkor függő, sőt, nyilván az ajándékozási alkalom is kötetlen. Maga a fotós könyv tényleg egy jó dolog, legyen az ovis, sulis ballagási, vagy esküvői alkalom, de igazából maga az ötlet nagyszerű. És akkor azt még nem is említettem, hogy ugyanez az ötlet videós megvalósításból mekkora!
Millió digitális fotó és videó a házi archívumban!
A probléma azzal kezdődik, hogy a napról napra szaporodó családi archívummal mit és hogyan kezdünk bármit is! Ha jól belegondolunk, a kérdés egy kicsit sem bagatell! Saját tapasztalatom, hogy nem is oly egyszerű, sőt, még csak időben sem csekély kiválogatni azt a néhány tíz fotót, melyet aztán érdemesnek találunk az albumba nyomtatni.
Nyilván ez lassan olyan, mint a mindent is fotózó kínai turisták az utcán. Bár igazából szerintem ők sem tudnak mit kezdeni a milliónyi fotóval, de ez legyen az ő problémájuk. Az enyém leginkább az, hogy van-e értelme ilyen szinten mindent megörökíteni? És ha igen, akkor kinek is örökítem meg? Ki fogja ezt a milliónyi fotót valaha is megnézni? Lesz-e rá valaha időm, energiám, késztetésem, hogy leüljek a számítógép elé és rendszerezzem a családi digitális archívumot? És ha egyszer mégis csak elkészülne, akkor a gyermekeim, vagy azok gyermekei fogják-e valaha nézegetni? Hiszen nekik is legalább ilyen mennyiségű saját fotóval kell majd megküzdeniük...
Mire jó ez a rengeteg elkészült fotó?
Most persze hallom az olvasók érveit, és nyilván magam is belátom, hogy ha már a családi kasszát egyébként sem terheli a számítógépnek készülő fotórengeteg, akkor miért ne készülhetne annyi kép, amennyit jónak látunk! Jó, persze alkalmanként, könnybe lábadt szemmel hatalmas öröm a sok évvel ezelőtti fotókat nézegetni, a hiányzó családtagok emlékét feleleveníteni, mosolyogva gondolni a családi kirándulásra.
Ugyanakkor előttem van az a kép is, mikor egy lomtalanítás alkalmával a Tulipános ovi mögötti parkolóban a szélvihar napokig kergette a szanálásra megérett, még fekete-fehér családi fotók sokaságát. Persze azt is látni kell, hogy ötven, száz évvel ezelőtt, amikor még ritkaság számba ment a fotózás, akkor jó, ha volt egy-egy fotó csecsemőkorból, aztán a legközelebbi az érettségi idején, majd a házasságkötés tájékáról.
Jobb esetben készült egy-egy fotó még az oviban. Aztán ennyi. Szüleink, nagyszüleink és a dédik is megvoltak ezekkel a tíz, de jellemzően csak húszévente készült fotókkal, melyek általában a nappalik főfalát díszítették éveken keresztül.
A választ persze mindenkinek magának kell megtalálnia. Én is millió képet készítek a zsebemben lapuló - rendszerint jobb képeket készítő - telefonommal, mint bármely korábbi fotómasinámmal.
De a kérdés, akkor is adott: kinek, minek és miért készítünk ennyi mérhetetlen digitális fotót? Nem beszélve arról, hogy ki fogja ezeket megnézegetni?
