Fehérváriként a kézilabda jövőjéért
Fehérváriként a kézilabda jövőjéért
Fehérváriként a kézilabda jövőjéértNem kétséges, Európában a labdarúgás után a kézilabda az egyik legnépszerűbb sportág. Hazánk klub- és válogatott szinten is az öreg kontinens legjobbjaihoz tartozik, ez a kijelentés még akkor is igaz, ha nemzeti csapataink számára a legutóbbi világversenyek nem úgy sikerültek, ahogy azt a szurkolók és szakemberek várták. A női válogatott világbajnoki 15. helye és a férfiak Európa-bajnoki 14. pozíciója is szóba került a Horváth Gabriellával készített beszélgetésünk során. A fehérvári sportdiplomata az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) Végrehajtó Bizottságának tagja, valamint a Magyar Kézilabda Szövetség nemzetközi ügyekért felelős főtitkár-helyettese. Kezdésként nem is kérdezhettem mást, mint azt, hogy pontosan mi is a Végrehajtó Bizottság feladata egy ilyen nagy szervezetnél.
- Hozzánk javaslatok, indítványok érkeznek, illetve az alattunk lévő bizottsági struktúrából az ott megszülető döntések jóváhagyása a fő feladatunk. A beérkező indítványokat vizsgáljuk meg, a különböző célokra meghatározott költségkereteket hagyjuk jóvá. Mondhatom, a sportág teljes európai felügyelete a feladatunk.
- Nyilván nem kikövezett út vezet egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező szervezet vezetésébe. Horváth Gabriella útja hol és hogyan indult?
- Nekem már kiskorom óta tetszett a sportdiplomácia, viszont fogalmam sem volt, hogy lehet eljutni odáig, hogy ezzel foglalkozhassak. Fiatal játékosként, utánpótláskorban is nem csak a csapattársaimmal szerettem lenni, de kerestem az edzők, vezetők társaságát, hogy az ő dolgaikat is megértsem, belelássak a munkájukba. Emlékszem, az edzőkkel nagyon szerettem volna megvitatni bizonyos dolgokat, mondjuk úgy, nem mindenki vette ezt szívesen. Mivel nem láttam módját, hogy juthatnék erre a pályára, el is engedtem egy időre ezeket a célokat és teljesen véletlenül alakult úgy, hogy ezt később sikerült elérnem. Elég korán abbahagytam a kézilabdát, annak ellenére, hogy korosztályos válogatott voltam, mert a 2000-es évek elején kilátástalanak láttam a sportág hazai helyzetét. A civil élet felé fordultam, befejeztem a főiskolát és értékesítési vezetőként dolgoztam egy fehérvári cégnél. Itt nagyon sokat tanultam és roppant hálás vagyok ennek a cégnek a mai napig értékes tapasztalatokért.
- Hogyan tért vissza az életedbe a kézilabda?
- Megismerkedtem a strandkézilabdával, ahol minden csak úgy megtörtént velem. Játszottam, aztán válogatott lettem, később pedig meghívtak az európai szövetséghez, hogy legyek versenybíró. Nagyon jó barátságok alakultak ki ott és szép lassan visszaszippantott a kézilabda. Európai versenybíró lettem, majd néhány év játék után a hazai szövetséghez kerültem, később pedig az EHF Végrehajtó Bizottságának tagjaként kaptam feladatokat.
- Sok utazással jár ez a tisztség?
- Amikor ülésszakok vannak, mint például most, márciusban, akkor sokat utazom Bécsbe, a központunkba. Ezen kívül is sokat vagyunk úton, egyes ülések az EHF rendezvényeihez kötöttek, utánpótlás és felnőtt szinten egyaránt.
- Kérhetünk egy kis helyzetjelentést, milyen a hangulat most az EHF-nél? Nemrég rendezték a férfiak kontinenstornáját, az idei év decemberében pedig a hölgyek Európa-bajnoksága következik, vagyis két nagy torna között van az EHF.
- Így van, a horvátországi Eb összességében jól sikerült, de nyilván akadtak kritikai pontok, ezeket épp most vitatjuk meg. Az ehhez kapcsolódó szakmai bizottságok a közelmúltban elemezték ki a kontinenstornát, az ő értékeléseik, elemzéseik kerülnek majd az asztalunkra. Most egyébként rendkívül izgalmas időszakot élünk meg az EHF-nél. Az elmúlt tíz évben nagy fejlődésen ment át a kézilabda, főleg marketing és média szempontból. A Bajnokok Ligája olyan prémium termékké vált, mely iránt nagyon komoly az érdeklődés, csakúgy, mint az Európa-bajnokságok után. Megjegyzem, szerintem a férfi EB jelenleg a legszínvonalasabb verseny ebben a sportágban. Ezek miatt is nagyon izgalmas most az életünk, ugyanis kiírtunk egy tendert a következő tíz év marketing- és médiajogaira. Nagyon sok nagy és elismert média- és marketingügynökség pályázott, most már a folyamat vége felé járunk. Picit félve vágtunk bele, de szerettük volna, ha ezeken a területeken előrelépés történik és kiléphetünk a nemzetközi piacra, melyre az elmúlt majd húsz évben ebben a sportágban nem volt példa. Most úgy tűnik, hogy szakmailag és anyagilag is jó döntést hoztunk, és olyan előnyös szerződést tudunk aláírni, mely a foci mögött, a második helyre hozza be a kézilabdát az európai sportban.
- Ez egyértelműen szolgálja majd a szurkolók érdekeit. És ha már szóba került a szurkolás, egy EHF tisztségviselő is nyilván szurkol egy nagy tornán saját nemzete csapatának.
- Hogyne, ez magától értetődő. Természetesen viselkednünk tudni kell, de normális keretek között maradva senkinek nem kell megtagadnia nemzetiségét. Én ennek úgy szoktam kihúzni a méregfogát, hogy a magyar meccseken elhagyom az EHF szektorát és átmegyek a magyar szurkolók táborába, és a viselkedési normák betartásával buzdítom a mieinket. Ha ez mondjuk nem működhet, és az EHF számára fenntartott helyekről nézem valamelyik magyar csapatot, akkor viszont tudnom kell, hogy én a szövetség képviselője vagyok. Lehet tapsolni, örülni a góloknak, de tudni kell ennek a kereteit.
- Milyen érzés most magyarnak lenni az EHF-ben?
- Ha a nagy tornákra gondolsz, én egy picit másképp értékelem az elmúlt világversenyeket, mint a nagyközönség. Valóban nem sikerültek annyira jól, mint ahogy a történelmünk predesztinálta volna, de ha megnézzük a női vonalat, három mérkőzést veszítettünk a világbajnokságon. Az egyiket a norvégoktól, akik uralják ezt a sportágat és az elődöntőig meneteltek. A másikat a svédektől, akik szintén négybe jutottak, a harmadikat pedig a későbbi világbajnok franciáktól. Ez három olyan csapat, mely végül ott volt az első négyben. Látom a mindennapi munkát és úgy gondolom, Kim Rasmussen jó munkát végez és remélem, vissza tudjuk vinni a magyar női kézilabdát oda, ahova az elmúlt években tartozott. A férfiaknál hasonló volt a helyzet, a spanyolokkal játszottunk ki-ki meccset, akik végül megnyerték a tornát. A dánok szintén négyben voltak, míg a csehek az EB egyik meglepetéscsapataként zártak. Fiatal keret debütált nálunk, új edzővel, persze, lehetett volna sokkal szebb a szereplésünk, de nem érzem tragikusnak a válogatott szereplését. A lehetőség a javításra mind női, mind férfi vonalon megvan, ebben biztos vagyok. Ez azonban nem befolyásolja az én helyzetemet az EHF-en belül. Szövetségi szinten nagyon jó a kapcsolat a MKSZ és az EHF között, a női BL Final Four évek óta Budapesten van, és most zajlanak a tárgyalások ennek a meghosszabbításáról. Utánpótlás-világversenyek szinte minden évben vannak Magyarországon, így nyugodtan mondhatom, jó a kapcsolat a sportág hazai és európai vezetése között.
- Akkor mondhatjuk, hogy jó dolog 2018-ban magyar sportdiplomatának lenni az EHF-nél?
- Igen, határozottan! Nagyon sok jó korábbi kézilabdázó és kézilabdához kapcsolódó szakember dolgozik az EHF-nél, akik a saját területükön kiváló szakemberek. Jó az EHF-nél magyarnak és jó Horváth Gabriellának lenni, mert nagyon inspiráló számomra ez a környezet.
