Gondold meg, hova parkolsz!
Gondold meg, hova parkolsz!
Gondold meg, hova parkolsz!Kedves fehérfurgonos/kékbéemvés/feketepasszátos!
Már megint a járda végére parkoltál! De nem ám csak úgy ímmel-ámmal, hanem teljesen ráálltál az amúgy is csálé kockakövekre. Húsz centi a faltól, negyven a tűzcsaptól, százhúsz a bejárattól. Így legalább csak három lépést kell a szabadban tenned! Neked, aki még a szemben lévő boltba is autóval mész, mert túl messze van, bizonyára furcsának tűnhet, hogy vannak olyanok, akik gyalog közlekednek. És nem egyedül, hanem mondjuk egy-két gyerekkel, kutyával. Tudod, egy kereszteződésben a járda vége az a hely, ahol elvileg biztonságosan át tudnánk kelni a túloldalra. Ha nem parkolnál oda.
A múltkor éppen a fiaimmal mentünk reggel az oviba. A kicsi a babakocsiban ült. A nagy fogta a kezemet. Én meg magamban azon tűnődtem, hogyan kerüljünk ki. Menjünk el a szomszédos utcán?! Jó ötlet lenne. Igaz, az ellenkező irányban van az ovi, de üsse kavics! Nekem meg a gyerekeknek nem probléma plusz negyed óra séta! De mit javasolsz, hogyan jussak el odáig?! Nincs járda. Azt te is belátod, hogy a fél nyolcas csúcsforgalomban két kisgyerekkel nem életbiztosítás az aszfalt szélén gyalogolni. Kerüljünk ki? A füvön még éppen hagytál hatvan centit, ahol elférünk. Talán ez a kevésbé rossz választás, már csak imádkoznom kell, hogy ne akarjon senki kanyarodni! Tudod, az előtte lévő parkolóban az öt férőhelyre átlagban nyolc autó erőlteti be magát. Hogy hogyan, ne kérdezd, de valamelyik kocsi eleje, hátulja mindig kilóg az útra. Ha valaki a város felől jön, tuti nem veszi észre tőlük az úttesten átkelő gyalogost, még akkor sem, ha te éppen nem a járda végén hagytad az autódat.
A múltkor miattad majdnem elütöttek minket. Arra nem volt időm, hogy a gyerekeket arrébb lökjem. Szerencsére a másik sávban nem jött senki, így a sofőr az utolsó előtti pillanatban el tudta rántani a kormányt. Mikor a kicsivel jöttem hazafelé, még mindig ott volt a kocsid, de most rajtakaptalak, mert te is bent ültél. Bekopogtattam az ablakodon. Hosszú percekig úgy csináltál, mintha nem vettél volna észre, mert a telefonodat nyomkodtad eszeveszettül. Nem jöttem zavarba a közönyödtől, erre gondolom magad is rájöttél, mert végül mégis csak kiszálltál. Mentegetőztél ezerrel, hogy öt percre álltál csak ide, meg elfoglalták a te helyedet is! Megértem a problémádat. Tényleg. Tudom, kéne több parkoló, de amíg nem lesz, ha nincs hely, légy szíves állj be valamelyik keresztutcába. Három perc gyaloglás neked sem fog megártani! Köszi előre is!
