Mathias, aki egy Cessnával adott lökést a peresztrojkának
Mathias, aki egy Cessnával adott lökést a peresztrojkának
Mathias, aki egy Cessnával adott lökést a peresztrojkánakAz évszám 1987, ugyan enyhül, de még létező jelenség a hidegháború, még nincs egységes Németország, helyette létezik NSZK és NDK (a nagyon fiatalok kedvéért: nyugaton a Német Szövetségi Köztársaság, keleten a Német Demokratikus Köztársaság). Még létezik, de már agóniája elején jár a Szovjetunió, ergó a kelet és nyugat között erősen szűkös és mikromilliméterig ellenőrzött az utazási lehetőség. Erre 1987. május 28-án jön ez a Rust gyerek...
Mit jött, szárnyalt, szó szerint, ugyanis az akkor mindössze 19 esztendős nyugatnémet fiatalember egy Cessna repülőgéppel egyszerűen berepült a szovjet légtérbe, majd senkitől sem zavartatva landolt a moszkvai Vörös Téren.
Alig két héttel korábban bérelte ki a kisgépet Rust, hogy észak-európai utazást tegyen vele. Mindössze ötven órányi addig levegőben töltött idejével igencsak kezdőnek számított, mégis megkapta az extra üzemanyagtartályokkal felturbózott, hosszútávú repülésre átalakított Cessnát. Repülési terve szerint először meglátogatta volna a Feröer-szigeteket és Izlandot, majd Norvégia és Finnország érintésével tért volna vissza az NSZK-ba egy stockholmi landolással. Ám 1987. május 28-án Rust megtankolta gépét a helsinki-malmi reptéren és 12:21-kor felszállt. A toronynak jelezte, hogy Stockholm felé tart, ám ezután azonnal keletnek fordult és kikapcsolta a kommunikációs eszközeit. Ezután a finn légiirányítás hiába próbálta felvenni vele a kapcsolatot.
14:29-kor elérte a Balti-tenger partvonalát az Észt SZSZK felett, és belépett a szovjet szárazföld feletti légtérbe. Húsz percen belül Gdov térségében két elfogó vadász érkezett, egyikük olyan közel repült, hogy Rust látta a vörös csillagot az oldalán. Eszébe sem jutott, hogy rálőnek, azt gondolta, hogy talán megkísérlik földre kényszeríteni. A vadász engedélyt kért a beavatkozásra, de ezt megtagadták. Ezután kíséret nélkül repült még vagy 550 kilométert Moszkváig.
A nagyvárosban simán megtalálta a Vörös teret. Először a Kreml falai között akart leszállni, de később eszébe jutott, hogy jobb lenne, ha sok szemtanúja lenne a landolásnak, nehogy a néptelen téren a KGB egyszerűen “eltüntesse” az egészet. A Vörös tér egy rendezvény miatt zsúfolt volt (határőrség napját ünnepelték – milyen ironikus!). Rust nem merte megkockáztatni, hogy valaki megsérül, ezért néptelenebb helyet keresett, miközben tett még egy kört a térség felett, körülbelül 10 méteres magasságban.
Ekkor látta meg, hogy a térre vezető Balsoj Moszkvoretszkij-híd hirtelen elnéptelenedett. Ide irányította hát gépét és leszállt. Ezután mintegy 100 métert gurulva elért a Vörös térre. A híd elnéptelenedése nem volt véletlen. A hídőr meglátva az alacsonyan szálló gépet, filmforgatásra gyanakodott és egy balesetet megelőzendő zárta le a hidat. Ezért az eseményt követő perben őt is megvádolták, hogy összejátszott az ellenséges "kémmel".
A landolás után (melyről nem készült felvétel, vagy ha készült, eltűnt a szovjet hivatalok süllyesztőjében) egy óra is eltelt, mire a rendőrség megérkezett. Hosszas egyezkedés után aztán – mintegy két órával a landolása után – letartóztatták. A vád ellene a szovjet légtérbe történt engedély nélküli belépés, a légiközlekedési előírások megsértése és garázdaság. A per 1987 szeptember 2-án kezdődött meg Moszkvában. A vádbeszédben arra mutattak rá, hogy Rust csak világhírű akart lenni és az egész békemissziót csak kitalálta, hogy enyhíthesse a büntetés mértékét. Végül 4 év munkatáborban letöltendő börtönbüntetésre ítélték, ami sokkolta a fiatalt. A következő hónapokban az enyhülés időszaka következett a nagyhatalmi politikában. Reagan amerikai elnök és Gorbacsov megállapodott a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszereléséről. A fiú kegyelmi kérvényt nyújtott be az akkori főtitkárhoz, így 14 hónap után szabadulhatott. 1988. augusztus 3-án lépett ki a börtön kapuján és még aznap hazatért az NSZK-ba. A frankfurti repülőtéren több száz újságíró várta.
Rust későbbi élete nagyjából bizonyította, hogy nála (ahogy a szleng mondja) "nem biztos, hogy mindenki otthon van". Hazatérése után civil katonai szolgálatra osztották be, ahol beleszeretett egy kórházi nővérbe. Miután a lány kikosarazta, Rust egyszerűen megkéselte. Áldozata alig élte túl a támadást. Az eszét vesztett szerelmest két és fél évre ítélték, de 15 hónap után ismét kedvezménnyel szabadult. A Karib-tenger térségébe költözött, ahol egy élelmiszer-kereskedelmi céget alapított, és egy helyi nőt vett el. 1996-ban hindu hitre tért át és eljegyezte egy indiai teakereskedő lányát. Később – újra Németországban – egy értékes pulóver ellopásáért 10 000 márka büntetést kapott, de 600 márkára mérsékelték az ítéletét. Négy évvel később, 2005-ben árucsalásért 1500 eurós pénzbüntetésre ítélték. Egy 2009-ben vele készült interjúban profi pókerjátékosként mutatkozott be, 2012-ben pedig már egy svájci bank befektetési analizátoraként aposztrofálta magát. 2015-ben, a német újraegyesítés kapcsán adott interjújában pedig már afféle békeharcos szerepében tetszelegve adott ország-vezetési tanácsokat Indiának.
És hogy mi történt a legendás Cessnával? Rust hazahozatta Oroszországból, és a japánok vették meg. 2008-ban a németek visszavásárolták. Jelenleg a Német Technikai Múzeumban (Deutsches Technikmuseum) látható, Berlinben.
