A Százholdas Pagony visszatér - Barátom, Róbert Gida kritika
A Százholdas Pagony visszatér - Barátom, Róbert Gida kritika
A Százholdas Pagony visszatér - Barátom, Róbert Gida kritikaKülcsín
A Disney nagyon is belekezdett az őrületbe és rövid időn belül olyan klasszikus rajzfilmeket varázsolt a filmvászonra, mint A dzsungel könyve, a Tarzan legendája, vagy éppen A szépség és a szörnyeteg. A sikereken felbuzdulva a cég futószalagon gyártja tovább az élőszereplős egész estés rajzfilmeket, amelynek soron következő "áldozata" nem más, mint sokunk kedvence: Micimackó és vidám kis kompániája. (Zárójelben és halkan jegyzem meg, hogy 2017-ben is bedobtak egy másik micimackós filmet a Viszlát, Christopher Robint, ám mindenki a Barátom, Róbert Gidát várta, így az előbbi gyorsan feledésbe merült.)
Persze jön még a Dumbó és egy újabb kaland Mauglival, de szerény véleményem szerint ezeknek és a további rajzfilmekből adaptált filmek sorsa, a Barátom, Róbert Gida sikerén fog állni vagy bukni. Hogy miért? A válaszom egészen egyszerű: szerintem a Micimackó a Disney egyetlen olyan rajzfilmje, amelyet általánosságban még a mai világban is mindenki ismer és akkora rajongóbázissal rendelkezik, mint a többi Disney-rajzfilm együttesen. Na mármost, ha Mici a mackó bukik, akkor borul minden és onnantól kétkedve fogadnak minden élőszereplős Disney-alkotást, ha nem, akkor örül a nép és mindenki várja a többi Disney-hősből készült filmváltozatokat szépen sorban.
Hogy minden flottul menjen, segítségül hívták Ewan McGregort, akit szerintem senkinek sem kell bemutatnom és a rendezői székbe azt a Marc Forstert kérték fel, aki az Én, Pán Péterrel, a Géppisztolyos prédikátorral és A Quantum csendjével már bizonyította, hogy megbízható iparos, így elöljáróban semmi nem állhatott a Barátom, Róbert Gida sikerének az útjába.
Sztori
Christopher Robin (Ewan McGregor), vagy ismertebb nevén Róbert Gida gyerekkora nagy részét a Százholdas Pagonyban töltötte, ahol naphosszakat lógott Micimackóval és barátaival (Malacka, Tigris, Füles, Nyuszi, Bagoly, Kanga, Zsebibaba), hogy aztán a semmittevés művészetét gyakorolva reggeltől estig az önfeledt szórakozásról szóljon az élet.
Persze, ahogy lenni szokott: minden jó véget ér egyszer, így ahogy Róbert Gida a felnőtté válás kapujába toppant, vissza sem nézett többet a Százholdas Pagony felé. Az évek során Róbert Gida felnőtt: üzletember és családapa lett, ám maradéktalanul egyik helyen sem tud megfelel, így kétségbeesetten keresi a megoldást, hogyan élje túl a felnőtt élet "viszontagságait".
A segítség aztán váratlan helyről érkezik: rég elfeledett pajtása, Micimackó London közepén lepi meg hősünket, aminek természetesen az lesz a vége, hogy a Százholdas Pagony Gidája visszatér gyerekkori barátai közé.
Karakterek
Kicsit fura egy olyan filmben a karakterekről írni, ahol főként a CGI-jal készült Micimackó és cimborái viszik el a showt, de ha már Róbert Gidán van a fókusz, kétségkívül Ewan McGregor volt a lehető legtökéletesebb választás a felnőtt Gida megformálására.
Azon kívül, hogy élete egyik legjobb alakítását hozza, csak úgy árad belőle a regény és a rajzfilm iránti tisztelet és szeretet, emellett pedig kitűnően működik együtt a nemlétező állatkákkal. Ja, és még Micimackót is sikerül (???) megnevelnie, úgy, hogy sem a gyerekek, sem pedig a felnőttek nem ráncolják a szemöldöküket tőle.
Ewan McGregor mellett itt van még a Carter ügynökből ismert Hayley Atwell is, aki kétségbeesett családanyaként is tökéletes és nem értem, hogy miért nem kérték még fel egy nagyobb volumenű szerep eljátszására. Mark Gatiss és Roger Ashton-Griffiths is felbukkan, ám közel sincs akkora karizmájuk, mint amit megszokhattunk tőlük.
Összegzés
A Barátom, Róbert Gida, ahogy az már a trailerekből is kiderült egy igazán felejthetetlen alkotás lett, amely hibátlanul megkomponált, Micimackóhoz hű zenével és varázslatos képekkel operál. Marc Forster szinte tökéletes munkát végzett, Ewan McGregor klasszis játékot hozott és a szinkronszínészek is kitettek magukért.
A rossz hír az, hogy az eredeti rajzfilm magyar hangjai csak részben térnek vissza: természetesen Mikó István nélkül nincs Micimackó, viszont se a Tigrist alakító Bács Ferenc, sem pedig a Malackát megszólaltató Földessy Margit nem álltak a mikrofon mögé. A megváltozott hangokat a mesékben jártas közönség simán kiszúrja, amelyek helyenként igen furcsán jönnek át, így ha valami negatívumot kell kiemeljek, akkor talán ez lehet, ugyanis a nem megszokott hangok megtörik a hamisítatlan nosztalgia illúzióját.
A Barátom, Róbert Gida nem kisebb tettet hajt végre, mint hogy visszakalauzol minket oda, ahol nagy valószínűséggel sokunk gyerekkora maradt. Tisztán emlékszem, hogy hétvégén reggelente a tv-ben Micimackóval zárult a rajzfilmmaraton. Ez úgy beleégett az emlékezetembe, hogy azóta is ha, meghallom a főcímet, Micimackó valahogy gyerekkorom utolsó védőbástyájaként ugrik be, amelyre mindig számíthatok. Na, a Barátom, Róbert Gida pont ezt az érzést adja vissza, sőt, talán egy kicsit többet is, egy olyan lezárás formájában, amelyre talán mindannyiunknak szüksége volt. Kihagyhatatlan.
