Cinque Terre és Monaco is kipipálva - EuroKempi útinapló 7.
Cinque Terre és Monaco is kipipálva - EuroKempi útinapló 7.
Cinque Terre és Monaco is kipipálva - EuroKempi útinapló 7.42. nap - július 30., hétfő: La Spezia → Cinque Terre → Chiavari
Hét órakor keltünk, hogy reggeli után tudjunk is indulni a vasútállomásra, ahonnan majd eljutunk a közelben lévö Cinque Terre (ejtsd: Csinkve Terre) nemzeti parkba. Cinque Terre jelentése Öt föld, ami Riomaggiorét, Manarolát, Vernazzát, Cornigliát és Monterosso al Marét foglalja magában. Szándékosan egy napot csúsztattuk a látogatást, hogy ne vasárnap kelljen a tömegben nyomorognunk. Jobban belegondolva ez a taktika kiválóan müködik a nyári vakáció előtt és után, de sajnos teljesen értelmét veszti a nyári hónapkban. A városok ösvényekkel vannak öszekötve, amik a tengerpart közelében haladnak, de annál jóval magasabban. Sétánk során megfigyelhettük, hogyan alakították át az itt élő emberek a völgyeket, hogy alkalmas legyen földművelésre.
Tíz óra magasságában kezdtük a mászást, és mire felértünk a fordulópontra, már túl voltunk vagy ezer lépcsőfokon. A kilátás nagyban kárpótolt minket ezért a kis kellemetlenségért, főleg amikor megpillantottuk Vernazza öblös partját, a sziklákra épített pasztel színű házait a környező kristálytiszta tengerrel. Szapora léptekkel megindultunk a strand felé, hogy megmártózva újra erőre kapjunk. Azt hamar eldöntöttük, hogy többet nem túrázunk, inkább kihasználjuk a korlátlan vonatjegyünket és azzal látogatjuk meg a maradék három városkát.
A vasútállomás kezdett a londoni metróra hasonlítani: annyian álltak az állomáson, hogy alig fértünk fel az emeletes vonatokra. Cornigliát egy az egyben kihagytuk, amint megláttuk a lépcsősort, amin a 100 méter magasan lévő várost meg lehet közelíteni. Inkább visszafordultunk az állomásra és továbbmentünk Manarolára. Ha meg akarunk szabadulni a tömegtől, akkor ismét sétálnunk kell egy kicsit, de pechünkre pont ez az útvonal le volt zárva, tehát nem volt más választásunk, mint visszabaktatni a vasútra, és úgy továbbmenni Riomaggioréra. Itt tényleg csak kisétáltunk a partra, csináltunk pár képet, és vonultunk az ellenkező irányba egy csendes bárt keresve, ahol Orsi ihatott egy jegeskávét, én pedig egy jó hideg sört.
Cinque Terre meseszép, efelől semmi kétség, mindenképpen érdemes oda ellátogatni, de ha lehet választani, akkor mi inkább a tavaszi vagy őszi hónapokat ajánljuk. Sötétedésre visszaértünk Kempihez és elveinket félrerakva ráhajtottunk az autópályára, ahol Kempit nem kímélve róttuk a kilométereket mindaddig, míg Chiavari szabadstrandján a zuhany alá nem állhattunk.
43. nap - július 31., kedd: Chiavari
Ébredés után körbenéztünk egy kicsit alaposabban a strandon, és megtaláltunk mindent, amire szükségünk lehet. A már említett zuhany mellett volt a közelben vécé, valamint ivóvizes csap és a legfontosabb: egy kicsi, félig homokos, félig köves szabadstrand. Az előző napokban felemás érzelmeket kiváltó, tomboló hőség nem akart csillapodni, így nem volt más választásunk, mint felállítani a napernyőnket, és a parton az árnyékban átvészelni a délelőtt tizenegy és délután négy óra közötti időszakot.
Naptejet nem használtunk, mert úgy gondoltuk, az ernyő alatt csak nem égünk meg, de tévedtünk. A kellemetlenséget csak tetőzte, hogy Orsi bal füle annyira bedugult, hogy nem hallott vele. Ez sajnos már többször előfordult, két alkalommal volt is vele klinikán. A második alkalom után megfogadta, hogy évente eljár tisztíttatni, de sajnos, ha nincs baj, akkor ezek az ígéretek a legtöbb esetben elmaradnak. A belváros a közelben volt és ha már gyógyszertárba kellett menni, akkor összekötöttük a kellemest a hasznossal, azaz, hogy várost is nézzünk egy kicsit.
Több mint valószínű, ha nem itt lett volna az ingyenes parkoló, akkor nem itt állunk meg, de szerencsére ide sodort minket a sors, és egyáltalán nem csalódtunk. Nagyon szép kis település és a boltíves sétálóutcák konkrétan Rómára emlékeztettek minket. A fő látványosságokat megnézve - és a patikából a fülcseppeket is beszerezve - az úton hazafelé beugrottunk egy üveg fehér borért, mert úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napot, ha már itt a környéken minden a rendelkezésünkre áll. A parkoló biztonságos volt, ezért éjfélig nyitva tudtuk hagyni Kempit, hogy lassan lehűljön olyan hőmérsékletre, hogy aludni is lehessen benne.
44. nap - augusztus 1., szerda: Chiavari → Savona
Orsi állapota egyáltalán nem javult, és elkeseredésében még a morzsaporszívót is rátapasztotta a fülére, de természetesen az sem segített semmit. Visszamentünk délelőtt a patikába, ahol előző nap a fülcseppeket vettük, és mivel más volt a pult mögött, mint akivel kedden beszéltünk, azt kamuztuk, hogy már napok óta használjuk az olajat és nem segít. A gyógyszerész ajánlásával vettünk egy fecskendőt és ahogy mondta, két nap múlva majd megpróbáljuk szobahőmérsékletű vízzel kimosni a füljáratot, de addig is használjuk a cseppeket napi háromszor. Amikor visszaértünk a partra, kifeszítettük az eddig még nem használt ponyvát, kényelembe helyeztük magunkat és élveztük a kilátást, nagyon ügyelve arra hogy rákvörös bőrünket nap ne érje.
Beszélgetésbe elegyedtünk szomszédjainkkal, akik szintén egy lakókocsiban utaztak és elég tapasztalattal rendelkeztek a témában, mivel már bőven a nyugdíjas éveik előtt is kempingeztek. Mesélték, hogy pár éve vettek egy tipikus lakóautót, amiben minden volt a vécétől elkezdve a zuhanyon át a konyháig, de hamar túl is adtak rajta, mert azzal nem lehet csak úgy bárhol leparkolni. A nagy kempingautó után most csak egy ágyuk van a Ford Transit hátuljában és elég hely arra, hogy a robogójukat is magukkal vigyék, amivel Olaszországban bárhol ingyen parkolhatnak. Milyen remek ötlet! Mi is sokszor eljátszottunk már a gondolattal, hogy jó lenne egy bicikli amivel gyorsan be tudnánk jutni a városba és akár távolabbi látnivalókat is megnézhetnénk, amit amúgy gyalog kihagynánk. A korai vacsora közben megterveztük az útvonalat és fél nyolckor egy hangos arrivedercivel elköszöntünk a szomszédoktól, és lelkiekben felkészülve neki is álltunk megmászni a közeli dombokat Kempivel.
Csak egy rövid szakasz volt meredek, és már megszereztük a rutint, hogy gond nélkül átvészeljük a szerpentineket. Kiszemelt állomásunk mindössze 77 km-re volt, de még a Google térkép is háromórásra jósolta az utat, tehát tisztában voltunk vele, mi vár ránk. Szerpentinek, tengerparti üdülők rengeteg zebrával és 50-es táblák mindenhol. Most fordult elő velünk első alkalommal, hogy a park4night applikáció nem tudott rendes, ingyenes parkolóhelyet ajánlani nekünk. Eddig az uszoda parkolók mindig bejöttek és azok általában ingyenesek. Szerencsére volt is egy a közelben, de a késő esti érkezésünk ellenére nehezen találtunk üres placcot. Aztán persze sikerült alig 50 méterre a savonai szabadstrandtól helyet foglalnunk.
45. nap - augusztus 2., csütörtök: Savona → Cervo
A pálmafák árnyékában a megszokottnál később melegedett fel a kocsi, így nem is esett annyira nehezünkre bekapcsolni a sütőlapot, hogy elkészítsük a reggelinket és a napindító kávénkat. Amúgy a napelemrendszer szuperül működik, minden igényünket maximálisan kielégíti. Általában egész éjszaka jár a ventilátor, ami a hűtővel és a kütyük töltésével megeszi a 10 százalékot. A reggeli sütőlap-használat egy másik 10 százalék körül van és kora délutánra a napelemek vissza is töltik az akksikat újra 100 százalékra! Egy kicsit utánaszámolva a dolgoknak, a rendszer szinte már kitermelte a költségének felét, ha azt nézzük, hogy mindennap kempingbe kellett volna menni feltölteni az eszközeinket. (Átlagosan számoljunk 20 eurót egy éjszakáért. Már közel 45 napja úton vagyunk, így tehát már 900 euró a megtérülés!)
A strand és a víz tisztasága nagyon megfogott minket, itt aztán tényleg minden úgy volt, ahogy azt szeretjük. Kavicsos tengerpart, kristálytiszta víz és alig egy pár ember a közelünkben. Az egyetlen bökkenő ismét az árnyék hiánya és akárhogy is forgattuk az egy szem napernyőnket, nehezen tudtunk mindketten beférni alá kényelmesen. Nagyon jó a parton heverészni, de az az igazság, hogy egy idő után borzasztóan unalmas. Este hat óra környékén bedobtuk a strandcuccainkat Kempibe és elindultunk várost nézni.
Savona egy kikötőváros Genovától 50 km-re nyugatra. Legfőbb látványossága az a XV. századi erőd, amit alaposan körbe is fotóztunk, majd a kikötő felé vettük az irányt. Aztán Orsi az asztalra csapott és azt mondta, hogy addig nem hagyjuk el a várost, ameddig nem hall újra. Visszamentünk Kempihez, elővettük a fecskendőt és reménykedtünk benne, hogy mi magunk meg tudjuk oldani ezt a nem túl bonyolult beavatkozást. Az első pár alkalom nem hozott eredményt és körülbelül a tizedik próbálkozás után kezdtük már feladni a harcot, de Orsi mondta, hogy folytassuk, és nyomjam meg olyan hirtelen a fecskendőt, ahogy csak tudom. Úgy is tettem, majd Orsi nagy mosollyal a száján bejelentette, újra hall, és hogy már jobb, ha újra elkezdek csukott szájjal enni.
Mielőtt útra keltünk, tanulva az előző napi hibából, beállítottunk négy lehetséges úti célt, ha az első nem jön be, akkor gyorsan tudjunk tovább haladni. Útközben láttunk egy Decathlont, ahol beszereztünk egy másik napernyőt, hogy nagyobb árnyékot tudjunk magunknak csinálni. Nyilván ilyenkor semmi probléma sincs az első megállóval, és egy kicsit több mint egyórás vezetés után megérkeztünk Cervóba. A parkolás után a partra indultunk egy frissítő zuhanyra, hogy lehűlve ágyba rakjuk magunkat.
46. nap - augusztus 3., péntek: Cervo → Bordighera
A környéken rengeteg kijelölt, fizetős kemping van, ezért a kempingezés minden más területen tiltott. Ha emlékeztek, ebből már volt is egy kis konflinktusunk egy helyi bácsival Gradóban a második napunkon Olaszországban. Ugyanazt a taktitát választottuk, mint akkor. Mivel a parkolás lakókocsival nem tiltott, ezért amíg nem pakoljuk ki a székeket és asztalokat, nem lehet probléma, hiszen csak parkolunk.Nagyon jó döntés volt a második napernyő, mert a kövek itt egyszemélyesek voltak és így mindkettőnknek volt külön árnyéka. A környezet gyönyörű volt, ahová néztünk, mindenhol volt valami látnivaló, mint például velünk szemben a domboldalra épült Cervo falucska, szemben vele a végtelen tenger és jobbra tőlünk a nagy forgalmú kikötő.
Pár percre parkoltunk a parttól, ezért nem volt probléma visszamenni a kocsihoz, ha ott felejtettünk valamit. Az egyik alkalommal, amikor a kamerákért mentem, az úton visszafelé láttam egy biciklis rendőrt, aki kedvesen figyelmeztette az ott parkoló lakóautókat, hogy itt nekik nem szabad parkolni. Lelassítottam és kíváncsian a távolból figyeltem, hogy Kempihez odamegy-e. Odament, bekopogott, de mivel senki nem reagált, tovább is haladt. Indulás előtt elmentünk bekapni valamit a közeli étterembe és felfedeztünk egy hatalmas strandot - nem mintha ott sokkal jobb lett volna -, de jobban tetszett nekünk a mi kis placcunk a szép kilátással a tiszta, ám kényelmetlen sziklákon.
Este hét körül indulásra készen álltunk, és amikor a napfényvédő fóliát vettem le a szélvédőről, megláttam az üzenetet a helyi hatóságtól. Minden elismerésünk a helyi rendőröknek, mert ahelyett hogy egyből megbüntettek volna, először figyelmeztettek minket egy több nyelvű felszólítással. Nem akartuk tovább kockáztatni a szerencsénket, ezért gyorsan tovább is álltunk egy másik strandra, az egy óra vezetésre lévő Bordighera falucskába, ami már érkezésünkkor méltó helynek bizonyult, hogy ott töltsük el utolsó esténket Olaszországban.
47. nap - augusztus 4., szombat: Bordighera → Monaco
Napközben sem volt a part zsúfolt, jöttek-mentek az emberek, de sosem éreztük fullasztónak a tömeget. Azt vettük észre, hogy ilyen melegben az a módi, hogy reggel kimennek az emberek a strandra, majd dél körül hazamennek, valószínűleg a szobába ebédelni és hűsölni, majd öt körül visszatérnek a partra. Számunkra ez az opció nem áll fent, mivel Kempiben napközben elviselhetetlen az idő, így számunkra marad a strand és a napernyő.
Eseménytelen napnak néztünk elébe, csak a szokásos napi semmittevés volt betervezve mindaddig, amíg egy helikopter le nem szállt a parkoló melletti focipályára. Kiváncsiságomtól vezérelve odasiettem, közelebbről is megnézni, mi történik. Öt percen belül fel is szállt, és akkor láttam hogy egy vízmerítőt visz magával, amivel erdőtüzeket oltanak. A strand mögötti völgyből akkor már erős füst szállt fel, lángokat szerencsére nem láttunk, de azért elég ijesztő volt a gomolygó fekete füstoszlop. A helikopter négyszer fordult és egy órán belül visszatért, miután sikeresen elejét vette egy nagyobb katasztrófának.
A francia határ felé tartva arról beszélgettünk, milyen jóra sikerült és mennyire élveztük az elmúlt pár hetet Olaszországban. 30 nap alatt meglátogattunk 7 régiót, 22 várost, 10 strandot, készítettünk 962 fotót és magunk mögött hagytunk 1750 kilométert. A monacói francia határhoz direkt vasárnap akartunk megérkezni, mert ezen a napon nem kell parkolót fizetni azon a helyen, amit már jó előre kinéztünk. Elsétáltunk a parkolóautomatához, ami szerencsére megerősítette a vasárnapi ingyenes parkolást, és az is kiderült, ha máskor jövünk, akkor bizony vastagon a zsebünkbe kellett volna nyúlni, mivel hétórányi parkolásért van pofájuk elkérni 25 eurót!
48. nap - augusztus 5., vasárnap: Monaco → Cannes
Monaco a gazdagok és híresek játszótere, Vatikán után a világ második legkisebb állama (területe csupán 2 négyzetkilométer), de egyben a legnépesebb is a maga 38 400 lakójával. A sűrűn beépített kis terület a világ legdrágább ingatlanpiaca cím büszke tulajdonosa, ahol átlagosan 58 300 dollárt (16 milló forint) kell egy négyzetméterért kiköhögni. Ez a szám azt hiszem a többségünket földhöz veri, de nem az ott lakókat, mert a legutóbbi statisztikák szerint a lakosság 30 százaléka milliárdos. Gazdagságát az 1800-as évek közepén alapozta meg, amikor megépült a híres Monte Carlo Casino. Nem sokkal később a hatalmas szerencsejátékból származó bevételek hatására eltörölték az állampolgárok jövedelmi adóját, így sikerült rövid idő alatt létrehozniuk ezt a gazdagok számára vonzó környezetet.
A városállam magasan fekvő határától indultunk és az első cél a partmenti Princesse Grace rózsakert volt, amit húsz perc sétával a meredek lépcsőkön el is értünk. Közvetlenül a helikopter-taxiállomás mellett (aminek létezése nem is túl meglepő az előbb említett statisztikák után). A kertben legnagyobb meglepetésünkre megláttunk a vízben egy szép nagyra nőtt ékszerteknőst, majd ahogy jobban körülnéztünk, feltűnt egy egész tucat.
Csináltunk egy pár képet a sziklák előtt, aminek a tetejére épült a város magja, és jó kilátás nyílt a Tengertudományi Múzeum épületére. Az ányék hiánya azonban gyorsan beűzött minket a kikötőbe, amit követve el is indultunk az óvárosba.
A téren a turistáktól elkerítve áll a hercegi palota a fehér egyenruhába öltözött őrséggel, valamint attól jobbra pazar kilátással a magasból terül el a nevét Herkulesről kapó kikötő (Port Hercule). Innen már látótávolságra volt az 1858-ban avatott hedonista stílusban épült kaszinó. Monte Carlo a szerncsejáték mellett az évente megrendezett Forma-1-es versenyek miatt is híres, mivel itt egyedülálló módon a közutakon rendezik a futamokat. Az utcán sétálva ennek sok nyoma van a szobroktól kezdve az aszfaltba égett guminyomokon keresztül.
Az épület előtt álló parkolóban is hihetelen gazdagság parkol Ferrarik, Lamborghinik, Rolls Royce-ok és egyéb luxus sportkocsik formájában.
Kezdtünk már nagyon elfáradni a folyamatos hegymenettől, ezért úgy döntöttünk, hogy betérünk egy kávéra a közeli bevásárlóközpontba, ahol leesett az állunk a kristálycsillároktól, amik a plafonról lógtak. Ezután már tényleg rosszul voltunk a giccstől és a pompától, és inkább buszra szálltunk, hogy gyorsan visszatérjünk Kempihez, hogy elvigyen minket valami zuhany közelébe.
Nizzán keresztülhaladva a tengerparton nagyon sok tiltó táblát láttunk a lakóautóval parkolásra, és a legtöbb parkoló is le van limitálva 1.9 méteres kapukkal. Végső elkeseredésünkben egy kis utcába behajtva próbáltunk improvizálni ideiglenes parkoló helyet. Szerencsénkre sikerült találni egy útmenti megállót ami tíz perc sétára volt a strandtól, így nagy nehezen teljesült a kérésünk és lehetőségünk nyílt megmártózni, majd később zuhanyozni is egyet a Francia Rivérán.
