Mindig azt mondom, egy edző mutasson példát - interjú Gazdag KittivelMindig azt mondom, egy edző mutasson példát - interjú Gazdag Kittivel
Először is gratulálok az első helyhez! Két hete ért véget a Scitec Beach Body 2018, amelyet wellness kategóriában meg is nyertél. Ha jól tudom előtte egy héttel is volt egy megmérettetésed. Hányadik versenyed is volt ez?
2017-ben indultam először testépítő versenyen, nevezetesen a Fitbalance-on, wellness kategóriában. Eleinte úgy volt, hogy első nekifutásra több versenyem lesz, de végül különböző okok miatt csak egyet vállaltunk be. Viszont 2018-ban egy teljes versenyszezont végigcsinálok. A három héttel ezelőtti, idei első versenyem, a Fitbalance Beach Body után nagyon csalódott voltam, mert - őszinte leszek - nyernem kellett volna. Majd következett az augusztus elején megrendezett Scitec Muscle Beach 2018, amit wellness kategóriában sikerült megnyernem. A következő verseny, amin szeretnék elindulni Magyarország legrangosabb testépítő versenye, a Superbody, ami várhatóan november 17-én lesz. Azért aki azt megnyeri, az igencsak nagy elismerésben részesül, és emellett a továbbiakra nézve komoly kapuk nyílnak meg előtte.
Pózolás a Scitec Muscle Beachen (Fotó: Zillich Polgár Edit)
Akkor mostantól kezdve egészen novemberig csak a felkészülésé lesz a főszerep?
Most a Scitec Muscle Beach utáni egy hét csak a pihenésről szólt, viszont ettől a héttől kezdve már beindul egy tömegelő időszak, ami azt jelenti, hogy magasabb szénhidráton (120-130 gramm) vagyok, aztán szeptembertől újabb kemény diéta következik.
Hogy néz ki a versenyek előtti felkészülés?
Az elmúlt versenyekre tizenöt hetet készültem, ám ez nem feltétlenül áll mindig ennyiből. Például a következő versenyre (mert már megvolt az alap és nem engedem annyira el magam), már "csak" nyolc hetes lesz a felkészülési időszak. Az eleje tömegelésből áll, kell még izmokat felszednem a combomra meg fenékre, ami a kategória követelménye. Utána pedig jön nyolc hét kemény diéta, ahol folyamatosan csökkentjük a szénhidrátokat, ahhoz állítjuk be az edzéseket. Az edzések az utolsó két hétig kőkemények, nagy súlyokkal ameddig bírom. Aztán a végén már csak a formázás, illetve a szálkásítás marad.
A felkészülés utolsó egy-két hetében már nagyon kevés szénhidrátot viszek be. Nálam ez úgy nézett ki, hogy szombaton volt a verseny, így hétfőn, kedden és szerdán még edzettem - súlyzókkal, de már inkább csak átmozgató jelleggel -, ezalatt 30 gramm szénhidráton voltam, ami három szelet puffasztott rizst jelent. Reggel bementem a terembe dolgozni, utána leedzettem, majd utána jöhetett a három szelet pufirizs, majd attól kezdve nincs semmi más csak hús meg zöldségek. Ebben a három napban nagyon sok vizet kellett innom. Hétfőn megittam 4 liter vizet, kedden 5 litert, szerdán pedig már 6 litert. Csütörtökön nulláztam, ami azt jelenti, hogy nem ettem mást csak halat és salátát, illetve 1 liter vizet ittam, pénteken ez a szám már csak fél liter volt, szombaton pedig már semmit.
A felkészülés egy hosszantartó procedúra, de egy percre sem szabad feladni (Fotó: Gazdag Kitti)
Ezen idő alatt teljesen kiürül a szervezeted és az embernek olyan érzése van, mintha soha életében nem edzett volna. Sehol nincs rajtad egy ér, nincs megdagadva az izom. Csütörtök este viszont elkezdtem egy töltést 80 gramm durumtésztával és gyümölcscukros lekvárral. Este tízkor ezt megettem és lefeküdtem aludni. A péntek a pihenésé volt, illetve két-három óránként megettem öt szelet pufirizst gyümölcslekvárral. Ennek köszönhetően ahogy telt az idő, egyre jobban látszott, hogy kidomborodnak az izmok és az erek. Ezt a háromóránkénti evést egészen a versenyig tartanom kellett, majd a legvégén nagyon durva töltést vittem be, ami nekem Nutella volt. Ekkor kapott a szervezetem egy olyan löketet, hogy minden izmom jól kivehető volt, így elértem a versenyformám.
Nálam a Nutella a nyerő! (Zillich Polgár Edit)
A versenyekre való felkészülések alatt volt olyan pillanat, amikor besokalltál?
A versenyek előtti diéták végén, amikor már nincs szénhidrát, akkor nagyon nehéz gondolkozni, voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy elfáradtam. De szerencsére olyankor mindig jött valami új impulzus, aminek hatására újra észhez tértem. Egy vendégtől egy elismerő szó, meg tényleg végig ott voltak mellettem az edzőim, a barátaim, és természetesen a családom, akikre bárhol, bármikor számíthattam. Mindig volt, amihez hozzányúljak.
Azt mondom, hogy kell mindig egy partner, aki mellettem van és maximálisan támogat a nap huszonnégy órájában. Nekem szerencsére megvan Törteli Balázs, profi ökölvívó személyében, akivel nemcsak a magánéletben alkotunk egy párt, hanem a felkészülések alatt egymást segítve közös célunk a másik sikere. Mivel táplálkozással is foglalkozom, én is szoktam neki segíteni összeállítani a felkészülés alatti étrendjét. Ő pedig biztat, mindenben támogat.
Kicsit ugorjunk az időben. Korábban kézilabdáztál. Mikor kezdődött a kézis karriered?
Viszonylag későn, tizennégy évesen kezdtem kézilabdázni az akkor még Cornexi-Alcoa-AutoBahn néven futó női kézilabdacsapatban. Előtte sokáig táncoltam, aztán jött a középiskola (Kodolányi János Gimnázium és Szakgimnázium – a szerk.), ahol természetesen nagyon is oda kellett figyelni a tanulásra. A tánc Tatabányán volt, én pedig Fehérváron tanultam, így a táncos karrieremet idő előtt be kellett fejeznem. Apukám nagy sportrajongó volt, imádta a kézilabdát és egyszer kivitt egy meccsre, ahol aztán megtetszett a sportág. Plusz a tesóm, Gazdag Péter is kodolányis volt, és Tilinger Tamaráékkal járt egy osztályba, akiket megismerve még könnyebben hoztam meg a döntést: kipróbálom magam a kézilabdában.
Az új sport aztán gyorsan magával ragadott, és úgy nézett ki, hogy elég jól is ment ez a sztori, így gyorsan felkerültem az első serdülő csapatba. Jól is játszottam, meg nagyon sokat is foglalkoztak velem, illetve csapattársaimmal, nagyon jó nevelőedzőnk volt Virincsik Anasztázia személyében. Ahogy korosodtam, úgy lépkedtem felfele a ranglétrán, aztán tizenhét éves koromban felkerültünk a felnőtt csapatba, ahol már az a Sótonyi László volt az edzőnk, akivel a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok. Onnantól kezdve elég komoly szerepünk volt a saját korosztályunkban, a felnőttel edzettünk, a válogatottba is behívtak, tehát nagyon jó kis karrierem volt.
A kézilabdában is a csúcsra törtem (Fotó: Gazdag Kitti)
Egy idő után eligazoltam Fehérvárról, mert a korosztályom nem kapott annyi játéklehetőséget, mint amennyi elvárt lett volna. Kiöregedtünk a junior csapatból, a felnőttben meg nem kaptunk sok lehetőséget, így adott volt a váltás. A következő állomásom Budaörs lett, ahol az NBI/B-ben játszhattam. Az új klubbomban egy évet kéziztem, majd úgy gondoltam, hogy ki szeretném magam próbálni külföldön is. Jött is egy ajánlat Párizsból, egészen pontosan Saint Maurból, amire egyből le is csaptam. Nagyon jó élmény volt, viszont a nyelvvel problémáim adódtak. Megbeszéltem a klubbal, hogy beiratnak egy nyelviskolába, hát azóta is iratnak. Így, hogy nem tudtam normálisan megtanulni franciául (ami a játékhoz kellett, azokat kentem-vágtam) az edző sem játszatott. Aztán a kevés játéklehetőség miatt előjött a honvágy is, majd egy év után Kecskemétről kaptam egy ajánlatot, amit egyszerűen nem tudtam nem elfogadni. Maradjunk annyiban, hogy nem gondolkodtam, hogy hazajöjjek-e vagy sem. Egyértelmű volt a válasz.
Sajnos Kecskeméten sem volt minden fenékig tejfel, ott is ért csalódás, így másfél év múlva felbontottuk a szerződésem. Ezután hazaköltöztem anyuékhoz Fehérvárra, és azt mondtam, hogy annyira elegem van ebből az egész kézis közegből, hogy nincs kedvem újrakezdeni. Nem éreztem motivációt arra hogy játszanom kéne, hogy edzenem kéne és ezután döntöttem úgy, hogy akkor én a kézilabdás karrierem befejezem.
Egy ilyen nagy döntés után sokan éreznének üresjáratot. Mi volt a következő lépés?
Egy darabig nyilván semmi nem történt, ültem otthon és tanakodtam, hogy akkor most mi legyen. Majd a tesóm egyik ismerőse mondta, hogy recepcióst keresnek az egyik helyi konditerembe és úgy voltam vele, próbáljuk meg, addig is csinálok valami hasznosat. Elmentem az állásinterjúra, egyből szimpatikusak voltak ők is, meg én is nekik, majd felvettek és egész jól ment ez a munka. Ahogy bekerültem oda, megismertem embereket, edzőket, többek között Szűcs Tibit is, és egy idő után elkezdtem vele edzeni. Megismertem ezt az edzésformát, a súlyzózásokat, az alapoktól kezdve mindent és az az igazság, hogy nagyon is megtetszett.
A következő lépés az volt, hogy kinéztem egy személyi edzős sulit, hogy még jobban beleássam magam a testépítés világába. Akkor még nem volt komolyabb célom vele, hogy edzősködjek vagy bármi, csak szimplán, hogy megismerjem ezt a miliőt. A személyi edző iskolámat aztán Budapesten a Weider Professionalnél csináltam meg, amely hozzátartozik a pesti Cutler konditeremhez, ott vannak a gyakorlati órái. Elvégeztem a sulit és pont akkor nyitott Székesfehérváron a Cutler, ahova el is mentem állásinterjúra. Az interjún aztán Kathi Bélával találkoztam először, és az első benyomás annyira jól sikerült, hogy fel is vettek oda, mint pultvezető.
Az idő előrehaladtával egyre nagyobb barátságba kerültem a vezetőkkel, Sántha Tomival és Vörös Nikivel, akiket nagyon megszerettem és a mai napig jó barátok vagyunk, sokat segítenek nekem a felkészüléseimmel, a mai napig a Cutler színeiben indulok a versenyeimen.
Az első mentoraim: Vörös Niki és Sántha Tomi (Fotó: Zillich Polgár Edit)
Kik segítették a felkészülésed az első versenyre?
Eleinte konkrét kinevezett edzőm nem volt, hanem inkább sokan és sokat segítettek. Most van az, hogy szükségem van edzőre, mert már olyan súlyokkal készülök, hogy jó ha mellettem van folyamatosan valaki, meg hát a motiváció szempontjából is rendkívül fontos. Lehet, hogy ha egyedül edzel, akkor nem nyomod ki azt a tizenkettediket.
Vörös Niki leginkább a táplálkozásban van otthon, Sántha Tomi pedig az edzésekben segített nagyon sokat. Az első versenyem előtt egy tizennégy hetes felkészülés volt, ami mellett pultoztam, és félig edzősködtem is, úgyhogy az nagyon kemény időszak volt. Tényleg arról szólt az életem, hogy reggel hatra bementem pultozni, délután kettőig, háromig melóztam, aztán leedzettem és délután még volt három emberem, akiket edzettem és este tízig nyomtam. Abban az időszakban már inkább az edzősködés volt az, ami hajtott, szerelem első látásra.
Lement az első verseny. Milyen eredményt értél el, és hogyan jutottunk el az idei első, összességében a karriered második testépítő versenyéhez?
A 2017-es FitBalance-on, rögtön az első versenyemen második helyezést értem el, amire nagyon büszke vagyok, ugyanis egy olyan hölgyemény, Sipőcz Etelka mögött végeztem, aki ugyan nem ebben a kategóriában, de világbajnok is volt, és akit nagyon sokan ismernek a testépítő sportágban.
Kitti élete első testépítő versenyén wellness kategóriában a dobogó második fokára állhatott (Fotó: Gazdag Kitti)
Ezután egy év kellett ahhoz, hogy megérjek a következő versenyemre, amely a már említett három hete megrendezett 2018-as Fitbalance Beach Body volt, ahol második helyezést értem el. A két verseny közötti időszakban sok változás történt az életemben: többek között termet váltottam, új impulzusok értek és megtaláltam a jelenlegi két edzőmet, Kraft Andrist és Kiss Marcit is. Bár ők készítettek fel a legutóbbi két versenyemre, de a Cutler Fehérvár színeiben indulok. Jelenleg egy fehérvári teremben dolgozom személyi edzőként, mellette pedig egy másik helyen, a YourBodyban is vállalok csoportos órákat, ahol inkább a funkcionális edzéseké a főszerep.
Kiss Marci és Kraft Andris (Fotó: Zillich Polgár Edit)
Mit szeretsz a legjobban abban, hogy személyi edző lehetsz?
Nagyon szeretem az embereket, jó érzés velük foglalkozni és segíteni azoknak, akik ténylegesen akarják is ezt csinálni. Nagyon sokféle ember van, akiket megismersz, mindenki más, mindenkinek más problémája van. Van, aki csak azért jön edzeni, hogy beszélgess vele, van akinek komolyabb céljai vannak, le szeretne fogyni vagy akár egy versenyre készülne. Annyira jó új embereket megismerni, és az új ismertségek által ugyanúgy én is tanulok tőlük.
Sok embert, sok edzőt a pénz motivál, én viszont nem azért csinálom. Volt olyan emberem, akinek azt mondtam, hogy gyere el, próbáld ki, legyél velem egy hónapot és lehet, hogy ennyi idő alatt egyedül is meg tudsz tanulni edzeni. Van, aki rá tud állni erre a dologra, van, aki meg nem is akar egyedül dolgozni. Az ilyenek emberek szeretik, ha megmondják nekik, hogy mikor mit csináljanak, csak kondizni és fogyni akarnak. Persze ez nem baj, ezért vagyunk kitalálva mi, személyi edzők.
Hogyan állítasz össze egy edzéstervet, étrendet?
Mindig személyre szabottan szoktam étrendet összeállítani. Ez megbeszélés alapján történik, illetve mindig vannak kérdéseim, amiket fel szoktam tenni a vendégeimnek. Sokan attól félnek, hogy nem tudják tartani az előírt étrendet, de mindenkinek úgy próbálom összeállítani az étrendjét, hogy számára a legkényelmesebb legyen. Aki velem dolgozik, tőle mindig azt kérem, hogy legyen őszinte, mondja el, ha nem tartotta be az előírt ételeket, mert máshogy nem tudunk egyről a kettőre jutni. Mert ha a vendég nem őszinte, akkor nem azt fogja látni, amit szeretne, amit ígértem és az nekem is, neki is rossz. Igazából nem velem szúrnak ki, hanem saját magukkal. Így ha őszinték vagyunk egymással, akkor tudunk úgy dolgozni, hogy mindkét fél számára kifizetődő legyen.
Egy kis kettlebell mindig jöhet (Fotó: Gazdag Kitti)
Mik a terveid a jövőben?
Most, hogy lement a Scitec Muscle Beach utáni egy hét pihi, újra belecsaptunk a lecsóba. Törteli Balázsnak is elkezdődött a felkészülés, neki szeptember 14-én lesz a következő meccse, így őt helyezzük előtérbe, őt készítjük fel. Együtt diétázunk, és természetesen nekem is kezdődtek az edzések, ugyanis november 17-re, a Superbodyra formába kell lendülnöm. Kemény hónapok előtt állok, de bízok is magamban, az edzőimben is, úgy gondolom, hogy meg tudom nyerni.
Sokat beszélgettünk Vörös Nikivel és Sántha Tomival arról, hogy idővel akár nemzetközi vizekre is evezhetünk, ugyanis kint ez a wellness kategória kicsit előrébb van már (Magyarországon egy-másfél éves múltja van), régebb óta fut és nagyon komoly versenyzők vannak a világelitben. Ha szeretném folytatni ezt a versenyzést, akkor mindenképpen kifele kell kacsintgatnom.
Természetesen az edzősködésben sem szeretnék megállni, a munka rovására sem mehet a versenyzés, így a továbbiakban is szeretnék sulikba járni és egy olyan naprakész, folyamatosan megújuló személyi edző lenni, aki pont ezekkel a testépítő versenyekkel példát is mutat, hogy igenis meg lehet csinálni. Egyelőre úgy gondoljuk Balázzsal, hogy nem szeretnénk Fehérvárt elhagyni, itt találtuk meg a számításainkat és itt tervezzük a jövőnket is.
Mindent összevetve lesz még olyan pillanat az életedben, mint a kézilabdáról a testépítésbe való váltás, azaz hogy egy teljesen más sportágba fogsz bele?
Őszintén szólva nem szeretnék már váltani. Úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok. Most érzem azt, hogy valaki támogatnak, jó úton vagyok. Az első egy évben nem éreztem teljes mértékben ezt, de most ténylegesen megyek előre, nagyon sokat fejlődtem az edzősködésben is, illetve a saját magam edzésében is. Jó emberek vesznek körül, tök jó a munkakörnyezet, megtaláltam azokkal az emberekkel is a közös hangot, akikkel eddig nem, és úgy egyben van az életem. Minden jó és élvezem a pillanatot.
