Miért jó az ősz Székesfehérváron?
Miért jó az ősz Székesfehérváron?
Miért jó az ősz Székesfehérváron?Szinte már másnap reggel, ahogy eldurrognak az augusztus 20-i tűzijáték utolsó rakétái, arra ébredünk: bár maradt néhány napunk szeptemberig, ám az ősz már sunyin bekúszott a kertek alatt. Megváltoznak a fények és meleg van ugyan, néha túlzottan is, de mégsem úgy süt a nap, ahogy egy héttel korábban, az illatok is teltebbé válnak, mintha a virágok édessége felett átvenné az uralmat a föld fanyar és nehéz aromája. A szeptember 1-i iskolakezdés pedig végleg beleveri az orrunkat a ténybe: elmúlt a nyár.
Nem mondom, hogy rossz rácsodálkozni például a természet változására, azért nyárimádó lévén mindig kell egy nagy lendületet vennem, hogy örülni tudjak az új évszaknak. Szeptember első napjaiban pedig, így néhány sok évvel a nyári vakációk keserédes emléke után is kell még egy kis plusz megerősítés: jó ez az ősz, szép ez az ősz!
Így aztán a sok általánosság mellett, mint a hűvösebb éjszakák, a gyereklogisztika izzasztó napjaitól való szabadulás és az édes-mézes-nyálas tengerparti Facebook-posztok elhalása, motivációként összegyűjtöttem még néhány Székesfehérvár-specifikus tippet, hogy miért is örüljünk (együtt) az ősznek:
1. Lecsófesztivál
Kezdjük azonnal egy aktuális programmal. Bár vannak fanyalgók és ellendrukkerek, akik a rendezvény ötlettelensége felett szeretnek elhümmögni, esetleg forgalom és levegő nehezítő mivolta miatt ráncolják a homlokukat, a többség igenis szereti ezt az össznépi főzés-evés-ivás-vigasság-lecsókirálykoronázás programot.
És tényleg van hangulata az eseménynek, ahogy a rendszerint autók, benzingőz és dudaszó uralta terepet átveszik a bográcsok, a faszénillat és a Kóstolja csak meg! felkiáltások, és egy nagy közösségi konyhává változik Fehérvár, ahol mindenkinek jut egy-egy jó falat vagy szó.
Tény az is, hogy a Lecsófesztiválról hazaérve erősen indokolt a ruha- és hajmosás, de ennél nagyobb ellenérvet nem tudok felhozni, hogy miért maradjunk távol az első őszi programtól, ami tényleg túl tud lendíteni minket a nyár elmúlásának szomorúsága felett. Tehát Lecsófesztiválra fel szeptember 8-án, szombaton!
2. Csónakázás a Csónakázó-tavon
Csak azért mert víz meg csónak, miért gondolkodnánk kizárólag nyárban és zárnánk ki az őszt? Sőt, mennyivel kellemesebb úgy ringatózni a vízen, hogy közben nem kapunk hőgutát és rákvörösre sem égünk egy félórás evezés alatt. Arról már nem is beszélve, hogy a lassan színesedő világ a Csónakázó-tó körül szinte minden nap kínál ilyenkor új csodát.
Próbáljuk ki, akár relax programként egyedül vagy kedvesünkkel, akár gyerekestől, nagy csapattal. Egészen addig meg is tehetjük, amíg az időjárás be nem durcul túlzottan, hiszen csak a kedvezőtlen, téliesbe forduló idő vet majd véget a Csónakázó-tavi kölcsönzőnek.
3. Kávézás a Belvárosban
Az ősz első harmadában többnyire még nincs annyira hideg, hogy kellemetlen legyen egy kiülős-kávézós-nézelődős programba belevágni a Belvárosban. Ezeken a csendesebb napokon már lassabban folyik az élet, így aki kevésbé kedveli a tömeget, keresve sem találhatna jobb időszakot arra, hogy egy kicsit elgyönyörködjön városunk történelmi negyedében, az épületekben.
Színtiszta léleksimogatás, ahogy a laposabban érkező, de még éppen becsorgó őszi fények megszínezik a házak falát, és még egy kicsit meg is melegítenek minket. Remek kávézóból pedig nincsen hiány (tippek itt!), úgyhogy akár több szemszögből is végignézhetjük/kávézhatjuk a Belvárost.
4. Séta a megújult Sóstón
Azt talán már a legtöbb székesfehérvári látta, hogy a Sóstói Természetvédelmi terület gyönyörű lett, madár- és emberparadicsom. Pedig az igazi színparádé csak most, ősszel kezdődik majd, amit vétek lenne kihagyni.
A színesedő lombkoronák látványa, az erdő egyre aromásabb illata pedig talán mindenkit meggyőz arról, hogy az ősz tényleg szép. Ha nagyvonalúk vagyunk, akkor azt is mondhatjuk: szebb is, mint a nyár. De ez már tényleg csak a gyakorló őszrajongóknak, és az apátia szélén imbolygó nyárimádóknak szól.
5. Új évad a Vörösmarty Színházban
Az ősz a színházi világban pont hogy nem a vég és az elmúlás, hanem a kezdet időszaka. Az új évad pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is új és remek darabokat hozott, ráadásul az idei szezon a 200. jubileum jegyében telik majd, hiszen 1818 óta van társulati élet a városban.
A szeptember 15-tel induló 2018-19-es évadban négy magyarországi ősbemutató is lesz: a 2010-ben elhunyt fehérvári író, tanár és festőművész Sobor Antal történelmi drámája, a Perelj, Uram!, Esterházy Péter Mercedes Benz című utolsó darabja, Line Knutzon dán drámaírónő Titkos SMS-ek című abszurd komédiája, illetve Joël Pommerat kortárs francia drámaíró és rendező Az én kis hűtőkamrám Molière-díjas előadása.
A színház különleges miliőjében, a puha és kényelmes székből egy remek darabot nézni pedig garantáltan gyógyír a nyár emlékeitől sajgó lelkünknek. Ja, és onnan azt sem látjuk, ha közben lehull az utolsó falevél is...
