Lapos, túlpárnázott, tökéletes – Miért jó, ha foglalkozunk a farizmokkal?
Lapos, túlpárnázott, tökéletes – Miért jó, ha foglalkozunk a farizmokkal?
Lapos, túlpárnázott, tökéletes – Miért jó, ha foglalkozunk a farizmokkal?A farizmok - többek között - fontos szerepet játszanak a járásban, testünk stabilitásában. Felelősek a csípő hátrafeszítéséért, mely az egyenes tartáshoz járul hozzá. Ha nem foglalkozunk a farizmokkal, akkor azzal az egész testünknek ártani fogunk.
Sok embernek olyan munkája van, mely napi hat-nyolc órában ülésre kényszeríti. Az irodai munka során nem sok lehetőségünk van arra, hogy megmozgassuk a hátsónkat. Ha farizmaink elgyengülnek, inaktívak lesznek, akkor a csípőhajlító izmunk megfeszül, megrövidül (és merevvé válik, hiszen „stabillá” kell tennie az adott testhelyzetet), meggörbül a gerincünk, a tartásunk borzalmas lesz („meggörnyedünk) és a hátunk is fájni fog (főként az alsó szakaszon). Mindeközben csökken a farizom érzékenysége és amikor kellene, akkor nem tud bekapcsolódni a mozgásba, mert az ezt szabályozó neutronok meggyengülnek.
Ha a farizom nem tudja tartani a súlyt, akkor nyomás helyeződik a gyengébb részekre, például a térdekre és a bokákra. Ilyenkor ugyanis a gerinc és az inak végzik el a farizom munkáját, s kialakul a „gluteális amnézia”. (Más néven: „halott farizom szindróma”)
A szűnni nem akaró térdfájás oka lehet a combcsont nem megfelelő működése. A farizmok fontos szerepet töltenek be a csont csípőnél történő mozgásában - ez pedig hatással van a térdízületek működésére. Ha tehát a farizmok nem megfelelően működnek, akkor számos egészségügyi probléma (fizikai fájdalom) jelentkezhet.
A következményeket egyébként sorolhatnám a végtelenségig - akár a gerincsérvet is érintve - hiszen, mint látható az előbb leírtakból olyan láncreakció indulhat be, mely testünk szinte minden részére negatívan hat(hat).
Az esztétikumot tekintve pedig meg kell említeni a narancsbőrt, mert sokkal narancsbőrösebb az a popsi, amely egész nap ülő pozícióba kényszerül, hiszen, ha nem mozog, nem lesz jó a véráramlás azon a területen, a bőr veszít kollagén tartalmából, vagyis nem lesz elég rugalmas és feszes.
Ha tehát megdolgoztatjuk a farizmokat, akkor nemcsak kerekebb, feszesebb hátsóval büszkélkedhetünk, hanem az egészségünkkel is foglalkoztunk.
A popsikat három fő kategóriába oszthatjuk:
- Van a lapos, mely egyértelműen mutatja, hogy nincsen „benne” kellő izom / se sok zsír. Ilyenkor nem emelkedik ki a popsi domborulata a hátsó combhoz képest, szinte egy vonalban van a lábakkal és a törzzsel.
Változata: Ha valaki durván és ész nélkül „fogyókúrázik” (direkt nem „diétát” írtam, mert e két kifejezés között elég nagy különbség van), akkor gyakran egy „üres”, lógó bőrt látunk hátul, ami egyáltalán nem esztétikus. Ide sorolhatjuk az életkor előrehaladtával (és a sportmentes életmóddal összefüggésbe hozható) megereszkedett, tónustalan popsit is.
- Sokszor találkozhatunk túlságosan kipárnázott fenékkel, amely alaktalanná válik a sok testzsírtól. Ha nincsen a zsír alatt izom, akkor egy rengő masszát látunk csak, ha pedig van alatta izom, akkor még inkább szembe tűnik „hatalmassága”.
És itt meg kell jegyezni az implantátumok esetét is. Egyre „divatosabb” (és erőfeszítés-mentes) plasztikai sebészhez fordulni, ha nagy, kerek popsit szeretnénk. A végeredmény ugyan tényleg látványos lesz, de – véleményem szerint – nem úgy, ahogyan azt előre elterveztük. Hiszen mindenki felismeri (kívülről szemlélve vagy akár fizikailag ellenőrizve) a mesterséges és az edzett, kemény hátsó közötti különbséget.
És létezik a tökély, amely elérése nagyon sok összetevőn múlik (genetika + táplálkozás + edzés).
Úgy gondolom, hogy nem kell görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy a modellek fotóihoz hasonlítsunk (se fenékben, se egyéb testrészek tekintetében), viszont a már említett egészségügyi vonatkozások miatt mindenképpen tanácsos edzenünk farizmainkat, és mellé megfelelően táplálkozni.
Hogy hogyan? - Erről írok legközelebb!
