40 éves lett a walkman
40 éves lett a walkman
40 éves lett a walkmanKorábban már szenteltem egy írást a magnókazettáknak, és úgy éreztem, a walkman negyvenedik születésnapja szintén megér egy emlékezést. Nézzük, hogyan indult világhódító útjára a mai késői harmincas, korai negyvenes korosztály egykori legjobb barátja, a sétálómagnó.
A walkman 1979. július 1-én kezdte pályafutását, a japán Sony cég ekkor dobta ki első verzióját a sétálómagnóból, a TPS-L2 modell pedig telitalálatnak bizonyult: a Nagy-Britanniában megindított értékesítés gyorsan világméretűvé nőtt, az érdeklődés pedig hatalmasra duzzadt. Csak az első évben több mint 200 millió darab ment el, a walkman pedig ezzel megkezdte másfél évtizedes hódító útját.
Itt jegyezném meg, nekem is volt kettő klasszikus Sony Walkman a tulajdonomban anno, és bizony nagyon jó kis masinák voltak. Remek hangzás, könnyű (a korábbi darabok súlyának mindössze nyolcadát, 50 grammot nyomó) fülhallgató, mobilitás jellemezte őket. Már csak egy ceruza kellett a zsebbe a klasszikus tekeréshez, és lehetett is hallgatni például 1989. júniusának nagy slágereit. Ennek az életérzésnek állított nem is oly rég emléket Majka nagy sikert arató klipjében is.
A walkman sikersorozata egészen 1984-ig tartott, ekkorra már kisebb méretűvé, ám nagyobb tudásúvá vált. A kezdeti négyelemes verziótól eljutottunk az egy elemmel működőig, bejött a Dolby-hangzás, a zajszűrés, a beépített rádió, sőt, bizonyos típusok még a Video8 formátumú videókazettákat is képes voltak lejátszani, illetve VHF/UHF tévéadásokat fogó antenna is volt rajtuk. A walkman sztár lett, ehhez pedig a kor egyik kultuszfilmje, a Házibuli című klasszikus is masszívan hozzájárult.
1984-ban aztán épp a Sony verte be a walkman koporsójába az első szöget, kiadta az első hordozható CD-lejátszóját, a klasszikus Discmant. A walkman napjai innen már megvoltak számolva, bár tény, hogy masszívan és jól tartotta magát, a Sony anyavállalata csak 2010-ben jelentette be a klasszikus sétálómagnó gyártásának befejezését, Kínában azonban különböző licenctrükközéseknek köszönhetően ezt követően is gyártásban maradt.
A walkman története egyébként elég titokzatos, hiszen nem egyértelmű a Sony anyaszerepe. A japán technológia történetébe két verzió is bevonult a kezdetekről, az egyik (és valószínűbb) verzió szerint Akiro Morita, a Sony alapítója gyakori, Egyesült Államokba tett látogatásaira szeretett volna egy olyan hordozható lejátszót, amely kiváló hangzást, ugyanakkor mobilitást is garantál. A másik verzió szerint a cégnél 1979-ben komoly leépítéseket terveztek, a kazettás magnókkal foglalkozó üzletágnál pedig gyorsan ki kellett találni egy új projektet, ami elég fontosnak és nagyszabásúnak tűnik ahhoz, hogy megússzák az elbocsájtásokat. Akármelyik történet is igaz, a vége technikailag az lett, hogy a Pressman márkanevű magnóból kivették a felesleges dolgokat, kicsit zsugorították a megmaradt alkatrészeket és megszületett a Sony Walkman, amely 1986 óta már önálló köznévként szerepel az Oxford English szótárban. Igaz, a mai gyerekek már csak vakarják a fejüket, ha egy ilyen masinát kapnak a kezeik közé.
Japánon kívül azonban eléggé megtépázták a Sony hírnevét walkman ügyben, az "elkövető" pedig egy bizonyos Andreas Pavel nevű német mérnök, aki a Sony-t perbe fogva állította, az ötlet az övé volt, és azt szabadalmaztatta is. Bár szinte minden fórumon veszített, a Sony végül 2003-ban, peren kívül megegyezett a német mérnökkel, aki több millió dollárral gazdagodott a megegyezés után. Andreas Pavel azonban nem érte be ennyivel, elmondása szerint a mai modern zenelejátszók gyártóit, így például az Apple-t is bíróság elé kívánja citálni.
De ez már egy másik történet, most ünnepeljük a walkman-t, akinek még akad otthon, az kapcsolja be a klasszikus darabot és sétáljon egy nagyot, kiélvezve a négy évtizedes technika semmihez sem fogható életérzését.
