Húszéves a Sub Rosa régizene-együttes - idén is színesítik a Királyi Napokat
Húszéves a Sub Rosa régizene-együttes - idén is színesítik a Királyi Napokat
Húszéves a Sub Rosa régizene-együttes - idén is színesítik a Királyi NapokatHogy látod Székesfehérvárt más magyar városokhoz képest?
Tetszik, hogy Székesfehérváron mindig van nyüzsgés, élet a belvárosban. Motiváló élmény ilyen környezetben játszani: a házak, az utcakövek, a templomok nagyon hangulatosak. Az akusztika is kiváló az épületek között. Különösen említésre méltó a szervezőkkel és a többi fellépővel kialakult jó kapcsolat. A Fehérvári Programszervező Kft.-vel évek óta remekül működünk együtt, és tényleg nagyon profi a szervezés és a kommunikáció részükről. Van olyan esemény, ahol nem alakul ki szorosabb kapcsolat más fellépőkkel, de például itt Fehérváron sok csapattal jó viszonyt ápolunk. A Szabad Színházasokkal nagyon jóban vagyunk, beépülünk a műsorukba, elvegyülünk a vásározók között. Zenélünk, vagy csak odaülünk kicsit, hogy javítsuk az utcaképet. Ez a város, úgy érzem, gyűjtőhelye a hozzánk közelebb álló előadóknak.
Milyen a kapcsolatotok a közönséggel?
Van egy kisfiú itt Székesfehérváron - a Facebook-oldalunkon tervezek is írni róla - , akinek annyira megtetszett a zenekar, hogy az összes eseményre eljön, nyakába akasztja a kis dobját, és ott vonul mellettünk. Otthon a mi cédénket hallgatja, és ahányszor itt lépük fel Fehérváron, kijön és odaáll mellénk.
Nagyon jó látni, amikor megmozdul a közönség a zenénkre. De a magyarok többnyire visszafogottabbak, inkább a műsor után jönnek oda érdeklődni, beszélgetni, ismerkedni a hangszerekkel. Meglepő is volt nemrégiben, amikor Tallinban jártunk a középkori napokon, hogy ott táncra perdültek a gyerekek, felnőttek a zenére. Produkció közben nem szoktuk őket megszólítani. Nem is vagyunk az a showman-típusok, én sem vagyok ügyes konferáló, de mivel ez nem is színpadi zene, inkább afféle háttérmuzsika, nincs is erre szükség.
Lehet a középkori zenében folyamatosan újat felfedezni?
Nem vagyunk zenetörténészek, kutatók, akik könyvtárakban kódexeket meg kottákat böngésznek. Mások által átírt kottákat használunk, de ha átveszünk valamit, igyekszünk csak a dallamot használni, amit remélhetőleg hitelesen közvetítettek. Más dobszólammal, más lantszólammal kísérjük. Mi nem színpadi zenét játszunk, hanem vásári, piactéri zenét. Pörgős, vidám hangulataláfestő dallamokat, amelyek megalapozzák a középkori hangulatot egy-egy eseményen. Mindig építünk bele újdonságként improvizatív részeket. Ami már nem feltétlenül középkori, viszont kihívás, hogy az eredeti dallamhoz hasonló, megfelelő hangulatú, középkoriba beleillő improvizáció szülessen.
Hangszereitek, fellépőruháitok hogyan készülnek?
A ruhákat, a színeket, a kiegészítőket, vagyis az egész megjelenést én terveztem meg. Magam készítem a sapkákat, kapcát, cipőt, szütyőket, a tunikákat pedig egy ügyes törökbálinti férfiszabó. A középkor lantunknak saját nevet adtuk: lozbakton. Ilyen hangszer nincs egyébként, a koboz meg a lant betűinek az összekeveréséből találtuk ki. Ez eredetileg egy koboz volt, ami a moldvai népzenében használt pengetős hangszer. Meghosszabbíttattuk a nyakát, mint egy lantnak, és több húr van rajta, így lényegében egy erős építésű lant lett belőle. Mert a lantok eredendően könnyű, finom hangszerek, a koboz meg nyűhető, lehet tépni rajta a húrokat. Mi alakíttattuk át, meg Totó, a pengetősünk dolgozott rajta sokat, ő tervezgette meg a mintákat, hogy hogy nézzen ki.
Lényegében majdnem mindenhez jelentősen hozzányúltunk. A dudák, vagy középkori sípok, amiken játszom, hasonló hangszerek módosított másolatai. Az én középkori dudám egy skót duda módosításából született meg, saját ötleteket hozzáadva. A dob egy kétfenekű dob, picit nagyobb, mint ami a középkorban jellemző volt - nagyjából ötven centi átmérőjű. Raktunk rá feszíthető membránú tamburint, ezáltal van rajta magas hang is. Ez nagyon sok játékra ad lehetőséget.
Ezek a típusú eszközök meg is engedik gondolom ezt a fajta szabadságot.
Valóban, hiszen a középkorban nem volt egy szabvány, mint ma, hogy az alt szaxofon a világ össze kontinensén ugyanúgy néz ki és ugyanolyan anyagot használnak hozzá. Ahány táj, annyiféle méret, hangolás, anyag.
A Sub Rosa régizene-gyüttes legutóbbi fehérvári fellépéséről a királybábok felvonulásán, mi is élő videóban számoltunk be:
Miért pont ezt a zenei irányzatot választottátok?
Velem kezdődött, mert a középkori, azon belül kimondottan a 13. századi zene szerelmese vagyok. Régen egy szomszédom angol népzenei lemezein bukkantam rá néhány középkori dallamra, aztán amikor Angliában éltem, még jobban beleástam magam. Alapvetően tehát nem magyar hagyományőrzéssel foglalkozunk. Magyarországon ebből a korból nem maradt fenn túl sok írott zene, inkább Nyugat-Európában. Először a Törökbálinti Katolikus Közösségben szerveztük fellépést, ott hívtam össze az egyestés műsorhoz zenélni tudó barátokat. Az egyszeri alkalomból végül állandó együttes lett, de a csapat összetétele azóta már változott. Megvan a polgári szakmánk, egyikünk foglalkozás-egészségügyben dolgozó orvos, a másikunk lemezbolti eladó, én magán angoltanár vagyok. A zenélés pedig kellemes kiegészítése az életünknek.
Hányan vagytok most a zenekarban?
Hárman: Kis Sándor, Kudász Ferenc és jómagam. Korábban volt, hogy többen is zenéltünk együtt, de ez így bevált már jó ideje. Könnyebb szervezni a fellépéseket, és beférünk egy autóba.
A fellépéseitek zöme nyárra összpontosul?
Igen, kivétel Velencei Karnevál, amit februárban, szabadtéren rendeznek meg. Mindig rizikó, hogy milyen idő lesz, és nem mínusz húsz fokban kell-e zenélnünk, de eddig mindig szerencsénk volt.
