Lánckerék a mandalában - különleges képek születnek PolgárdibanLánckerék a mandalában - különleges képek születnek Polgárdiban
„Nap mint nap megtapasztalom, hogy a mandala milyen sokat segít az imádságban, a meditációban. Amikor az első mandalát elkészítettem, azonnal rabul ejtett formájával, színeivel. A mandala színei támogatják azt, akihez kerül, ahogyan azok az energiák is, amelyek egy ilyen kép elkészítésekor jelen vannak” - mesélte Vági Edina, akinek nemrég nyílt kiállítása Székesfehérváron, a Civil Központban.
A tárlat ugyan a koronavírus-helyzet miatt jelenleg nem látogatható, ám olyan gyönyörű képek kerültek a falakra, hogy az FMC olvasóinak most bemutatunk belőlük párat - s az alkotót. A kiállításon 28 mandala kapott helyet. Nagy részét Edina saját magának készítette, ám akad köztük barátoknak, rokonoknak ajándékozott – s a kiállításra most kölcsön kapott – festmény is.
„Itt van például az unokaöcsémnek, Dienes Milánnak festett mandala, ami azért különleges, mert Milán hatalmas és őszinte szeretettel van mindig irántam. Ezért az ő képe is árasztja ezt a szeretetet, s támogatja őt meghatározó színeivel. A másik, amit kiemelnék, Pataki Gáborhoz kötődik, akitől a mandalafestő asztalomat kaptam. Neki egy igazán szép, színes képet készítettem a negyvenedik születésnapjára, különleges mahagóni kerettel.
A kedvencem egyébként az első képem, mely teljesen én vagyok! Bemutatja, ahogyan a sok – sok kis egységből egy nagy kerek egész jön létre. Ez határoz meg engem: több apró készségből, érzésből és tudásból építem, és építettem fel magam. Ez a kép egyben jelképe a festészetemnek is. Az arany és a bronz színek számomra a keménységet és a magabiztosságot sugározzák. Azt, hogy menni kell és tenni azért, hogy az életben mindent elérhessünk, amire vágyunk. Úgy gondolom, mindent feladatot képesek vagyunk elvégezni a tudásunk és az képességeink alapján, csak hinnünk kell benne, s keményen dolgozni érte.”
Edina képeinek háttere (többnyire) fekete, mely egyáltalán nem mondható szokványosnak. Mint elárulta: a sötét szín azért jó, mert többrétegű festés esetén kiemeli a mandala mélységét és magasságát. Még akkor is igaz ez, ha épp sötétkék kerül az üvegre. Sokkal intenzívebben szólítja meg azt, aki rápillant: szinte belemerül a mondanivalóba.
A fekete háttéren kívül jellemző még nála az arany, a bronz és az ezüst kontúr. Az arany a férfi, az ezüst a nő színe a mandalák világában. A felhasznált szín függ attól, ahogy férfinak vagy nőnek készül a kép. Ha a férfi-nő egyensúly kijön a hiányszínekben, akkor Edina az aranyat is használja a női mandaláknál az ezüst mellett.
Vannak olyan festményei, melyekre kerékpáros szerelékeket(!) is ragasztott kétkomponensű ragasztóval. Ilyenkor a felszerelések miatt több ezüst kontúrt használt, hogy látványosabb legyen a kép.
„Imádok bringázni, mert teljesen kikapcsol, megújít. Elképesztően sok energia szabadul fel olyankor, amit a kreativitásra tudok fordítani” – mesélte – „Az új mandaláimhoz is hatalmas ötletet adott a bringa és Varga Bálint. Bálint fejéből pattant ki egyszer a gondolat egy kerékpározás során, hogy milyen jó is volna mandala-alapnak a lánckerék. Elképzelését hamarosan meg is valósítottam, és az eredmény pár hét múlva látható is volt egy székesfehérvári kiállításon. Az első lánckerék (természetesen) Bálint Colnago bringájáról került a mandalába, a következő pedig a saját Kellys kerékpáromról költözött a képre. Azóta persze több ilyen festmény is született.”
A gyakorlott üvegfestő szemnek azonnal feltűnik, hogy Edina képein valójában nem is látni üvegfestéket, csak kontúrt és akrilt. Ezekkel a vizes bázisú festékekkel szeret dolgozni, mert egyenletesen lehet felvinni őket az üvegre. Segítségükkel szép egységes felület hozható létre: felülről és alulról is.
„Amikor új mandalakészítésébe fogok, a saját intuícióim alapján találok rá mindig a megfelelő mintára, s az érzéseim mentén festem meg azokat” – árulta el az alkotó – „Próbálok mindig arra törekedni, hogy személyre szabott legyen a kép. Addig keresem a formát és a színeket, amíg azt nem érzem, hogy meg tudom jeleníteni velük azt, akinek a kép készül. Az éjszakák tökéletesek a harmonikus ráhangolódásra. Fontos, hogy a mandala minden egyes festékcseppjével a leendő tulajdonosra koncentráljak. Akkor valósul meg az összhang, s lesz egyedi a végeredmény.”
Edina egyébként nemcsak üvegre fest, hanem táblára is: olajjal és akrillal. (A vásznat nem szereti.) Bár ritkán alkalmazza ezt a technikát, mert nem tölti fel annyira energiával, mint a mandalafestés. Korábban tányérokat is festett, de nem érezte úgy, hogy az ő világa lenne.
„Mindig nagyon pörgős volt az életem. A lételemem, hogy mindig csináljak valamit, sosincs megállás. S pont emiatt az állandó mozgás miatt vágyom a másik oldalra is, mintegy egyensúlyra: a nyugalomra és a kiegyensúlyozottságra, amit a mandalák festése okoz” – vallotta be – „Ez egyfajta meditatív szertartás, mely végeredménye másnak is örömet okoz.”
