Így lépjünk ki a múlt árnyékából! - A sikeres párkapcsolatok titkáról beszélgettünk Rivnyák Roland coach-csal
Így lépjünk ki a múlt árnyékából! - A sikeres párkapcsolatok titkáról beszélgettünk Rivnyák Roland coach-csal
Így lépjünk ki a múlt árnyékából! - A sikeres párkapcsolatok titkáról beszélgettünk Rivnyák Roland coach-csalMindig jól jöhet egy külső szemlélő véleménye, észrevételei, ha szeretnénk átgondolni valamit a párkapcsolatunkkal, családi életünkkel kapcsolatban. Egy szakember a megfelelő kérdések feltevésével támogathat minket abban, hogy a helyes irányba tereljük az életünket. Ezzel foglalkozik coach-ként már jó ideje Rivnyák Roland, akinek párkapcsolati tanácsait a Vörösmarty Rádióban is meghallgathatjuk hétről hétre.
Hogyan lett belőled coach?
Leginkább azért, mert számomra a család a legfontosabb. Feleségemmel huszonöt éve alkotunk egy párt, gyakorló szülőkként ez idő alatt mi is megjártuk a magunk mélységeit és magasságait. Bár mindig is gyakorlatias típus voltam, de nagyon érdekelt a pszichológia, és késztetést éreztem arra, hogy a tapasztalataimat átadjam másoknak. Részt vettem egy face to face tréner, párkapcsolati-, házassági tanácsadás képzésen. És ott jöttem rá arra, hogy nem nekem kell megmondani azt, hogy a másiknak mi a jó, hanem a megfelelő kérdésekkel segítem, hogy maga jöjjön rá, illetve eszközöket adok a kezébe, amivel megtalálhatja a megoldásokat.
Miért pont a párkapcsolat lett a Te területed?
Szerintem minden hozzá kapcsolódik. A gyermekkor, a szülőkkel való kapcsolat, minden hatással van rá. Ha egy boldog párkapcsolatban él az ember, akkor kinyílik a világ. Ha olyan típus, aki szereti a szenvedést, akkor valószínűleg azzal fog találkozni. Én szeretném a kulcsokat odaadni azokhoz az ajtókhoz, amiket a fejükben ki tudnak nyitni az emberek, hogy rájöjjenek, hogyan legyenek boldogok.
Általában olyan párok fordulnak hozzád, akik mindketten egyetértenek, hogy szükségük van segítségre?
Nagyon döcögősen, nehezen jut még el az emberekhez ez a fajta segítségnyújtás. Még sokkal hamarabb kezdik tompítani gyógyszerekkel az érzéseiket. Vallom azt, hogy lelki gyógyulás után testi tünet is kevesebb lesz, és ne is a tüneteket kezeljük, hanem a gyökerét irtsuk ki egy problémának. Ha már valaki ott van nálam, benne már megszületett a felismerés, hogy ennek van értelme. Sokan esnek abba a hibába, hogy készpénznek veszik azt, hogy a társuk ott van mellettük, és nem kell tenniük érte.
Az, hogy régen nem létezett ilyen tevékenység, azért van, mert az igény most született meg erre, vagy régebben is jó lett volna?
Régebben mindenki alkalmi pszichológusként tevékenykedett, ismerős, barátnő, családtag, de valljuk be, így azért elég szubjektív vélemények születhetnek. Néha aki tanácsot ad, maga sem lát tisztán. Nem biztos, hogy szerencsés ezen útmutatások mentén elindulni.
Egy szakember segíthet felismerni azt, hogy ki milyen mintát hozott gyerekkorából, tudat alatt miért ugyanazokat a helyzeteket vonzza be magának újra és újra. Lelkes úttörője vagyok annak, hogy segítsek rájönni: ha valaki szenvedést él meg a jelenben, azt nem kell kivetítenie a jövőjére is!
Miben más egy coach, mint egy pszichológus?
A pszichológiai mindig is foglalkozott a párkapcsolati kérdésekkel. A coaching inkább gyakorlatias útmutatás, nem csak a lelki mélységekkel foglalkozik. Én vegyítem a kettőt: igyekszem megkeresni a gyökerét a gondoknak, és úgy elindulni egy megoldásorientált kép felé. Szoktam például házi feladatot adni otthonra, hogy miként kommunikáljanak, mit tegyenek meg egymásért a párok. Prevenciós szinten is próbálom az emberekben elültetni ennek a tevékenységnek a létezését, ezért is örülök, hogy a rádióban is rendszeresen beszélhetek róla.
Fontos, hogy ha úgy érzik, valami nem stimmel, rájöttek, hogy nem működőképes az út amit járnak, akkor forduljanak olyan szakemberhez, akinél nem betegnek érzik magukat, hanem csak segít az életminőségük javításában, az önismeretük fejlesztése által, mondjuk havi rendszerességgel.
Egy pár, ha hozzád fordul, milyen gyakran, mennyi ideig érdemes, hogy folytassa a konzultációkat?
Négy-öt alkalom szokott lenni az, ami felébreszti bennünk azt az igényt, hogy ezt folytassák maguk önállóan. Nem mondom, hogy ehhez mindig én kellek, de ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy min kell változtatni, ahhoz a kis gyakorlati feladatok nagyon jól jönnek. Ráadásul sokan sokkal nyitottabbak egyébként, ha nekem mondják, mintha egymásnak. Hiszen valószínűleg azért jutottak el idáig, mert vagy szégyellték a sérelmeiket, fájdalmukat, nem merték elmondani a párjuknak, viszont nálam sokkal hamarabb megnyílnak.
Mi történik a foglalkozásokon?
Elmondják, hogy mit éreznek, megbeszéljük, mi az, ami ide vezetett. Ez másfél-két órás coachingok alkalmával négy-öt alkalom szokott lenni. Előszeretettel viszem vissza őket a múltba, egyfajta fél alfa állapotban beszélgetünk. Ilyenkor meglepődnek, milyen múltbeli események, élmények törnek elő belőlük. Nekem az egy jó kiinduló pont, hogy megmutassam nekik: egy adott sérelmet lehet, hogy nem is a párjuk okozott bennünk, hanem már esetleg valamelyik szülőjük vagy tanáruk elültetett bennük egy olyan blokkot, amiről nem is tudnak. Bízom benne, egyre több fület megtalálok a szavaimmal, akik akár ha egy-két gondolatot be tudnak építeni az életükbe, az már jó érzés számomra.
Mire hívod fel a figyelmét azoknak, akik javítani szeretnének a családi életükön?
Ha nagyon túlvállalod magad, valószínűleg menekülsz egy olyan élethelyzet elől, ami neked nem szimpatikus. Ez általában oda vezet, hogy a problémád ugyanúgy megmarad, csak előbb-utóbb még testi tünetek is társulnak hozzá. Én erre próbálok rávilágítani: hogy nem lesz valaki attól hatékonyabb, hogy nyolc helyett tizenkét órát tölt a munkahelyén. Ha azt a négy órát a családoddal töltöd építően, akkor abban a nyolc órában mennyivel többet tudsz letenni az asztalra.
Én is megjártam ezeket a lépcsőfokokat, tudom, hogy milyen késztetés van az emberekben arra, hogy megfeleljenek. Akár egy edző, megmondom, hogy melyik területet erősítsd magadban, mit tegyél a háttérbe kicsit. Merj rávilágítani az élet apró csodáira, kicsit merjél újra gyerek lenni!
Amikor Te magad is úgy látod, hogy egy párnak inkább nem kéne együtt lenni, mit teszel?
Sokan jönnek olyan gondolatokkal, hogy soha nem szerették a párjukat. Szerintem ilyenkor valamiért csak a rossz emlékekre akarnak emlékezni, hiszen senki sem fegyverrel a tarkóján megy bele egy kapcsolatba. Ha nem a megfelelő érzésekkel megy bele, akkor börtönnek fogja érezni, akárkivel is van. Mindig azt mondom, hogy bonyolultabb válni, mint még egy esélyt adni egymásnak. Olykor a pár egyik tagjának kényelmes egy harmadikat találni, aki átmenetileg szebbnek láttatja, elhiszi magáról, hogy még mindig szerethető. De egy idő után abban a kapcsolatban is előjöhetnek ugyanazok a problémák.
Érdekes, hogy mennyit tudnak szenvedni az emberek, pedig a párkapcsolatukról szabadon döntenek!
Szabadon, igen, de a tudatalatti annyira tudja befolyásolni a döntést, hogy az esetleges gyermekkorban átélt élmények hatására, olyan embert vonzunk be magunk mellé, akivel nekünk dolgunk van. Ugyanazokat az érzéseket élheti át valaki újra és újra, amit gyerekként nem tudott megoldani, tehetetlen szemlélője volt a körülményeknek. Ha nincs meg a megfelelő önismeret, nem tudja, hogy mi táplálja a múltból fakadó sérelmeket, akkor mindig azzal fog szembesülni, hogy áldozat a saját életében. Hogy ugyanazokat kell átélnie, mint gyerekkorában. Ez valamilyen szinten biztonságot is ad a tudatalattijának. De ahhoz, hogy boldog legyen, tudnia kell ebből kitörni, új élményre és a változatosságra találni.
Te is érzed úgy, hogy szükséged van olykor segítségre?
Úgy gondolom, hogy a pszichológus is jár pszichológushoz. Én egy nagyon komoly coachtól tanultam, aki nemzetközileg is jártas szakember és máig adok a szavaira. Mindenkinek kell valami kapaszkodó.
Ez a bizonyos kapaszkodó lehet a gyerek is?
Igen. A gyerek lehet a család építő ereje. Hiszen ő viszi tovább azokat az értékeket, amiket közvetítünk az életben. Megtanulhatja a szüleitől, hogy lehet vitatkozni veszekedés nélkül, hogy lehet beszélni a vágyainkról, céljainkról. Építő gondolkodású, komoly felnőtt válhat belőle. De csak akkor, ha tudatosítjuk benne: ő sosem tehet a felnőttek konfliktusairól! Mert sajnos sokan pajzsként használják a gyermekeiket a válásnál, és ha például egy anyuka a gyerekébe menekül azért, mert nem jó a párkapcsolata, az a gyerek nagyon hamar felnőtt szerepben találhatja magát. A gyerekek még hisznek a csodákban, és szerintem ezt a hitet kell táplálni bennük: hogy mennyi mindent megélhetnek az életben.
