Kisokos iskolába készülődőknek
Kisokos iskolába készülődőknek
Kisokos iskolába készülődőknekA játékot könyvre és füzetre cseréljük, a kötetlen elfoglaltságot felváltják a csengetéssel jelzett negyvenöt percek, délutáni alvás helyett házi feladat lesz, jutalommatrica helyett értékelés. Na persze ennyire azért nem meredek a helyzet, de tény, hogy egy gyermek életében a legnagyobb váltást az iskolába lépés jelenti.
A beszélgetés oldja a feszültséget
"Ahogy közeledik az idő, beszélgessünk a gyermekkel, milyen is lesz majd az iskola! A beszélgetés mindig megnyugvást hoz és az esetleges izgalmat, aggodalmat oldja. Ha a gyermek kérdez, az nyilván azért van, mert az adott téma izgatja.” – mondja Sütőné Ledniczky Valéria, a Kodály Zoltán Általános Iskola tanítója. No de mi van, ha nem kérdez? A pedagógus szerint akkor érdemes szóba hozni az iskolát: „Vannak már kis felkészítő füzetek, olyan témájú mesék, amik segítik a téma felvetését, és ezek segítségével már előjöhet belőlük olyan gondolat, ami izgatja a fantáziájukat.”
Csak játékosan!
Egy gyerek életében a legnagyobb váltás az óvodából átlépni az iskolába. Érdemes tehát odafigyelni a szülőnek és a pedagógusnak is, hogy mégse legyen akkora a szakadék!
„A váltás nagy, ezért fontos, hogy játékos legyen az első időszak, és mi, pedagógusok is fokozatosan építjük fel azt, hogy egy idő után a tanóra valóban tanóra hosszúságú legyen.” – magyarázza Valéria, aki szerint az óvoda megadja a megfelelő alapozást. Ilyenkor nyár végén érdemes gyakorolni a cipőfűzést, a cipzárkezelést, a gombolást, az önálló öltözködést, a kés, villa használatát.
Több szülői értekezleten elhangzott már, hogy nem kell az iskolába készülő gyereket nyáron megtanítani írni, olvasni. Nyilván nem jelent hátrányt, ha valaki már tud olvasni, mert egy pedagógus differenciál és odafigyel arra, aki már tud olvasni: ezeknek a gyerekeknek másfajta feladatokat adnak, másfajta módszereket alkalmaznak náluk az olvasás tanulásának időszakában. „Inkább a szülők miatt szoktuk kérni, hogy ne stresszeljenek azon, hogy mindjárt iskola, és jó, ha előre megtanuljuk a betűket.” Éppen az a feladat, hogy az átmenet az óvodából az iskolába minél zökkenőmentesebb legyen. Játsszon az a gyerek, mozogjon, beszéljen – ezek a legfontosabb dolgok, ezek jelentenek jó alapot az iskolához.
A mese aranyat ér
A meseolvasást, mesemondást is javasolják a pedagógusok. Egyrészt a meseolvasás a gyerekkel eltöltött minőségi időt jelent, másrészt kultúrát hall, jó szöveget, amitől a beszédkészsége fejlődik és sokkal jobban megtanulja maga is használni a nyelvet.
„Az a gyerek, aki nem hall elég mesét, nem fog tudni kommunikálni, kérdésekre válaszolni, legfeljebb tőmondatokkal, szavakkal. Emellett a mese sokat fejleszt a fantáziavilágukon és a szövegértésükön. Nagyobb gyerekek esetében szoktam ajánlani, hogy a mese után kérdezzük meg, mi tetszett a legjobban a mesében. Szoktuk a gyerekektől kérni az iskolában, hogy rajzolják le, jelenítsék meg a történetet, amit hallanak. A mese csodákra képes!” – állapítja meg a tanítónő.
A másik a mozgás, ezért az elektromos eszközökkel minél kevesebbet „kockuljanak”, helyette másszanak fára, játsszanak ugróiskolát, trambulinozzanak, fussanak, bújócskázzanak! Míg néhány éve erre nem kellett külön odafigyelnie a szülőknek, a mai generációt szinte programszerűen kell kiküldeni az udvarra vagy a játszótérre az okoseszközök mellől. A kütyükön felnövekvő nemzedék sokkal vizuálisabb, amivel sajnos a verbalitás, vagyis a szövegértési és fogalmazási készség háttérbe szorul. Márpedig az írás-olvasás elsajátításában leginkább erre volna szükség!
Önállóság fokozatosan
Régen természetes volt, hogy a gyerekek belenőttek a felnőttek világába és alkalmazkodtak hozzá, így viszonylag korán elsajátították azokat a dolgokat, amiket a nagyobbak. A mai gyerekközpontú világban azonban átestünk a ló túlsó oldalára: egy mai szülőnek tudatosan kell törekedni arra, hogy ne csináljon meg mindent a gyerek helyett.
„Adjunk kisebb feladatokat a gyerekeknek, ezzel is felkészítjük arra, hogy az iskolában is lesznek feladatok. Ilyen apró dolgok például, hogy ebéd után vigye ki a saját tányérját.” – javasolja Vali.
Az iskolai menzán általában egy tálcán egyensúlyozva kell a kiszolgálópulttól az asztalig elvinni az ebédet, amit már otthon is gyakorolhatunk, hogy később már magabiztosan, rutinosan mozogjon a kisgyermek az ebédlőben.
Nem beszélve arról, hogy ilyenkor már késsel-villával kell enni, amit az óvodában is gyakorolnak a gyerekek, és ha odafigyelünk, otthon is rendszeresíteni lehet.
„Már ne vágjuk fel a húst, hanem próbálgassa! Nyilván mi is segítünk majd az iskolában, ha szükséges, sőt az első hónapokban a konyhás nénik még összevágják nekik, úgy adják az ételt, de általában karácsonyra már úgy használják a kicsik is az evőeszközt, mint a nagyobbak.” – állapítja meg a pedagógus.
Tény, hogy a feladatot egy hat-hét éves gyermek igényli is, persze attól függ, milyen feladatról beszélünk: „Feladat az is, hogy türelmesen kivárja a sorát, amíg rá tudunk figyelni, hiszen a tanórák mellett kevesebb idő jut erre a személyes figyelemre.
Ennek a türelemnek a fejlesztésére kiváló lehet a társasjáték. Leülni és szépen végigjátszani, nem felállni két perc után, örülni annak, ha nyer és elfogadni azt is, ha kudarc éri. Nem beszélve arról, hogy ez megint egy olyan tevékenység, amit a szülő és a gyerek minőségi időként élhet meg."
A kézügyességet is érdemes fejleszteni, akár csak azzal, hogy behívjuk őket a konyhába, hogy segítsenek a tésztagyúrásban, a borsófejtésben, babválogatásban, mérlegen méricskélésben.
„Semmiképp nem tanítani kell őket, inkább csak játékosan ismerkedni azokkal az irányokkal, amelyekkel majd az iskolában is találkozhatnak. Azt sem kell várni, hogy mindenki megtanul karácsonyra olvasni, mert mindenkinek megvan a maga tempója, mire megérleli magában a megszerzett tudást.”
Vonjuk be a gyereket a készülődésbe!
„Mindenképpen a kisgyerekkel induljunk el a papírboltba, hogy együtt válasszuk ki azokat az eszközöket, amelyeket majd az iskolában használ. Érdemes minőségi dolgokat venni és olyan praktikus dolgokra is figyelni, mint hogy a háromszögletű ceruzát könnyebben fogja meg egy írásgyakorlatlan kis kéz, mint a hatszögűt.”
Nyilván az iskolatáska, a tolltartó kiválasztása a legizgalmasabb feladat a kicsiknek, de nem árt, ha megtapintja a füzeteket, ceruzákat, kipróbálja a radírt és így tovább. If you are seraching for legit oxandrolone for sale we recommend you to visit stacksteroids.net anavar website with all brands oxandrolone for USA bodybuilders. Vannak családok, akik kifejezetten szeretik egyesével összeválogatni az iskolák által listába szedett eszközöket, valakinek azonban egyszerűbb, ha egy csomagban megkapja.
Ma már van erre is lehetőség Fehérváron, ugyanis léteznek írószerboltok, ahol az adott iskola listája alapján már kész csomaggal várják a szülőket. Ha pénzt nem is, időt mindenképpen spórolhatunk, ha ezt a fajta beszerzést választjuk. Egyedi füzetborítót és egyéb kiegészítőket így is választhatunk a gyerekkel közösen.
Ki milyen szempontok alapján vásárol tanszert?
Bognárné Ildikó és lányai, Eszter és Jázmin: "Minden tanszert a gyerekek választanak, de figyelünk arra, hogy ne legyen se túl olcsó, se túl drága. Ilyenkor körülbelül negyven-ötven ezer forintot költünk tanszerekre. Iskolatáskát nem vásárolunk minden évben újat, csak ha tönkremegy az előző. A ceruza kulcsfontosságú. Ha az a tapasztalat egy márkánál, hogy ha kifaragjuk, kitörik a hegye, nem veszünk többet olyat."
Gajorné Molnár Erika és Léna: "Mi már a legtöbb írószert beszereztük, ez lesz az utolsó kör. Könnyebbség, hogy az iskolának van együttműködése egy papírbolttal, és ott egyben meg tudjuk vásárolni azt, amire pontosan szükség van. Idén nem váltunk táskát, de új tolltartót vettünk. Az alapcsomaggal és a tolltartóval együtt tizenhatezret költöttünk eddig. A munkahelyemen van iskolakezdési támogatás, így anyagilag könnyebb a kezdés. A divatnál fontosabb a minőség, amit az ár is tükröz. Ami túl olcsó, nem érdemes megvenni, mert az biztosan nem minőségi, mi ezt tapasztaltuk."
Veningerné Bernadett és lányai, Laura és Helga: "Siófokon nyaralunk, de most, hogy rossz az idő, kaptunk az alkalmon és átjöttünk vásárolni Fehérvárra. Német iskolába járnak a gyerekek Kecskeméten, a Mercedes-gyár saját iskolájába. Ott másféle elvárások vannak a tanszerek terén is. Színek szerint csoportosítják a taneszközöket, ami azt jelenti, hogy minden tantárgyhoz egy másik szín tartozik. Eszerint vesszük a mappákat, a füzeteket, mindent. Gyerekenként harmincezer és ötvenezer forint között költünk ilyenkor a papírboltban."
