Könyv vagy film? Melyikkel kezdjük?
Könyv vagy film? Melyikkel kezdjük?
Könyv vagy film? Melyikkel kezdjük?Ha valaha is álmomból felkeltenének a címben olvasható kérdéssel, és azonnal rá kéne vágnom a választ, biztos, hogy egy percig sem haboznék és azt mondanám: könyv! De ha jobban belegondolunk, ez is olyan örök, önmagába visszaforduló kérdéssé válhat, mint hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Mert bizonyos esetekben olyannyira összenőnek az egyes szerepeket alakító színészek a karaktereikkel, hogy nélkülük el sem tudjuk már képzelni a figurát. Ilyen Reneé Zellweger Bridget Jonesként, vagy Daniel Radcliff Harry Potterként. Pedig a súlyproblémákkal küzdő brit szinglit a regény alapján teljesen másnak képzeltem, és első pillantásra nem is nagyon akartam elfogadni Renét a szerepben. (Aztán ez elég gyorsan megváltozott.)
Úgy alakult, hogy a Harry Potter első részét viszont előbb láttam a vásznon, mint a könyv lapjain. (A továbbiakkal ez már fordítva volt.) Mégsem vett el semmit a varázsból: azt hiszem, bármelyik is lett volna az első élmény, az lett volna számomra a kapu a Rowling univerzumba, ahova azóta is bármikor szívesen visszatérek.
Amikor az út kettéválik
Léteznek aztán azok az esetek, amikor két teljesen különböző sztorit takar az olvasható és a mozgóképes verzió. Ennek tipikus esete, amikor Helen Fielding két nagy sikerű Bridget Jones sztori után nekiveselkedett a harmadik résznek. A csak könyvben olvasható Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig szó szerint gyászosra sikeredett. Az imádott Mark Darcy meghalt, Bridgetünk pedig özvegyként nevelte két közös kamasz gyereküket.
Jobb is, hogy a harmadik filmhez, a Bridget Jones babát várhoz az írónő kerekített egy sokkal humorosabb történetet, melyben a folyton kalamajkákba keveredő főhősnőnek fogalma sincs róla, hogy kitől vár gyereket: élete szerelmétől vagy szívdöglesztő alkalmi partnerétől?
A Bridget Jones 3 esetében, bármennyire is a regények számítanak általában az „eredetinek”, egyértelműen a film a nyerő!
És mi a helyzet akkor, ha nem egy teljesen másik történetszálat, hanem tulajdonképpen tényleg a regényt viszik filmre, csak a végeredmény mégsincs köszönő viszonyban sem a leírtakkal? Erre is létezik számomra pozitív és negatív példa is. Frances Mayes Napsütötte Toszkánája könyvben az írónő valós életének naplója – úgy tökéletes, ahogy van.
A Diane Lane főszereplésével készült filmben alaposan átírták a sztorit, de olyan szerethetőre sikeredett, hogy ismét csak azt mondhatom rá: úgy tökéletes, ahogy van.
Nem így áll a helyzet viszont Jodie Picoult A nővérem húga című megrázó regényével. Évekkel ezelőtt elolvastam – olyan felkavaró volt, hetekig nem tértem magamhoz (ahogy ez azóta az írónő más regényeivel is megtörtént. ) Nem sokkal később megnéztem a belőle készült filmet Cameron Diazzal, és azóta sem tértem magamhoz. Ugyanis konkrétan nem az a szereplő hal meg, aki a könyvben.
Végkövetkeztetésként, mivel is válaszoljam meg kicsit bővebben a címben feltett kérdést? Nem biztos, hogy van jelentősége, hogy a filmet vagy könyvet fedezzük fel először. De ha olyasmiről van szó, amit értékelünk, akkor feltétlenül ismerjük meg mind a kettőt. Egyébként meg olvassunk minél többet!
