Mindent a pulzusról!
Mindent a pulzusról!
Mindent a pulzusról!„A pulzusérték az edzettségre vonatkozó, könnyen mérhető élettani paraméter. Ha a sorozatos edzések után a nyugalmi szakaszokban nemcsak visszaáll, hanem a korábbihoz képest csökkenő tendenciát mutat, akkor azt a fejlődés jelének tekintjük” – tudtam meg dr. Kovács Lászlótól. – „Mutatja az edzettségi állapot és az állóképesség javulását, nevezetesen azt, hogy nő a szívizom tömege és pumpaereje, hogy egy összehúzódással a korábbinál több vért képes kilökni, így ritkábban kell-e összehúzódnia, hogy ugyanazt a vérmennyiséget, keringési perctérfogatot biztosítsa.”
Persze, nemcsak nyugalomban, hanem terhelés alatt is igaz a fenti állítás. Vagyis: ha ugyanazon terhelés egyre kisebb pulzusnövekedést okoz, és utána egyre hamarabb áll vissza a nyugalmi értékre, akkor fejlődést értünk el.
„Ha már a szívnél és a pulzusnál tartunk, szeretném megemlíteni az orvosi alkalmassági vizsgálat szükségességét, melyet a versenyre való nevezéskor amúgy is megkövetelnek. Legjobb azonban már azelőtt elmenni egy belgyógyászati-kardiológiai kivizsgálásra, mielőtt rászánjuk magunkat a rendszeres mozgásra, futásra.” – tanácsolja az orvos. – „A futónak és az edzőnek is biztonságot ad, ha megtörténik az egészségi állapot és a rizikótényezők (elhízás mértéke, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, cukorbetegség stb.) felmérése, hogy az edzéstervet ennek tudatában lehessen összeállítani. Ne kockáztassunk feleslegesen!”
A kockázatok kapcsán a doktor megjegyezte, hogy nagyon sokan fogyasztanak koffeint vagy koffein tartalmú italokat – energiaitalt, kávét – az edzések előtt / alatt / után, hogy így csapják be szervezetüket. A koffein emeli a pulzusszámot, a vérnyomást és vízhajtó hatású. A dehidratációt is fokozza, így fogyasztásakor fokozottan ürül a szervezetből a nátrium, a kalcium, a kálium és a magnézium.
A kálium- és magnéziumhiány különösen érzékenyen érinti a szívet, és a koffein pulzusemelő hatásával együtt olyan súlyos ritmuszavart válthat ki, mely életveszélyes állapotot, akár szívmegállást idézhet elő.
Közben persze látni kell azt is, hogy az izzadás is folyadék- és elektrolitvesztéssel jár. Így az előbb felsoroltak – összeadódva - az elektrolit háztartás felborulásához vezethet. A versenyeken, sportpályákon előforduló rosszullétek, hirtelen (és megmagyarázhatatlan, szervi baj nélküli) halálesetek hátterében bizonyára ez az egyik kiváltó tényező.
A pulzusszámot – a sportoláson / aktív mozgáson kívül – befolyásolhatja az alacsony vörösvértest-szám, a tüdőbetegség, a láz, pajzsmirigy-működési zavarok, szívizom-betegségek, speciális ritmuszavarok, és egyes gyógyszerek is.
Mivel egy könnyen mérhető élettani paraméterről van szó, így ajánlott egy pulzusmérő óra beszerzése, mely intenzív mozgás közben is megbízható mérési adatokkal tud szolgálni.
A pulzusszám tehát nagyon precízen mutatja meg szervezetünk fizikai terhelését. Edzés közben mérve információt szolgáltat a terhelés intenzitásáról, testünk állapotáról, a fejlődésünkről. Segít abban, hogy megtaláljuk a megfelelő tempót. Azért, hogy hatékonyan tudjuk felhasználni az edzésmunkában ezt az adatot, meg kell határoznunk a nyugalmi és a maximális pulzust, valamint az aerob és az anaerob edzésmunkához használható pulzustartományokat.
Hogyan tudjuk megmérni a pulzusunkat? A legegyszerűbb a csukló belső részén, a csontos alapon futó artériát vizsgálni, de a nyak oldalán futó verőér kitapintása is nagyon egyszerű. A percenkénti lüktetést kell összeszámolni – vagy fél percet mérni, s azt megszorozni kettővel.
A nyugalmi pulzus normál tartománya 45-80/perc, tehát elég tág, és ezen belül – mint említettük – elsősorban az edzettségtől függ. Az alsó határt csak az extrém terhelésnek kitett élsportolók közelítik meg. A felső határt sokan még tágabbnak, akár 100/percig terjedőnek tekintik. Az orvos tapasztalatai szerint azonban a tartósan 80 feletti nyugalmi pulzus, ha még nem is jelez súlyos szervi elváltozást vagy szívbetegséget, de funkciózavart mindenképpen, például a helytelen légzést.
No, és hogyan számoljuk ki a maximális pulzusszámot? - Az életkornak megfelelő maximális szívfrekvenciát kiszámolhatjuk úgy, ha 220-ból kivonjuk az életkorunkat. Ha tehát 30 évesek vagyunk, akkor a maximális pulzusszám 220-30=190/perc.
Ez a „hagyományos” módszer, melyet ma már pontatlannak tartanak a szakemberek, mert nem veszi figyelembe azt, hogy kinek milyen az edzettségi állapota. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy befolyásolja-e a maximális pulzust, hogy ki milyen nemű. – Ezzel kapcsolatban több képlet is fellelhető a szakirodalomban.
John Parker módszere szerint: a maximális pulzus = 205 - az életkor fele + 5 + 5 (ha elit atlétáról van szó). Egy másik módszer szerint a maximális pulzus = 210 - az életkor fele - a testsúly 10%-a kg-ban + 4 (ha férfiról van szó). Egy harmadik változat szerint pedig: maximális pulzus = 217 - (0,85 × életkor) - 3 (ha 30 év alatti elit atlétáról van szó) + 2 (ha 50 év körüli elit atlétát vizsgálunk) + 4 (ha 55 év feletti elit atléta az alany).
