Pécsről Harkányba, majd irány a szenior OB!Pécsről Harkányba, majd irány a szenior OB!
„33 évvel ezelőtt futottam először a Pécs-Harkány 25,5 km-es országúti futóversenyen.” – mesélte Szatzer Csaba – „Akkoriban sokkal szerényebb, puritánabb körülmények között zajlott a verseny. Gyakorlatilag csak atléták futottak, mivel a futás, mint szabadidős tevékenység abban az időben szinte ismeretlen fogalom volt.”
„A verseny, ahol mindig szemből fúj a szél.” - így maradt meg a kincsesbányai futó emlékeiben a nehéz útvonal, ahol idén a szél mellett az eső is képviseltette magát. Szerencsére a fagyok most elkerülték a környéket, nem kínozták a sportolókat.

Csaba elmondta, hogy a megfelelő erőbeosztás mindig, így most is kulcskérdés volt: idén is voltak olyan drámai pillanatok, amikor egy teljesen felkészült, kiváló erőben lévő futó az utolsó pár száz métert már nem tudta egyedül megtenni.
„Bár a versenyen nem frissítettem, ezt senkinek nem ajánlom, mert frissíteni mindig kell. Vittem magammal üdítőt, csokoládét, de igazából úgy éreztem, hogy nincsen egyikre sem szükségem.” – árulta el a szenior futó – „Nyilván a tapasztalat nagyon sokat segít mindig, minden versenyen, és az ember emiatt többször megszeg olyan szabályokat, melyeket korábban felállított magának. Jó egyébként az őszi-tavaszi (esetleg a téli) időszakban futni, legalábbis én a hűvös időt inkább előnyösnek tekintettem. Szerencsére sikerült jól beosztanom az erőmet, ami körülbelül a célvonalig tartott ki, és a korosztályomban a második helyet szereztem meg. A versenyt követően megpróbáltam siettetni a regenerációt, mert a pécsi verseny után pár nappal már itt is volt a Szenior Országos Fedett -pályás Bajnokság. Erre fáradt lábakkal, nem túl jó érzéssel érkeztem meg, mert gyakorlatilag semmilyen speciális munkát nem végeztem, nem készültem rá külön.”

Csaba eredetileg úgy tervezte, hogy három számban biztosan fog nevezni, aztán majd meglátja, hogy a 800, 1500, 3000 méteres távokat hogyan bírják a lábai.
Mint mondta: A téli futások a hideg miatt eleve lassabbak, emiatt soha nem szakítja meg a futásokat. Akkor sem, ha amúgy az több részből épül fel. Nyújtást, erősítést szigorúan az edzés végén szokott végezni – jellemzően (ilyenkor) nem a szabadban.
A fedett-pályás bajnokságon veszprémi ismerőseivel, az egykori sokszoros országos bajnok, válogatott Szemán Jánossal és feleségével, Kingával vett részt. János négy gyermeke, s munkája mellett 28 éve edzősködik is. 33 fős csoportjában a gyerekeket elsősorban az élet kihívásaira készíti fel. Arra, hogy a futást szeressék, élvezzék, s a futás során szerzett képességeket, tapasztalataikat máshol is hasznosítsák.

„Bár versenysportról beszélünk, mégis nála az eredmény inkább másodlagos. Ennek ellenére tanítványai, és saját gyermekei is szépen hozzák az eredményeket a korosztályos bajnokságokról.” – mesélte Csaba – „Edzői hitvallása közel esik az én gondolkodásomhoz. Munkáját, kitartását rendkívül nagyra értékelem. Az országos bajnokság tehát arra is jó volt, hogy találkozzak a régi ismerősökkel, egykori ellenfelekkel. Sajnos a sok egykori remek futó közül alig néhányan tartottak ki a szenior korosztályra is.”
A kincsesi futó szerint a verseny - az előzmények ellenére - különösen jól sikerült számára. Első, második és negyedik helyezést ért el 800, 1500 és 3000 km-es távon, melyet nagyon megerőltetőnek érzett, mégis végig élvezte minden pillanatát. Utólag úgy gondolja, hogy e verseny megmutatta a hiányosságait is: azt, hogy sokat kell gyorsulnia, s még többet erősítenie.

„Mindig hangsúlyozom, hogy bármennyire is eredményekről beszélünk, nekem az a legfontosabb, hogy a futás adja meg azt a fajta jóérzést, amit nehéz körülírni, de nagyon jó átélni. Holt fáradt voltam, lépni is alig tudtam, s mégis meg volt az az eufórikus érzés, mely napokig táplál, erőt ad a folytatáshoz.”
A tavasz idén gyorsan megérkezett. Csaba a következő hetekben az általa nagyon kedvelt terepversenyeken fogja megmérettetni magát: Vérteskozmán, Bodajkon, Móron, Pécselyen, illetve a csúcspont a Kékes csúcsfutás lesz. A nyárba fordulva pedig nagyon reméli, hogy fel tud készülni idén is a Balaton-átúszásra, amit semmiképp se hagyna ki.