Ingyenes futóedzések a Haleszban és a Palotavárosi Tavaknál

Temesvári Márta

·SportTestszobrászat·Utolsó frissítés: undefined

Szatzker Csaba

Ingyenes futóedzések a Haleszban és a Palotavárosi Tavaknál

Temesvári Márta

·SportTestszobrászat·Utolsó frissítés: undefined

„Sajnos a tavalyi év elég rosszul zárult, s nemcsak azért, mert a járványhelyzet miatt rövidebb volt a versenyszezon.” – árulta el Szatzker Csaba – „Az addig is problémás térdemet ugyanis nagyon megerőltettem. Sokkal többet futottam aszfalton, mint amit elbírt. Korábban segített a kollagén terápia, ám azzal se lehet a végtelenségig húzni! Amikor egyre nagyobb lett a probléma, úgy döntöttem, hogy inkább visszaveszek a futás mennyiségéből és intenzitásából. Így csak minden másnap róttam a kilométereket, mellőztem a gyors tempót és kerültem az aszfaltot. Inkább erdőben, földutakon edzettem. Ehhez még hozzátettem annyi biciklizést és úszást, amennyi az időmből és az energiámból kitelt.”

Közben - mivel tavaszig a futóversenyek is leálltak - az ismerőseivel „virtuális versenyekkel” szórakoztatták magukat. Csaba lába hónapokig nem javult, de nem is romlott (legyünk optimisták!), aztán tavasztól rohamos gyógyulás volt észlelhető. Egyre többet tudott futni, bár továbbra sem intenzíven.

A fentiek fényében nagyon örült neki, hogy a májusban beinduló versenyeken már részt tudott venni: korosztályos harmadik helyezést ért el a pusztaszabolcsi „Négy Évszak Maratonon”, első lett a Schmidt Ferenc Péti Terepfutó versenyen, s különösen értékes számára a hatodik helyezés a Tisza-tó körbefutása során. (Ezt az ultrát egy négyfős csapattal tette meg, mely tagjainak átlagéletkora: 55 év!)

Futott még két budapesti félmaratont „a felkészülés jegyében”, beiktatta a TESZ futást Székesfehérváron és részt vett egy nagyon egyedi hangulatú éjszakai futóversenyen, mely középpontjában a Budai Vár állt.

„A makacs sérülés miatt nemigazán tudtam komoly edzésmunkát végezni, s ez látszik is az időeredményeimen.” – mesélte a népszerű sportoló – „Persze, emiatt nem vagyok csalódott, hiszen végül is tudok futni, s a mozgás öröme a lényeg. Nem 58 évesen szeretném megváltani a világot, hanem egyszerűen csak szeretném jól érezni magamat a bőrömben, amit nekem a futás biztosít. Sok versenyt tervezek az idei év hátralévő részére, amitől már önmagában is azt várom, hogy fokozatosan javuljak. Ráadásként elkezdtem a futásomba egyszerű futóiskolai elemeket beépíteni, hogy erősítsem a lábaimat. Bakonycsernye, Zamárdi, Naplemente Félmaraton, UB, Siófok, Veszprém, Kékestető a biztos pontok az idei versenynaptárban, de még biztosan jönnek hozzá más versenyek is.”

Megjegyezte, hogy a Szondi SE-ben formálódik egy nagyon erős csapat, mely motorja Kékesi Mihály, aki rengeteg energiát öl a szabadidős szakosztály munkájába. Misi emellett remek futó is: korosztályában az ország egyik legjobbja! Csaba ezért is örül annak, hogy edzőjeként is látja fejlődést. (Ahhoz, hogy Misi 60 felett is a legjobbak között legyen, heti 100 km felett kell futnia!)

A Szondi SE Székesfehérvár Önkormányzatával is együttműködik. Ennek keretében tartanak kezdőknek, újrakezdőknek - és minden érdeklődőnek hetente kétszer a Haleszban és a Palotavárosi tavaknál ingyenes futóedzést, tanácsadást.

„Tényleg szívesen és örömmel osztjuk meg a tudásunkat mindenkivel!” – hangsúlyozta Csaba, aki aktívan részt vesz e programokon – „Tudunk segíteni abban, hogy a kezdők ne kövessenek el szarvashibákat, s abban is, hogy a haladók hatékony és egymásra épülő futómunkát végezzenek. Ezeken az alkalmakon szoktunk beszélni a kiegészítő mozgásokról, a nyújtásról, az erősítésről, a keresztedzésekről, a cipőkről, az étkezésről, a futófelszerelésről és mindenről, ami a futáshoz kapcsolódik.”

A futás hasznosságát, erejét egy márciusi példával támasztotta alá:

Tavasszal a pátkai tó körül szerveztek egy virtuális versenyt, melyre egy 65 éves hölgy is jelentkezett, aki megkérte arra, hogy fussa le vele a 8.5 km-s távot, mert nem volt helyismerete.  Ami elsőre feltűnt Csabának, az az volt, hogy a hölgy 7 percen belüli tempóban futott és még beszélgetni is volt ereje. A futás során kiderült, hogy amikor elmúlt 50 éves, a térdét sem tudta már megfogni, mindene fájt, orvostól orvosig járt, mígnem valaki azt tanácsolta neki, hogy járjon túrázni, esetleg kezdjen el futni. Hát elkezdett!

A pátkai tókört simán lenyomta (pedig vannak benne szintek), s egyszer sem állt meg. A végén pedig azt mondta az egykori válogatott senior futónak (aki több mint 30 (!) éve tartja az utánpótlás országos csúcsot 2000 méteren): „Fiam, a korodhoz képest te is elég jól futsz!” Aztán a búcsúzkodás során megjegyezte, hogy most akkor körbetúrázza ugyanezt az útvonalat, mert szeretne szép fotókat készíteni.

Az elköszönéskor megkérdeztem tőle, hogy már jobban hajlik-e a dereka? Válaszul simán lenyúlt a talajig, majd visszakérdezett: „És ezt meg tudod csinálni, fiam?” És bemutatott egy szabályos gólyaállást, ami öt éve még nem ment neki. Megígértem neki, hogy gyakorolni fogom és legkésőbb öt év múlva bemutatom neki.”