Szeretők és eltitkolt gyermekek - a Károlyiak nyomában Fehérvárcsurgón
Szeretők és eltitkolt gyermekek - a Károlyiak nyomában Fehérvárcsurgón
Szeretők és eltitkolt gyermekek - a Károlyiak nyomában FehérvárcsurgónA család ősi fészke a Szatmár megyei Nagykárolyban van. Hasonlóan az Esterházy családhoz – csak jóval később, 1827. augusztus 28-án – a Károlyi család is három ágra szakadt. Károlyi I. József halála után kiskorú fiai felett özvegyének, Waldstein-Wartenberg Erzsébetnek új házastársa, Keglevich Ágoston gróf vállalta a gyámságot. A fiúk az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején születtek, és a reformkor alatt váltak felnőtté. István, Lajos és György bekapcsolódtak a reformkori politizálásba, és elosztották a hatalmas családi vagyont.
Az osztozkodás módja maga is különleges: István és Lajos azonnal elcserélték egymás között a fóti és megyeri birtokokat, mert Lajos grófnak többet jelentett Fótnál a Bécs és Pest között fekvő Megyer, a postakocsik lóváltó állomása.
Istvánnak Fót volt a kedvesebb. György kapta az ősi birtok nagyobb részét, a pesti Károlyi-palotát, Nagykárolyt és a fehérvárcsurgói területet. A három fivér így alapította meg a Károlyi-ágakat: István a fóti, Lajos a megyeri, György a fehérvárcsurgói ágat. 1843-tól a három testvér közösen ellenőrizte az elosztott örökség mindhárom harmadát, hogy egyenlő maradjon az osztozkodás.
A vagyon értékelésénél az 1835-től 1840-ig tartó időszakban érvényes árrelációból indultak ki, figyelembe véve a mezőgazdasági termékek értékesítési piacát. Kiszámolták az egyes harmadok jövedelmi különbözetét, és kompenzálták. Ahol pedig nem tudtak dűlőre jutni, azt a területet közös igazgatás alatt tartották. Egyszer egy évben komissziót tartottak Pesten, melynek alkalmával felülvizsgálták a közös vagyon pénzügyi jelentését. 1862-re alakult ki elhanyagolható különbséggel a végleges osztozkodás az évi elszámolások eredménye alapján.
1877-ben a Károlyi-ágak képviselői pesti bankházak felügyelete mellett létrehozták a Károlyi Alapítványt. Célja a közös vagyon intézőinek, a régi alkalmazottak öregségi nyugdíjának, a család elszegényedett tagjai éves osztalékának, a levéltári alapnak, a jótékonysági és szociális kiadásoknak és a Magyarországon élő valamennyi Károlyi-özvegy nyugdíjának megállapítása és kifizetése volt. Úgy tűnik, kordivatként működtek ezek az alapítványok, ahol nemzetségi gyűlések keretében hozták meg a családfők a döntéseiket.
A Széchényi család – tréfásan krumpli családnak hívták magukat, mert a fele már földben volt – ilyen nemzetségi gyűlésen állapította meg nevük mindenkire nézve kötelező, egységes írását.
Csurgó egy része korábban házasság révén a Perényiek birtokába került, akik elzálogosították harminckét esztendőre a Károlyi család részére. Azonban a zálogosítás szabályait megszegve néhány ingatlant értékesítettek. A jogvitát a felek úgy oldották meg, hogy a Perényi család a birtok visszaváltásáról készpénz fejében lemondott. Így került ez a birtokrész is gróf Károlyi György tulajdonába. Az időszerűvé vált jobbágyfelszabadítást a gróf példa nélküli nagylelkűséggel teljesítette.
Károlyi György az osztozkodás után kibővítette és modernizálta, feldíszítette, mai formájára hozta Pesten, a mai Károlyi utcában lévő, sok titkot tudó angol klasszicista stílusú Károlyi-palotát, és a reformkori társasági élet egyik központjává emelte. Széchenyi István, Szemere Pál, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Batthyány Lajos és mások voltak a ház rendszeres látogatói. Egyidejűleg nekilátott Fehérvárcsurgón a régi kúria helyén a kötelező vidéki rezidencia építésének.
Károlyi György szépséges felesége gróf Zichy Karolina, a vértanú Batthyány Lajos hitvesének, Zichy Antóniának édes testvére volt. A két lány reprezentálta a reformkor szép, művelt, politizáló nőideálját.
A két lelkes honleányról, mint a Magyarország egén tündöklő két csillagról az elragadtatás hangján zengett verset Petőfi Sándor.
Zichy Karolina azonban a szerelemben nővére riválisává vált. Batthyány Lajos gróf két feleségként tartotta a nővéreket, az ő kis királylányának tekintette sógora hitvesét, és őszinte szerelmet érzett iránta. Károlyi György hatodik gyermeke, Pálma nevű kisleánya minden bizonnyal tőle származott, bár az atyai névhez az anyakönyvben Károlyi György neve került. Feljegyzések tanúsítják, hogy 1846-ban a szép Karolina asszony több hónapra elutazott Pestről. Batthyány Lajos ezen időt szintúgy ismeretlen helyen töltötte. Aztán 1847. március hónapban megszületett a leánygyermek, és ők is visszatértek Pestre.
Az ügy azonban kitudódott és botránnyá dagadt, amikor Batthyány Lajos leveles ládikája az osztrákok kezébe került. Szerelemes leveleit a bécsi arisztokrata körökben jókat derülve csemegeként olvasgatták.
A pesti Károlyi-palota a Ferences templom közelében áll. A templom sarkánál befordulva a Kossuth utcába, ott állt az első magyar független minisztérium épülete. Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány elnökét 1849. január 13-án Károlyi György házából, a Károlyi-palotából hurcolták el sógora és szerelme mellől, akikkel Batthyány az estét töltötte. Az ekkor negyvenéves rabot a budai helyhatósági épületbe szállították, ahonnan már nem volt szabadulás. 1849. október 6-án kivégezték. Felesége, Zichy Antónia kikérte holttestét, és a Károlyi-palota melletti Ferences templomban rejtette el.
Zichy Antónia végig kitartott mellette. Igazi művelt, megbocsátó, romantikus asszonynak és testvérnek kellett lennie, hogy mindent kibírt. Hiszen a férjét vagyonának elvesztésére is ítélték, annak halála után az életét újból fel kellett építenie.
Mégis férje kivégzése miatt a Habsburg-házzal szembeni mély gyűlölete és bosszúja erősebb volt, mint a csalfa férje iránti haragja.
Fiúk, Batthyány Elemér egyéves lehetett, amikor édesapja vértanúhalált halt. Felnőve beleszerelmesedett Sissy unokahúgába, Marie Louise von Wallersee bárónőbe. Már a házasságot is komolyan fontolgatták a fiatalok, és úgy tűnt, Ferenc Józsefnek sem volt ellenére a frigy, amelyben a két család közötti megbékélést látta. Özvegy Batthyány Lajosné azonban öngyilkosságot helyezett kilátásba, és akkor Elemér gróf megértette, hogy apja gyilkosának családjába nem házasodhat.
Egyébként arról is szól a fáma, hogy Ferenc József jelenlétében egyedül Elemér gróf tehette meg következmények nélkül, hogy nem adja meg a császárnak a kötelező tiszteletet. A vértanú leánya, Batthyány Ilona ugyancsak minden alkalmat megragadott, hogy borsot törjön az uralkodó orra alá. Ha igaz a történet, a császár hintóval igyekezett Gödöllőre. A hírre Ilona is befogatta saját hintóját, és az uralkodó kocsija elé hajtott, aztán jó darabig előttük cammogott...
Ehhez képest a forradalom és szabadságharc leverése után a Károlyiak megbocsátottak az uralkodónak.
A fóti Károlyi Istvánhoz rendszeresen ellátogatott Gödöllőről Ferenc József és az ő Sissyje.
Amikor pedig meghalt, temetésén az általa alapított fóti templom altemplomába leereszkedett a császárnő, és elhelyezte koszorúját a főúr koporsóján. Pedig a forradalom leverése után a budai katonai bíróság parancsára őt is letartóztatták, és egy ljubljanai börtönbe szállították. Később Olomoucban raboskodott, majd Terezínben töltötte le további börtönbüntetését. 1850-ben szabadult százezer forint pénzbüntetés megfizetése után. Testvérét, Károlyi Györgyöt 1849. augusztusának második felében fehérvárcsurgói otthonából hurcolták el és vetették börtönbe. Szabadulása után sokáig visszavonultan élt vidéki kastélyában, csak a kiegyezés után tért vissza a politika színterére, mint császárhű arisztokrata.
Károlyi György halála után, mely 1877-ben következett be, a hosszú életet megélő özvegynek kellett a birtokokat öt fia között megosztani. Az osztozkodásnál a harmadik fiú, Gábor nem vehetett részt, mert a csinos Major Amáliával rangon aluli házasságot kötött. Fehérvárcsurgót a legidősebb fiú, Károlyi Gyula kapta meg. Nem azonnal, csak a második fiú, Viktor korai halála után.
Károlyi Gyula első unokatestvérét, Károlyi Georginát vette feleségül, az ő házasságukból beteg gyermek, a szájpadlás nélkül született – nyúlszájú és farkastorkú – Károlyi Mihály származott. Nagyanyja, az özvegy Zichy Karolina kierőszakolta, hogy egy tehetséges, kreatív bécsi orvos arany szájpadláspótlással és beszédtechnika-tanítással hozza helyre a születési rendellenességet.
Károlyi Mihály ezzel a segítséggel lehetett egyenrangú kortársaival olyannyira, hogy IV. Károly király már őt nevezte ki miniszterelnöknek. Károlyi Mihály áldozatává vált az első unokatestvérek közötti házasságnak. Károlyi Gyula, Fehérvárcsurgó ura azonban nem okult az esetből. Első felesége halálát követően ismét egy közeli rokont, unokanővérének leányát, Pálffy Geraldinet vette nőül. Ebből a házasságból született Károlyi József.
Mihály és József, a féltestvérek a politikai küzdőtéren ellentétes irányba indultak el. A fiatal és tehetséges Károlyi József 1917. július 21. napján került beiktatásra Fejér megye és Székesfehérvár főispáni tisztébe. Konzervatív, királyhű álláspontot képviselt. 1918. őszén a féltestvére személyével egybekapcsolt októberi forradalom miatt lemondásra kényszerült. Az élete is veszélybe került. Egy estébe nyúló beszélgetés után, 1918. november elsején személygépkocsijával igyekezett haza, amikor Székesfehérvár határában az útszéli bokorból két katona rálőtt. A golyók csak a gépkocsiban tettek kárt.
Amikor kormánybiztosi pozícióra kerestek megfelelő jelöltet, Károlyi József mellett tette le a voksot politikai befolyással rendelkező rokonsága, sógora, az iszkaszentgyörgyi Pappenheim Siegfried és a dégi Festetics Sándor, akinek a felesége szintén Károlyi lány volt. Károlyit baráti szálak fűzték az 1917-es év rövid időszakában miniszterelnökként funkcionáló csákvári birtokos társához, Esterházy Móric grófhoz is. Károlyi Mihály 1918. decemberének utolsó napjait, a karácsony és szilveszter közötti időszakot Károlyi József kastélyában töltötte meghitt testvéri szeretetben.
Mégis, bár igen jelentős volt Károlyi József támogatása, testvére, Károlyi Mihály miniszterelnök megvétózta a javaslatot, hivatkozva arra, hogy konzervatív, és nem alkalmas a kormánybiztosi tisztségre. Így nem lett kormánybiztos Károlyi József, amit vélhetően az események tükrében utólag nem bánt meg. A proletárdiktatúra bukása után Károlyi József ismét elfoglalta korábbi főispáni székét. A második főispánsága is rövid ideig, 1921. október 22-ig tartott. Lemondásának közvetlen oka IV. Károly hatalomátvételi kísérletének kudarca volt, mely őt is közvetlenül érintette.
A Habsburg-törvénnyel Ausztriából elűzött, Svájcban élő, jó szándékú és szociális gondolkodású IV. Károly volt uralkodó 1921. március és április között, húsvét táján Magyarországra érkezett, hogy jobb híján, reménytelen anyagi helyzetében ismét elfoglalja a magyar trónt. Szombathelyen várakozott a köré gyülekező királyhű arisztokraták és a támogató katonaság társaságában. Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy, bár korábban több levélben hűségnyilatkozatot tett felé, határozottan megtagadta a kérés teljesítését.
IV. Károly nem kívánt erőszakot alkalmazni, visszavonult Svájcba, de nem adta fel. Októberben repülőgéppel visszatért Cirák-Dénesfára. Sopronban gyülekező híveivel Budapest felé indult. A környező államok bejelentették, hogy amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, idegen csapatok teszik meg azt. Horthy a nyomás hatására a fegyveres ellenállás mellett döntött, és a budaörsi csata végleg eldöntötte a királykérdést.
A tartózkodási helyéül kijelölt tatai Esterházy-kastély után a csalódott IV. Károlyt Tihanyba szállították, majd Bajára, ahol egy brit monitor a Földközi-tengeren át Madeira szigetére szállította. A hűséges fehérvárcsurgói Károlyi József IV. Károlyt és Zita királynőt elkísérte a száműzetésbe, majd visszatért hozzá, hogy a halálos ágyánál elbúcsúzzék tőle.
Az utolsó magyar király Madeira szigetén valószínűleg spanyolnáthában hunyt el. Az osztrák Habsburg-törvény után, 1921. november 6-án a Magyar Királyságban is törvény született a Habsburg-ház trónfosztásáról, a trónörökösödési jog és az uralkodói jogok megszüntetéséről, a nemzetre visszaszálló királyválasztási jogról. Horthy Miklós kormányzóként hirdette ki a törvényt. A királypuccsban résztvevők kegyelmet kaptak, és a legitimizmust képviselő politikai pártokhoz csatlakozva parlamenti ellenzékbe vonultak.
Időközben, 1920. augusztus 8-án Fehérvárcsurgón több éves reménykedés után Károlyi Józsefet felesége végre fiú örökössel ajándékozta meg. A gróf csontráktól szenvedett, és élete delén, politikai karrierjének ismét felfelé vezető ívén 1934-ben hosszú szenvedés után egy fővárosi szanatóriumban elhunyt. Végrendeletében felelősen gondoskodott féltestvérének, Károlyi Mihálynak gyermekeiről, bár időközben útjaik végleg szétváltak.
A végrendelet értelmében ha Károlyi Mihály fia, Ádám megfosztatna a családi hitbizomány haszonélvezetétől, és a vagyon Károlyi Józsefre és fiára szállna, az Ádámot egyébként illető részt el kell különíteni, és gondoskodni kell arról, hogy a birtokába jusson. Károlyi Mihály leányairól pedig úgy kell gondoskodni, mintha gyermekének édes testvérei lennének. A végrendelet intézkedéseit a család betartotta. A budapesti két értékes bérházat, valamint négyezer holdat Veszprém megyében Károlyi Mihály gyermekei kapták meg. Ádám 1939-ben Angliában repülőszerencsétlenség áldozata lett.
Az özvegy Károlyi Józsefné helytállt a birtokon. A mezőgazdasági termelés a harmincas évek második felére stabilizálódott. Az állatállomány kedvezően alakult. Újdonságként az özvegy angóra nyulakat tenyésztett a csikóistállóból átalakított területen. Az uradalom vadaskertje a muflon- és szarvasállományáról messze földön híressé vált. Ha igaz a hír, Károlyi Józsefné a budapesti taxitársaság alakulásánál is bábáskodott.
A két évtizedes fejlődést a második világháború állította meg. Minden nehézség ellenére a grófnő a szomszédos iszkaszentgyörgyi rokonával, Pappenheim Siegfrieddel együtt már 1939. végétől szorgalmazta 120-150 lengyel menekült elszállásolását, és gondoskodott az ellátásukról is. A közeli Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság vezetői pedig a menekültek alkalmazását oldották meg. A lengyel menekültek hálából Szűz Mária, Magyarország Boldogasszonya és a béke tiszteletére Fehérvárcsurgón szobrot emeltek.
A fehérvárcsurgói kastélyt a hozzá tartozó parkkal a Párizsból visszatért és időközben hazánkat nagykövetként Párizsban képviselő leszármazó, Károlyi György példásan felújította, és kulturális, turisztikai, rendezvényi célokra hasznosítja. A birtok ma tartós állami tulajdonban maradó műemlék.
Kezelési jogát kilencvenkilenc évre az általuk létrehozott fejlesztő részvénytársaság látja el. A pesti Károlyi-palotába az Irodalmi Múzeum rendezkedett be. A Nemzeti Múzeum mögötti „Mágnás fertályban” a szerteágazó család további palotákat épített. Füzérradvány, Somfa, Parádsasvár, Parád, Mácsa – és sorolhatnánk tovább – kastélyai jelzik a tehetős család hagyatékát.
