Tudtad, hogy Kossuth Lajos Velence díszpolgára volt?
Tudtad, hogy Kossuth Lajos Velence díszpolgára volt?
Tudtad, hogy Kossuth Lajos Velence díszpolgára volt?A történet, amit felelevenítünk, nem közvetlenül kapcsolódik Velencéhez. Meszleny János, a birtokszerző, aki Velencét betelepítette, tizenegy falu birtokát tudhatta magáénak, közöttük Kisdémet. Itt született meg 1813-ban a Meszleny család egyik jeles sarja, Rudolf. Igen csinos külseje, mérsékelt előadása a fiatal politikusok körének egyik legnépszerűbb alakjává emelte.
Kossuth Lajos 1836-ban szüleivel és testvéreivel Pestre költözött. Édesanyja, hogy a városi megélhetés költségeit enyhítse, a tágas pesti lakásba kvártélyos nemes kisasszonyokat fogadott be szerény fizetség ellenében. Így ismerte meg a Kossuth család a harmincéves Meszleny Terézt, Meszleny Rudolf testvérét, aki akkor már vénkisasszonynak számított. Özvegy édesanyja ápolása felemésztette fiatal éveit.
Kossuth Lajost 1837-ben letartóztatták a zugligeti Disznófő-forrás feletti tisztáson, mert a betiltott Törvényhatósági Tudósításokat továbbra is megjelentette, amiért egy ellene lefolytatott hűtlenségi perben négy év börtönbüntetésre ítélték.
A börtönévek alatt húga, Kossuth Zsuzsanna és Meszleny Teréz voltak szorgalmas látogatói.
Kossuth 1840-ben általános közkegyelem folytán szabadult. Parádra utazott, hogy felerősödjék. Meszleny Teréz hűségesen látogatta tovább, mígnem egy alkalommal menyasszonyként tért haza. És eljött az ő nagy napja: 1841. január 9-én, miután a Pesti Hírlap szerkesztőjeként Kossuth biztos állást kapott tervezhető, tűrhető jövedelemmel, az asszonytársadalom rangjára emelte kitartó, hűséges menyasszonyát. Az anyakönyvben Teréz korát huszonnégy évesnek vallották, hogy fiatalítsák.
A kortársak fintorogtak. Meszleny Teréz zárkózott, rátarti és unalmas nő volt a szemükben. Hidegnek, számítónak, túl ambiciózusnak tartották, aki másokat csak dölyfös, lesújtó pillantásokra méltat. Széchenyi István gőgös természetűnek jellemezte naplójában, és „szegény tatárnak” mondta Kossuthot, amiért Terézt vette feleségül. Pedig a porosz rendőrség személyleírása alapján akár vonzónak is tűnhetett volna: „Termete magas, szikár. Ovális arcából két feketésbarna szem ragyog elő, orra finom, ajka formás, arcát kétoldalt fekete haj keretezi. Beszél magyarul, szlávul, németül.” (Később megtanult franciául, angolul és olaszul is.) Kezdetben még a vagyontalan Kossuth család is alig tartotta elfogadható feleségnek. Aztán megszerették. Kossuth kivirult mellette. Családi életét árnyéktalanul boldognak jellemezte. Meleg hangú leveleiben „Kedves Angyalomnak” szólította, és „Ölellek forró szeretettel és csókollak ezerszer kicsinyeiddel, hű Lajosod" szavakkal zárta sorait. Három gyermekük született. Meszleny Teréz édesanyja Kisfaludy Erzsébet volt, aki rokonságban állt Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly költőkkel. Közülük Károly nemcsak költő, de kiváló festő és jó zenész is volt. Nem csoda hát, hogy Meszleny Teréz és Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc örökölte anyai családja képzőművész adottságait. Festett, szobrászkodott, zenét szerzett, verseket írt.
Kossuth baráti társaságához tartozott Teréz fivére, Meszleny Rudolf. Legfiatalabb lánytestvére, Zsuzsanna megszerette az ifjút. Szinte azonos időpontban, 1841. január hónapban ők is frigyre léptek. Kezdetben mind a két család Pesten lakott. 1844-ben Meszleny Rudolf hazatelepítette asszonykáját sárbogárdi birtokára. Ebben az évben szerveződött az Országos Védegylet, melynek nemes célja, hogy a megye minden szükségleteit honi termékekből fedezzék.
Kossuth Zsuzsanna védegyleti bált rendezett Székesfehérváron, ahol a nők egyszerű hazai „pöttyös” ruhában jelentek meg.
Aztán 1847-re megalakult az Ellenzéki Kör, melynek Meszleny Rudolf is tagja lett. Az Ellenzéki Nyilatkozatban megfogalmazott programmal ősszel elindult a választásokon, és Fejér megye követeként országgyűlési képviselő lett. Pályája szépen ívelt felfelé.
1848. január 13-án a pozsonyi diétáról tartott hazafelé, amikor meghűlt. Még benézett a Fejér megyei Közgyűlésre, aztán ágynak esett. A Fekete Sas Szállóból küldtek a feleségéért Sárbogárdra. Hajnalra a magas lázba és a tüdőgyulladásba Meszleny Rudolf belehalt. Kossuth Zsuzsanna már előrehaladott terhes volt, néhány hét múlva megszülte kisfiát. Az aszály és állatvész pusztítása miatt a család már egy éve súlyos anyagi gondokkal küzdött, az özvegy helyzete Sárbogárdon reménytelenné vált. Kossuth Zsuzsanna három kisgyermekével Pestre költözött, fivére és Meszleny Teréz szárnyai alá. A forradalom és szabadságharc időszakában együtt munkálkodtak, annak bukása után mindnyájan osztoztak a legyőzöttek sorsában.
Bár Meszleny Rudolf és Meszleny Teréz nem tartoztak a velencei Meszlenyek szűkebb családjába, valószínűleg gyakran tartózkodtak Velencén, a Meszleny család kúriáiban. Kossuth Lajost Velence díszpolgára címmel tüntették ki, így is tartják számon.
És hogy az ígért további két kastélyról is szóljunk: az I. világháborút követően, 1923-ban gróf Wickenburg Márk császári és királyi kamarás, őrnagy, külügyminisztériumi osztályfőnök, majd kereskedelmi államtitkár és felesége, Szapáry Eszter grófnő vásárolta meg a nagy ívű politikai pályát befutó báró Manndorff Géza Tópart u. 26. szám alatti szépséges kúriáját. Az 1705-ben birodalmi bárói, majd cseh bárói, majd birodalmi grófi, végül osztrák grófi címet elnyert Wickenburg család sarja egy év múlva elhunyt. Felesége, Szapáry Eszter 1944-ben követte.
A gyermektelen házaspár után a Szapáry család örökölte a velencei birtokot. Az államosítást követően kúriájukban rendezkedett be a Polgármesteri Hivatal, és e falak között működik ma is.
Wickenburg Márk tulajdonszerzésével egy időben testvére, Wickenburg István, Fiume és a magyar-horvát tengerpart volt kormányzója, Fiume díszpolgára vásárolta meg a néhány telekkel arrább fekvő, Tópart u. 34. számú kúriát a település plébánosától. Nyugdíjas éveiben már csak a festészettel foglalkozott. Özvegye és leánya a II. világháború alatt értékesítette a birtokot egy lőszeres ládákat gyártó cégnek.
Az özvegy Wickenburg sógornők tehát még sokáig, a II. világháború időszakáig éltek egymás szomszédságában Velencén. Nem messze tőlük, a Meszleny-Kégl-kastélyban az új tulajdonos, Weinckheim Ferenc özvegye várta a háború végét. Hauszmann Alajos műépítész ekkor már nem élt. Kastélya a svéd királyság diplomáciai védelme alatt állt. A Régiposta utcai Farádi Vörös-Meszleny-kúria is értékesítésre került. Nemes Beck Lajos, a banktőke képviselője élt itt színésznő feleségével, várva a zsidó törvények kirekesztését. Kúriájukat a velencei nyilasok vették birtokba. Eredeti Meszleny tulajdonos csak a Széchenyi út 3. szám alatti ősi Meszleny-fészekben maradt. Meszleny Pál családja itt élt a vészidőkben.
A háborút követő, keletről fújó új széllel eltűnt egy életforma, egy kiváltságos társadalmi réteg, szerencsés esetben hátrahagyva tárgyi emlékeit, a míves kúriákat, kastélyokat, hímes parkokat. Velence szerencsésnek mondható. Tisztelet és köszönet az előző nemzedéknek a stílusért, a szépségért, a hátrahagyott értékekért.
A cikk eredetileg a Fehérvár hetilap 2018. június 6-i számában jelent meg.
