Földrengés, Lamberg gróf véres halála és különleges gyógyfürdők szomorú története - A móri árok grófi családjainak nyomában

Séllei Erzsébet

·Kultértékeink·

hu.m.wikipedia.org

Földrengés, Lamberg gróf véres halála és különleges gyógyfürdők szomorú története - A móri árok grófi családjainak nyomában

Séllei Erzsébet

·Kultértékeink·

Székesfehérvártól Kisbér felé haladva ötven kilométer hosszan, egy-két kilométer szélesen nyúlik el az a hasadékvölgy, mely a Vértes és a Bakony hegységeket egymástól elválasztja: a Móri-árok. Kétoldalt emelkedő peremeinek belsejét építőanyagként hasznosítható folyóvízi homok és homokos kavicsréteg tölti ki. A Gaja-patak vízrendszere bőséges vízhozamot biztosít a talajban, a tavakban, a kutakban. Erdei különböző típusú tölgyesekből – cseres, molyhos, gyertyános és karszttölgyesek – állnak, életterei a jó vadaknak. Halak, vadak bőséggel, és legelőin a fű kövér – mondaná a költő. Forrásvizeit medencékbe fogva fürdőhelyeket kínált a természet. Szőlőtermő vidékei minőségi borokkal töltik meg a pincéket. A föld mélyén barnaszén rejtőzik, a kéreg sebeit bauxit festi vörösre.

A Móri-árok környékének szeizmikus aktivitása az átlagnál erősebb. 1763. után 1814-ben pattant ki az egyik legjelentősebb magyarországi rengés Mór térségében, melynek erőssége a Richter-skálán 5,4 volt. A rengés során hárman meghaltak. Budán is pánikot okozott, de érezhető volt Bécsben, Prágában is. A földrengést mintegy ezer utórengés követte. Egy csákvári kertész faágra helyezett kis csengővel számolta meg a rezgések számát.

„Többen, akik a szabadban voltak, látták, hogy a föld hullám módjára emelkedik és süllyed, és érezték, hogy ők maguk is lábnyi vagy még nagyobb magasságban felemelkednek. Egyes móri emberek, akik az első földrengés ideje alatt éppen hazatérőben voltak a Csóka-hegyről, hátuk mögött dörgést hallva hátra néztek, és azt hitték, utánuk jön a hegy, olyan hevesen mozgott. Néhány templom tornyában a harangok úgy meglódultak, hogy megszólaltak. Az erdőkben és falvakban látták, mikor a fák földig hajoltak. Bodajkon az épület szilárdítására bevert vaskapocs meggörbült. Nemcsak a móri, hanem a földrengéstől sújtott helyek más lakosai is egyértelműen azt állítják, hogy az első földrengés után egész éjjel hallatszott a zúgás, morajlás és recsegés, mely az ágyúdörgéshez volt hasonlatos. Sokan állítják, hogy a morajláson és föld alatti dörgésen kívül ismételten hallottak sustorgást a levegőben anélkül, hogy szél lett volna … a Csóka-hegy éjjel-nappal sustorgott és bőgött….”

Ezt a különleges, gazdag tájat, a vetődések által létrehozott árkos süllyedéket találta alkalmasnak a letelepedésre a Szatmárból felkerekedő és az ország belseje felé elinduló tősgyökeres magyar Károlyi család valamint az osztrák eredetű Pappenheim, Lamberg és Merán család, mely utóbbiak házasságkötéssel kerültek a móri árok kastélyaiba. A szoros rokoni szálak kis családi szigeteket hoztak létre.

Az iszkaszentgyörgyi Pappeinheim Siegfried gróf Károlyi Erzsébetet, Károlyi Mihály nővérét vette feleségül. Kastélyuk őrizte egy ideig az emigrációba kényszerült Károlyi Mihály könyvtárát. A szomszédos Fehérvárcsurgón élt Károlyi József, a féltestvér.

Az 1934-ben elhunyt Károlyi József házastársa Wenckheim Margit grófnő volt. A móri uradalomból Lamberg Fülöp gróf is Wenckheim lányt vett feleségül, Wenckheim Máriát. Fiai, Lamberg Ferenc és Rudolf a Hoyos családba házasodtak. Testvérpárt, Hoyos Karolinát és Teréziát vették feleségül. Ők is egymás közelében maradtak. Még a kezdetek kezdetén a Lambergek móri birtokaikat két házasság révén szerezték meg a Hochburg családtól. Lamberg Ádám Hochburg Mária grófnőt vette feleségül, az egyik Hochburg unoka, Auersperg Mária pedig Lamberg Frigyes felesége lett.

A Lamberg-Luzsénszky házasság révén Móron két Luzsénszky-kastély is a szomszédságba került. Az egyik a „láncos kastély”, a másik az eredetileg a jószágigazgató számára épült kastély, amit Lamberg Mária örökösei kaptak meg.

Merán János gróf a móri Lambergék leányát, Lamberg Ladiszláját vette nőül, és Mór mellett, Csákberényben telepedett le. Egymás közelségében éltek és egymás társaságát élvezték a rokonok a Móri-árokban.

A Lamberg család osztrák eredetű főnemesi família. Még az 1500-as években kaptak birodalmi bárói rangot, aztán 1667-ben osztrák grófi rangot, majd 1707-ben a németországi ág elsőszülöttségi örökléssel hercegi címet. A grófi ágak egyes tagjait többször honfiúsították Magyarországon. Az 1700-as évek közepén telepedtek át Karintiából Magyarországra. A Hochburg családba beházasodva kerültek a móri uradalom birtokába. Magyarországi áttelepülésüket azonban nem kísérte szerencse.

Lamberg Ferenc Antal volt a móri uradalom első ura a Lamberg családból. Az uradalomhoz tartozott Mór és Csókakő egy része, Pátka, Zámoly, Csákberény, Gánt, Nagyveleg, Söréd, Borbála- és Kápolnapuszta.

A móri kastély építésének munkálatai 1762 tavaszán kezdődtek. Lamberg Ferenc Antal felfogadta a legdivatosabb építész-tervezőt, Fellner Jakabot, hogy barokk kastélyt építsen számára. A kastély építésénél zámolyi jobbágyok dolgoztak robotban. Addig, amíg kastély fel nem épült, a gróf a közeli „láncos kastélyban” lakott. Mintha a Jóisten nem akarta volna, hogy a Lamberg család békében éljen választott új országában. 1763-ban egy földrengés rázta szét az addig elkészült művet. A helyreállító munkákat követő három év múlva befejezésre került a kastély, azonban 1810-ben újabb földrengés rázta meg Mórt, mely jelentős károkat okozott a kastélyban is.

A kastélyépítő gyermektelenül hunyt el. Testvérének fiára, Fülöp Józsefre szállt a móri uradalom. Ez a végrendeleti döntés szerencsésnek bizonyult. Lamberg Fülöp József a kor legjobb mezőgazdasági szakembere, a juhtenyésztés szakértője volt, aki 1807-ig vitte a gazdaságot. Keze nyomán az állattartás vált a gazdálkodás fő erejévé, ezen belül is az egyre finomabb és tisztább gyapjút adó nemesített juhok tenyésztése.

A kastély Móron épült fel, de a gazdálkodás központjai Zámoly és Csákberény voltak. Zámolyon nagy terménypajtát és hatalmas birkaistállót építettek. A Forrásnál birkaúsztató készült. Korábban a csákberényi és zámolyi birkákat Bodajkra hajtották úsztatni. A szerencsétlenségek láncolatához tartozott, hogy az 1778-as márciusi viharban és hidegben megfázott és elpusztult hatszáz birka.

Lamberg Fülöp József után fia, Lamberg Ferenc Fülöp vette át a birtokot, és 1815-ben Pozsonyból Mórra költözött. Ő volt az a tragikus sorsú altábornagy, akiről később szólunk. 1841-ben a Forrásnál leégett a birkaistálló, és nyolcszáz anyajuh és bárány pusztult el. 1846-ban pedig Borbálapuszta összes épülete és a zámolyi pajta vált a tűz martalékává. Mindez akár előjele is lehetett az 1848-as tragédiának.

És itt jön el 1848. szeptember 25-e, amikor Lamberg Ferenc Fülöp altábornagyot a császár királyi biztosnak és minden, az országban állomásozó katonai erő főparancsnokának nevezte ki. A megbízatás szerint Jelasics horvát bán is Lamberg altábornagy alá tartozott volna. Abban a helyzetben, amikor az Esterházyak nemzetőr csapatokat szerveztek és vezettek, amikor a Károlyiak a börtönt is vállalták elveikért, egy osztrák származású, magyarrá vált móri gróf a császár megbízása alapján a magyarok szabadságharcának leverését szervezte és irányította volna az osztrák csapatok élén.

Erre kapott megbízást, és ezt fogadta el. Hiába magasztalta fel a Wiener Zeitung 1848. októberi lapszáma személyét, utalva arra, hogy „távol a politika viharaitól általános tisztelet övezte, magyarként az alkotmányos szabadság odaadó barátja volt, és annak megőrzésért e nemzetnek egy sorsfordító pillanatban királyi biztosként a béke pálmaágát hozta”, a valóság azt bizonyítja, hogy az osztrák magyar környezetben is osztrák maradt. Lamberg grófot az országgyűlés hazaárulónak minősítette. A gróf szeptember 28-án vadászai kíséretében megérkezett Budára, onnan Pestre hajtatott át a Dunán.

Az ellene hangolt tömeg az egyik dunai hajóban található kaszákkal felfegyverkezett, és miután felismerték a hintóban utazót, számtalan döféssel és vágással lekaszabolták. Testét ide-oda vetették, a holttestet levetkőztették és az utcákon vonszolták, végül az Invalidus házban hagyták. A képviselőházba berontva egyik gyilkosa győzedelmesen felmutatta a vérétől még csöpögő szablyát a galéria éljenzése közepette.

Így végezte Lamberg gróf ereje teljében, küldetése során. „Lamberg gróf törvényes úton kívánta Magyarország számára a békét elhozni, és hazáját az anarchiától megmenteni…” – írta a Wiener Zeitung. Ezt a forradalom mámorában úszó tömeg másképp értékelte. Merán Fülöp gróf álságos szavai jutnak erről eszembe: „Az legyen a vadász nemes törekvése, hogy a vadat óvja, kímélje és védje...” Lamberg Ferenc dicstelen halálának híre a zámolyiakhoz jutott el először. A Forrás melletti országúton száguldott habzó lovakkal a grófi fogat Csákberény felé, amikor a hírt a grófi kocsis közölte.

Ezzel azonban még nem ért véget a család tragédiája. Az 1865. évben ismét tűzvész pusztított Borbálapusztán. Mindkét pajta és a Forrásnál lévő Csapó-malom is leégett.

1869-ben a belmajori birkaistálló hamvadt el. 1879-ben diftériában elhunyt két grófi gyermek, a hatéves Angelika és a nyolcéves Fülöp Ferenc. A zámolyi Lamberg-kriptába temették őket. Az altábornagy és királyi biztos gróf meggyilkolása után leánya, Ernesztina örökölte a birtokot, aki 1850-ben hozzáment Szécsen Antal grófhoz. Ettől kezdve ők birtokolták a kastélyt.

A tragikus események lezárásaként 1945. március végén, a háború befejezése előtt néhány nappal Szécsen Miklós grófot és feleségét, a fiatal Esterházy Alicét, két kisgyermek szüleit a móri kastélyban géppuskasorozattal megölte az a bizonyos türelmetlen kiskatona. A két gyermeket sikerült a kastélyból kijuttatni és Ausztriába menekíteni.

A Habsburg császári családból származó alcsúti főhercegi nádorokon kívül élt még egy Habsburg család a megyénkben. A Habsburg nevet Meránra kellett váltaniuk, a főhercegi méltóság helyett a grófi rang illette meg őket. Mór mellett, Csákberényben telepedtek le.

A család alapítója II. Lipót német-római császár, magyar király és Bourbon Mária Ludovika nápolyi-szicíliai királyi hercegnő, spanyol infánsnő 13. gyermeke, János főherceg. A polgári származású Anna Plochllal, egy postamester leányával 1819-ben a Toplitz-tónál rendezett népünnepélyen ismerték meg egymást, és szerelem alakult ki első látásra. Mindkét család ellenezte a frigyet a huszonkét év korkülönbségre és a közöttük húzódó társadalmi szakadékra tekintettel.

A szerelem azonban erősnek bizonyult, és 1829-ben létrejött a morganatikus, azaz rangon aluli házasság, amellyel Habsburg János főherceg hivatalosan is kizárta magát és születendő gyermekeit az osztrák trónöröklésből. Mint tizenharmadik gyermek, amúgy sem volt túl sok esélye erre. I. Ferenc császár a házasságkötést követő négy év múlva azzal honorálta az el nem halványuló szeretetet, hogy főúri rangra emelte Habsburg János asszonyát. A Brandhofen bárónője címet kapta. Már-már úgy tűnt, nem kíséri gyermekáldás a frigyet, amikor 1839-ben, házasságuk tizedik évében megszületett egyetlen gyermekük, Ferenc. A császár Brandhofen bárónőt Merán grófnőjévé nevezte ki e jeles alkalomból, és Ferenc nevű gyermekük is Merán örökös grófja lett. Habsburg (Merán) János megvásárolta a dél-tiroli schennai kastélyt (ma az olaszországi Scena), és utódaira, Merán grófjaira hagyományozta. Merán Ferenc egyik gyermeke, Merán János gróf feleségül vette a csákberényi és zámolyi birtokrész örökösnőjét, Lamberg Ladisláját. A csákberényi kastélyban éltek szép házasságot.

A kastélyt még Lamberg Rudolf építette, és a színvak Lamberg Ferenc díszítette háromszázharminc különleges, egyszínű és annak árnyalataival alkotott festményével. A kastély az 1950-es években az esztelen szanálásoknak esett áldozatul. A feljegyzések szerint a háborús sérülés nem indokolta volna a kastély elpusztítását, mert a kárt még ki lehetett volna javítani. Csákberény Vadászati Múzeummal emlékezik meg a család híres vadász grófjairól, Merán Fülöpről és ifj. Merán Fülöp vadász-íróról. Az 1950-ben elhunyt id. Merán Fülöp szobra a lebontott kastély helyén, a Merán parkban áll. Az ifjabb vadász mellszobra a múzeum épületében van elhelyezve. Lamberg Ladislája Körösladányban is rendelkezett birtokkal, kastéllyal, a család utolsó magyarországi tagja ott telepedett le végleg gyermekkori barátai között, amikor visszatért a hadifogságból. A Habsburg császári család Merán grófi ágához tartozó sarja Körösladányban szerzett nyugdíjat.

Végül az osztrák gyökerű, már 1141-ben nemesi címmel rendelkező, 1628-ban grófi rangot szerző, majd 1740-ben birodalmi grófi címet elnyerő Pappenheim családról szólunk, melynek Sándor nevű tagja Bajzáth püspök rokonát, Valériát vette nőül. Bajzáth József veszprémi püspök nyolcvanévesen vásárolta meg az iszkaszentgyörgyi birtokot az egyik legősibb magyar családtól, az Amadéktól, és két év múlva elhunyt. Bizonyára befektetésnek szánta. Örökösei rokonának leányai lettek. Így került házasság révén a Pappenheim család Iszkaszentgyörgyre.

Fiúk, az építészvénával és merész fantáziával megáldott Pappenheim Siegfried nagykárolyi Károlyi Erzsébet grófnővel házasodott össze, akinek komoly hozományából épült fel a kastély neobarokk stílusú bővítménye és az egyedülálló, a kastély hátsó homlokzata előtt kialakított teraszos, geometrikus elrendezésű parkja. A három medencén kívül francia parasztház, magyar parasztház, kővázák és több szobor tette izgalmassá a kertet. A grófi család és főkertészük nyugaton tanulmányozták a legékesebb kastélyokat és parkjaikat, és a látottakat Iszkaszentgyörgyön valósították meg.

A hat különböző szakaszban, 1735-től 1909-ig készült épületrészek egymáshoz illesztve állnak, kőfallal körülvéve. Majd háromszáz év hangulatát idézik fel. A park szépségét egy 1910-es években készült fotó adja vissza legjobban.

Pappenheim Siegfried a maga számára egy egzotikus környezetű fürdőt kívánt kialakítani, helyéül az Atyai út melletti erdő közepét választotta ki. A falu feletti domb sziklavágatai között a völgyben változó szegélyfák, kőris és kókuszdiófa lombjai alatt, halastavak partján húzódott ide az út a kastélytól. A huszonnyolc fokos természetes fürdőt másfél ölnyi magas, borostyánnal futtatott kőfal vette körbe. A falon belül rózsalugas, mellette vadszőlővel futtatott öltözők álltak. A falba római köveket építettek be. Két medence tartozott a fürdőhöz, melyek alján sima folyami kavics között tört fel sok apró forrásból a víz. A felesleg zsilipen keresztül távozott a halastóba.

Környezetében kőrisek, szilfák, nyárfák, jegenyék, fenyők álltak. Az ötvenes években még létezett, de a bányanyitással eltűnt ez a csoda. A maradványai még fellelhetők a szertelenül burjánzó növények között. Sibil bárónő tizennyolc évig élt a kastélyban, és utolsóként hagyta el a második világháború során, 1944. októberében édesanyjával és fiútestvérével. Előtte egy pesti jósnőnél jártak, aki azzal rémisztgette őket, hogy szörnyű bajok után, két bőrönddel kell elmenekülniük az otthonukból. Az épület felújított szárnyában saját szobát rendeztek be a bárónő számára, ahol szívesen időzött. A kilencvenedik születésnapját itt ünnepelte. Nagy hírveréssel újraépült a kőpiramis, amely a hajdani piramis felélesztése. Pappeinheim Siegfried egy fiatalembernek állított emléket, aki önkezével vetett véget életének, mert „olyas valakire vetett szemet, akire nem lett volna szabad”. Ezért meghalni?

A Móri-árok rejteget még egy kastélyt, Bodajkon. A Lamberg család tévesen került megjelölésre a tulajdonosok között. I. Lipót adományozta a birtokot Johann Haas-Hochburg királyi tanácsosnak, hadi élelmezési főbiztosnak. A fiúág kihalása után négy generáción keresztül a birtok női ágon öröklődött. A kastélyt Miske báró építette a XIX. század harmincas éveiben, miután az úri lakot kinőtte a család. A legarányosabb és legszebb klasszicista stílusban készült, valószínűleg Hild József tervei alapján.

A Miske bárók után gazdag nagykereskedők vásárolták meg a birtokot a kastéllyal együtt: Megyeri Krausz Lajos és Grünfeld Jakab. Ha felnézünk a fehérvári Koronázó tér első épületének homlokzatára, a bejárat felett Grünfeld Jakab és neje, Krausz Alojzia nevét olvashatjuk, az árvaház és aggotthon alapítóiként. A bodajki kastélyból jótékonykodtak. Az 1942. évi XV. törvénycikk kivette a Grünfeld család kezéből a kastélyt és a hozzá tartozó négyezer-négyszáz hold földet, és az Országos Földhitelintézetet bízta meg az ingatlan átmeneti hasznosításával.

A kastély mára lepusztult, megette az idő vasfoga, és rásegítettek a vandál kezek. Ma magántulajdon. Bodajkot a kastélya, természetes tófürdője, a Dunántúl egyik leglátogatottabb kegyhelye és szerencsés teleken síelésre alkalmas pályája teszi különlegessé a Móri-árokban.

A település közepén hajdan gyógyító víz tört fel. A krónikák szerint Szent István király és fia, Imre herceg valamint Szent Gellért és Szent László király is elzarándokoltak a kúthoz, és kápolnát építettek mellé. A női ági örökösök közül Anna Maria Hochburg kapucinus szerzeteseket telepített Bodajkra, akik a Szűz Máriának ajánlott kegyhelyet továbbépítették. Barokk kegytemplom, mintegy tizenötezer zarándok befogadására alkalmas olaszos árkádsorú zarándokudvar és szabadtéri oltár szolgálja a zarándokokat.

Valószínű, hogy a természetes tó is a kúttal egy időben alakult ki. A „forrásfoglaló kő” jelzi a legintenzívebb források helyét. Az is valószínű, hogy a Mária napi búcsújárók a gyógyvíz minőségű tófürdőt is látogatták. Báró Miske Imre földbirtokos volt, aki fürdővé alakítását kigondolta és megkezdte. A körülötte lévő épületek még viselik tégláikban a B.M.I. monogramot. Amikor pedig birtokát értékesítette, az új tulajdonosok tovább folytatták a fürdő kiépítését. A medence vize hűvös, tizennyolc fokos volt, ezért mellé meleg vízű kádakat telepítettek. A meleg vizet és a világítást generátor és kazán szolgáltatta.

A tó melletti hangulatos épületben piócás kezelést kaphattak az elszántak. A tó közepére trambulint állítottak a bátraknak. A fürdőházban ivóterem, táncterem, kuglipálya állt rendelkezésre a gyógyvízkúrához és a szórakozáshoz.

A vendéglőben cigányzene mellett söröztek és vacsoráztak az iparosok. Néha bálokat is rendeztek. A fürdőkertet az uradalom kertésze gondozta. Két csónak is ringott a vízen órabérlettel. Fehér kesztyűs csendőr vigyázott a rendre. Grünfeld Sámuel hintójával naponta lejárt a tóhoz, és ellenőrzést tett. A tótól távolabb asszonyok mostak a természetes vízben, még távolabb állatokat csutakoltak. A második világháború alatt az épületek tönkrementek, a meder eliszaposodott. Mára csak a használaton kívüli tómalom maradt meg. A bányák művelése miatt a víz eltűnt. 1992-ben az önkormányzat megbízásából kutakat fúrtak a tó vizének pótlására, és ettől kezdve ismét meg lehet mártózni benne.

A Móri-árok peremén, a sziklákon megújult a csókakői vár. A pusztavámi erdő fái között rejtőző vértesszentkereszti kolostor hófehér romjai visszarepítenek a történelmi idők kezdetéhez.