Amikor valaki régi telefonszámát kapod meg, avagy Erzsi örök!
Amikor valaki régi telefonszámát kapod meg, avagy Erzsi örök!
Amikor valaki régi telefonszámát kapod meg, avagy Erzsi örök!Nem írta ki a névjegyet, de gondoltam, biztosan nem sikerült száz százalékosan a telefonszámmásolás, ezért felvettem.
Egy középkorú, erősen dohányos férfihang mindenféle köszönés, bemutatkozás nélkül közölte velem, mindjárt ott lesz nálam, csak még előtte beugrik a szomszédba. Köpni-nyelvi nem tudtam, nemhogy megszólalni, ezért nagyjából fél perc csend után udvariasan megkérdeztem:
kit és milyen ügyben keres?!
A férfi egy pillanatra elcsendesült, majd mondta, hogy csak az Erzsihez ugrana be a zöldségekért. Amúgy is meg van beszélve. Mivel sem nálunk, sem a közelünkben tudtommal nem lakik Erzsi, ezért megegyeztünk abban, biztosan csak félretárcsázott.
A következő hetekben sorra jöttek a hívások, akik Erzsitől szerettek volna valamit. Hol tyúkot, hol piros paprikát, hol csak néhány baráti jó szót. Egyszer még a felnőtt fia is kereste, hogy késik a családi ebédről.
A kép nagyjából a harmadik téves hívás és egy hűségpont sms után állt össze: XY-né Erzsi régi számát kaptam meg, aki mellesleg az ország másik felében él.
Azóta is rendszeresen keresik Erzsit telefonon. Legutóbb, a húsvét előtti héten, reggel fél hétkor egy férfi hívta, hogy mikorra mehet a három kiló karajért. Hiába szóltam bele a telefonba, csak akkor döbbent rá, hogy én nem az Erzsi vagyok, mikor kedvesen közöltem vele. A férfi gondolatban egyet hátrahőkölt. Szerintem csak az ünnepi karaj lebegett a lelki szemei előtt, ezért rákérdezett: esetleg meg tudnám-e adni az Erzsi új számát?! Sajnálkoztam, hogy nem.
Aztán kellemes húsvétot kívánva letettem a telefont és magamban megállapítottam:
eltelhet akárhány év, Erzsi örök.
