90 éves lenne Szabó Gyula, Székesfehérváron lépett utoljára színpadra90 éves lenne Szabó Gyula, Székesfehérváron lépett utoljára színpadra
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész 2006-ban A Nemzet Színésze elismerést is megkapta. Ebből az alkalomból Székesfehérvár és a Vörösmarty Színház társulata köszöntötte a Városházán. A fogadáson fogalmazta meg, hogy sok helyen járt már az országban, de annyi szeretetet sehol nem kapott, mint városunkban. Szívébe zárta Székesfehérvárt.
Szabó Gyula kilencedik gyerekként jött a világra Kunszentmártonban 1930. július 15-én. Számára előnnyel járt legkisebbnek lenni a családban. Édesanyja mindenhova, még a templomba is rendszeresen elvitte. Így hamarabb tanulta meg a gregorián énekeket, mint a beszédet.
Mindenki Szabó Gyula bácsija - saját bevallása szerint - nem volt egy áldott jó gyerek. De édesanyja minél többet fegyelmezte, annál több szeretetet adott legkisebb gyermekének. Nehéz volt elszakadnia az otthontól, annak meghittségétől, melegségétől.
A második világháború után került Budapestre, ahol édesapja ellentmondást nem tűrő kérésére szakmát tanult a Csonka János Gépgyárban. Mivel szerette a muzsikát (gregorián énekeken nőtt fel) jelentkezett és fel is vették a Zeneakadémiára. A három műszak mellett nem volt ideje tanulni, így el kellett hagynia az intézményt.
Tizenhat évesen amatőrként játszott Székesfehérváron - a Zeneakadémia helyett maradt az önképző kör. A közösségben, ha valaki megtanult néhány dialógust Az ember tragédiájából, akkor színházjegyet kapott ajándékba. Az ott szerzett tapasztalatok adták a lökést, hogy 1949-ben jelentkezzen az akkor még Színművészeti Akadémiára, ahova végül az ezerkétszáz jelentkező közül negyvennyolcukat vették fel.
A Vörösmarty Színházhoz 1996-ban szerződött. A fehérvári teátrum volt az utolsó anya-színháza, színpadi szerepben városunkban láthatta utoljára a közönség.
A Nemzet Színésze címmel kitüntetett Szabó Gyula színművész 2014. április 4-én költözött az égi társulathoz. Mottója az volt, hogy nem szabad elfelejtenünk, honnan jöttünk. Életünk végéig törekedjünk arra, hogy megmaradjunk embernek.
