A lefejezett feleség és más krónikák a török korból
A lefejezett feleség és más krónikák a török korból
A lefejezett feleség és más krónikák a török korbólTörtént az 1400-as évek második felében, hogy a rendkívül tehetséges Török Ambrus – Újlaky Miklós főúr és Mátyás király jobbkeze – kiemelkedő katonai, diplomáciai és gazdasági pozíciókat töltött be közmegelégedésre, ami családja felemelkedését elindította.
A szolgálatban szerzett vagyon mellett két dúsgazdag asszonyának hozománya Dunántúl egyik meghatározó birtokosává tette.
Megszerezte Enyinget is, így a Török család felvette az „enyingi” nemesi előnevet. Fia, Török Imre Mátyás király természetes fiánál, Corvin Jánosnál szolgált, és tovább gyarapította a családi vagyont. Urát nagyobb kölcsönökkel segítette ki, melynek visszafizetését jelentős, ingatlanokra terhelt jelzálogjog biztosította. Mint ahogy az lenni szokott, a kölcsönök visszafizetése elmaradt, a jelzálogjog átalakult adásvétellé. Szabadka város mellett Corvin János halála után Gyula várának birtoka is ideiglenesen reá szállt, amíg az özvegy Frangepán Beatrix ki nem fizette a tartozást.
II. Ulászlótól bárói rangot kapott, kiterjesztve azt fiaira, Miklósra és Bálintra is. A család a középnemességből a főnemesség soraiba lépett.
Török Imrét 1519-ben említik utoljára az oklevelek. Halálát követően valamely ismeretlen okból nem az elsőszülött fia, Miklós, hanem az 1503. körül született kisebbik fia, a már ifjúvá serdült Bálint követte a család élén, aki megörökölte tőle a nándorfehérvári báni tisztséget is.
Tragikus döntés volt ez akkor, amikor a török már kúszott felfelé hajóival a Dunán. A nándorfehérvári vár az ország egyik kapuja volt. A várat az ostrom idején Török Bálint és gyámjai a sorsára hagyták. A vereségért a tizenhét éves ifjú nem volt okolható, de az ország sorsára kiható kudarc miatt II. Lajos király megfosztotta őt birtokaitól. Elvesztette Enyinget is.
Külföldre menekült, legalább egy évig nem adott életjelet magáról. Egy kis kitérővel aztán Szapolyai Jánoshoz szegődött, Erdélyben csiszolta elégtelen vitézi tudását és jellemét. Csak akkor tért vissza, amikor itthon megváltoztak a politikai viszonyok. Tomori Pál kalocsai érsek vette pártfogásába, aki éppen a török elleni védelmet szervezte. Minden katonára szüksége volt. II. Lajos király testőrségéhez osztotta be.
Ekkortájt a fess, férfias külsejű ifjúnak szívét a király feleségének, Mária királynénak szép udvarhölgye, Pemfflinger Katalin ejtette rabul. A házasság visszasegítette őt a király kegyeibe és elvesztett birtokaiba is.
Ismerjük azonban, mi történt a Csele-patak partjánál.
Török Bálintot ismét megvádolták, mint Nándorfehérvár elveszejtésekor, ezúttal azzal, hogy a testőrség tagjaként nem óvta meg a király életét.
Valójában Tomori Pál helytelen döntése okozta a király vesztét, aki egy felbukkanó török csapat megsemmisítésére elvezényelte a testőröket a király mellől. Balszerencsék sorozatával kezdődött tehát enyingi Török Bálint élete. Talán ezért is vált ebből az egyébként művelt reneszánsz emberből gátlástalan, hűség érzése nélküli ragadozóvá, akit Szulejmán is megvetett.
Sárbogárd Tinód településén már cseperedett az 1510. körül született Tinódi Sebestyén. A Lantos nevet csak később kapta.
Majd elfelejtettem, hogy a gyászos birtokvesztés előtt baranyai települések is gyarapították a Török család vagyonát. Baranyait mondtam, melynek jelentősége, hogy itt is volt egy Tinód nevű település. Máig nem tisztázott, hogy a két Tinód közül melyiknek szülötte Tinódi Lantos Sebestyén. A sárbogárdi Tinód mellett szól, hogy Enyingi Török Bálint udvarához szegődött. Viszont a baranyai Tinódon is születhetett, ott is elszegődhetett Török Bálint udvarába. Az a tény, hogy Pécsett járt iskolába, billegteti a mérleg nyelvét. De ezt a vitát nem most döntjük el.
Az ifjú Tinódi Sebestyén tehát elszegődött Török Bálint udvarába. Vitéznek. Merthogy akkor lett ő históriás énekszerző, akkor öntötte versekbe buzgósággal a hadi események történetét, amikor Török Bálint 1541-ben fogságba esett, és asszonya, a derék Pemfflinger Katalin felszámolta az udvarházát, szélnek eresztve háza népét.
De ne szaladjunk előre! 1526-ban Török Bálinttal a székesfehérvári Országgyűlésen találkozunk újra. Szapolyai és Habsburg Ferdinánd között ingadozik, behódol, majd elpártol, a zsebét mindig ügyesen megtömve. Eljött az idő, amikor az ország legnagyobb hatalmú, leggazdagabb főurává vált.
1540-ben, a Rákos mezei királyválasztás után harmadmagával megbízást kapott a csecsemő János Zsigmond mellett a király nagykorúvá válásáig az ország kormányzására. Elért pályafutásának csúcsára.
Egy évvel később, 1541-ben, a budai hadjárat során Szulejmán szultán – aki nem bízott az ingadozókban – a táborába hívatta, és csellel foglyul ejtette. Élete végéig az isztambuli Héttorony foglya maradt. A kiszabadítása érdekében senki nem lépett. Elfogyott körülötte a levegő. Isztambulban halt meg 1550-ben.
Török Bálint vagyonának nagy része elveszett. Szabadulása reményében ugyanis lemondott az összes váráról a porta javára, a török meg marakodhatott értük feleslegesen a Habsburg-párti hűbéresekkel. Török Bálint jó asszonya Ferdinánd királyt megkövette, tőle bocsánatot kért férje hűtlensége miatt. De nagy árat fizetett a királyi segítség reményéért: a birtokában lévő várak jelentős részét át kellett adnia a királynak. A jogtalanul elvett birtokok eredeti gazdái is felléptek, bírósági perben szereztek érvényt korábbi tulajdonuknak.
A család anyagi gondok között egyik helyről a másikra költözött, végül Debrecenben állapodott meg. Férje után három évvel a gondoktól megtört özvegy is elhunyt fiatalon. Gyermekei gyámságát Batthyány Ferenc vállalta. Mindkét fiú híres törökverő lett.
Tinódi Lantos Sebestyénnek ura fogságba esése után új megélhetés után kellett néznie. Még mindig csak harmincegy éves volt.
Egyébként is tovább kellett lépnie, mert egy ütközetben megsebesülve a vitézkedésre lassan alkalmatlanná vált. Még Török Bálint mellett kipróbálta magát a Judit asszony históriája című bibliai eredetű történet megéneklésével. Tehetsége arra bátorította, hogy ezen az úton induljon tovább.
Új vállalkozásának témája az „utcán hevert”. A törökkel vívott harcok történetét énekelte meg.
Várról várra, csatáról csatára, országgyűlésről országgyűlésre utazott, szemtanúkat kérdezett ki a hitelesség érdekében, és krónikásként hozta-vitte a híreket, hogy a távoliak is értesüljenek az eseményekről. Verseit énekekké változtatta és lanton kísérte. Tinódi jó érzékkel talált rá a feladatra, mely egyben a megélhetését is biztosította. Írt, énekelt, bőkezű pártfogókat keresett és talált. Mivel pedig objektív költészete nem sértett senkit, haragosokat sem szerzett.
Szorgalmas történetíróként feldolgozta Magyarország 1541-től 1552-ig tartó történetét.
Ferdinánd király – Nádasdy Tamás nádor ajánlására – „az éneklés művészetéért és a históriáknak magyar nyelven ritmusokba való ékes foglalásáért” nemesi rangra emelte. Műveit egy évvel később gyűjteményben jelentette meg Kolozsváron, valószínűleg főúri pártfogóktól összegyűjtve a költségre valót. Kinyomtatott gyűjteményével az előkelőbb nemesi portáknál házalt. Ferdinánd király ötven forinttal jutalmazta a gyűjtemény megjelentetését. Csak Liszt Ferenc fanyalgott később kissé, pedig nem a zenei érték volt az elsődleges, hanem a krónikás fáradozása.
Akinek dicsőségét megénekelte, hálából kíséretébe fogadta. Summáját írta Eger várának, és Dobó Istvánt Erdélyig kísérhette.
Sorban felkereste azokat a főurakat, akiket még Török Bálint idejéből megismert. Megírta Werbőczy Imre kozári mezőn aratott győzelmét, és felkereste a győztes hőst, hogy kedveskedjék neki énekével.
Báthory András udvarában, Nyírbátorban is vendégeskedett. Egerben mindig szívesen látták, jó borral, friss csukával tartották. Bethlen Farkas bonyhai udvarházában ridegen fogadták, meg is átkozta őket költeményében!
Utazásai során felkereste Török Bálint János nevű fiát is, aki örökölt valamint édesapja rosszul értelmezett lovagi erkölcséből: feleségét, gyermekei anyját vélt hűtlenkedéséért kemény szívvel lefejeztette.
Tinódi Kassán alapított családot. Házat, földet, szőlőt vásárolt, és asszonyával öt gyermeket neveltek fel békességben.
Újabb támogatások reményében 1555 telén Sárvárra utazott Nádasdy Tamás országbíróhoz. Betegsége és halála azonban megakadályozta abban, hogy hazatérjen. Legalább nem kellett megérnie, hogy Sándor nevű fiát Báthory István erdélyi fejedelem lefejeztesse. Ilyen világ volt akkoriban.
kép: hu.wikipedia.org
