Télre is maradt a gólya a Velencei-tónál
Télre is maradt a gólya a Velencei-tónál
Télre is maradt a gólya a Velencei-tónálAmikor egy gólya megjelenik december elején a Velencei-tó partján, és röpköd a környező települések felett, sokaknak feltűnik, hogy valami nincs rendjén. Meg is indultak a telefonok a Vadmadárkórházba, és mindenki azt kérte, hogy az állatvédők mentsék meg a madarat.
Ilyenkor Berkényi Tamásék elmondják, hogy igen, tudják, ismerik ezt a madarat, haza fog jönni, ahogy minden nap teszi: „Valaki a múltkor telefonált, és annyira nem hitte el, amit mondtam, hogy eljött a madár után és megnézte, mert maga akart meggyőződni róla, hogy tényleg van ilyen!” – mesélte a Vadmadárkórház vezetője. – „Még a nyáron került be hozzánk: volt egy szárnysérülése, amiből felgyógyult, így azt gondoltuk, hogy a másik tizenkét, idén elengedésre váró gólyával ő is el fog menni augusztus végén Magyarországról”
A gólya azonban úgy döntött, valamiért nem tart a többiekkel délre. „Nem tudjuk ennek okát, hiszen nagyon jó a kondíciója, tökéletesen repül, teljesen rendben van a madár.”
Az itt maradt gólya végül addig húzta az időt, amíg lemaradt a gyülekezésről, így a nagy útról is: „Egyszer csak azt vettük észre, hogy még mindig van egy tökéletesen repülőképes gólyánk, aki minden reggel felszáll Sukorón, elmegy a Velencei-tóra, melynek leginkább a Szúnyog-szigeti részét kedveli. Aztán mindig visszarepül a Vadmadárkórházba, és az éjszakákat rendszeresen itt tölti. Minden nap megvárja a reggelit, majd elrepül, és minden este hazajön vacsorára” – meséli Berkényi Tamás.
Ennek a gólyának nem adtak nevet, de tavaly volt egy hasonló eset: azt a gólyát Kázmérnak nevezték el. Kázmér végül tavasszal elment és csatlakozott a többiekhez. – „A mostani gólyánk nem annyira Szúnyog-sziget-függő, mint Kázmér volt, de nagyon szereti ezt a környéket. Meglátogatta már a kajak–kenu-pályát, eljár a környékbeli szántóföldekre, de van olyan nap, amikor a saját házunk kéményén álldogál.”
Hamarosan elkészül a madárröpte
Az E.on tíz oszlopot ajánlott fel a Vadmadárkórház számára, sőt az oszlopok lefúrásának munkálatait is vállalta a cég. A madárröptére azért van nagy szüksége a Vadmadárkórháznak, mert ebben tudják megvizsgálni, hogy a madár megfelelően tud-e repülni, mielőtt visszaengedik a természetbe. A sukorói Vadmadárkórházban jelenleg több mint nyolcvan madár gyógyul, a szerencsésebbek pedig arra várnak, hogy visszatérjenek a természetbe. A következő hetekben a felnőtté vált fülesbaglyok, macskabaglyok nyerik vissza szabadságukat, immár gyógyultan, egészségesen.
