Fedezzük fel időben a prosztata problémákat!Fedezzük fel időben a prosztata problémákat!
Említettük az előző részben, hogy a prosztata megbetegedéseinek diagnózisa, az egyes kórképek elkülönítése, vagyis a differenciáldiagnózis - éppen a hasonló tünetek miatt - gyakran nehézségekbe ütközik.
Az első lépés természetesen - mint minden orvosi vizsgálat esetében - a beteg alapos kikérdezése, amibe általában beletartozik egy vizelési panaszokra vonatkozó előzetes teszt kitöltése is a beteg részéről. (Ez segít feltárni a múltkor már ismertetett tüneteket.) Utána következik a fizikális vizsgálat, amit a prosztata esetében végbélen keresztül, ujjal történő tapintással végeznek. Ez a vizsgálat ugyancsak sokatmondó lehet az orvos számára, hiszen a prosztata mérete, állaga, érzékenysége, fájdalmassága adott esetben már kórjelzőnek tekinthető.
„A vizelet laboratóriumi vizsgálata szintén rutinszerűen megtörténik, ám a differenciáldiagnosztikai értéke korlátozott, hiszen például genny- vagy vérvizelést többféle urológiai megbetegedés is okozhat” – tudtam meg dr. Kovács Lászlótól – „Vérvétellel meghatározható egy prosztata által termelt fehérje természetű anyag, úgynevezett prosztataspecifikus antigén (röviden PSA) szintje, de ezt is fenntartással kell értékelnünk, mert gyulladás, jó- és rosszindulatú megnagyobbodás esetén egyaránt megemelkedhet. Segítséget jelent az utóbbi két kórkép elkülönítésében, ha meghatározzuk, hogy az össz PSA-ból hány százalék a szabad PSA, mert ez az érték prosztatarákban szinte mindig jóval alacsonyabb, mint jóindulatú megnagyobbodás esetén.”
Az orvos elmondta, hogy az ultrahang vizsgálat, mint képalkotó diagnosztika már elég pontos információval szolgál a prosztata méretéről, szerkezetéről, ezenkívül természetesen a vesék, a hólyag és a húgyutak állapotáról, a hólyagban visszamaradó vizelet mennyiségéről.
A prosztata pontosabb megítéléséhez hasi UH-vizsgálat mellett szükség lehet végbélen keresztül történő ultrahangra is. Végezetül prosztatarák gyanúja esetén biopsziával történő mintavétel válhat szükségessé a prosztata állományából.
Ha a fenti vizsgálatokkal sikerült megállapítani a pontos diagnózist, akkor következhet a kezelés, a terápia.
A prosztatagyulladások kezelése - egyéb gyulladásokhoz hasonlóan - többnyire antibiotikumokkal történik.
Fontos, hogy lehetőleg célzottan, megfelelő dózisban és kellő ideig kapja a beteg, mert különben az akut gyulladásnak súlyos szövődményei lehetnek.
Ezek közül az leggyakoribb, hogy átmegy krónikus gyulladásba, ami már nehezebben kezelhető, és akár évekig ronthatja a beteg életminőségét, sőt, magában hordozza a prosztatarák kockázatát.
A krónikus prosztatagyulladás kezelése elhúzódó, hosszabb távú terápia, esetleg többszöri antibiotikum váltással, nemritkán gombaellenes kezeléssel, és bizony életmódváltással.
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás 50 év felett a férfiak 50 százalékát érinti, 80 évesen pedig a férfiak 75 százalékánál valamilyen mértékben kimutatható. Nem mindenkinél okoz azonban panaszokat, csak az érintettek kb. 40-45 százalékánál.
Kedvencek
„Enyhe tüneteket okozó, kismértékű megnagyobbodás kezelhető és szinten tartható gyógynövényeket (fűrészpálma kivonat, csalángyökér, kisvirágú füzike stb.), cinket, szelént tartalmazó készítményekkel, sőt, megelőzésképpen is ajánlott lehet 50 év felett ezek szedése” – jegyezte meg a doktor – „Ha a panaszok fokozódnak, akkor a szakorvos olyan gyógyszereket ír fel, amelyekkel az összenyomott, beszűkült hólyagnyak tágítását, illetve a prosztata állomány tömegének csökkentését próbálja elérni. Amennyiben a gyógyszeres kezelés sem segít, egy rövidítve TURP-nak nevezett eljárás során olyan eszközt - lényegében elektromos kést - vezetnek fel a húgycsövön keresztül, mellyel a prosztata állományát mintegy "lefaragják", csökkentve a méretét.”
Ma azonban létezik már a fentinél szelídebb, kevesebb szövődménnyel járó, csúcstechnológiát képviselő eszköz. Egyetlen hátránya, hogy Magyarországon csak korlátozottan, pontosabban egy helyen alkalmazzák, az Istenhegyen egy magánklinikán. Jó hír viszont, hogy a költségek egy részét az egészségbiztosító téríti.
Az eljárás neve transzuretrális mikrohullámú termoterápia (TUMT), a lényege pedig az, hogy helyi érzéstelenítésben a beteg húgycsövébe speciális katétert vezetnek, mely egy számítógép-vezérelt készülékhez kapcsolva a megnagyobbodott prosztatát mikrohullámú hősugárzással kezeli, miközben hűti és ezzel védi a húgycső nyálkahártyáját a túlmelegedéstől.
A számítógép folyamatosan ellenőrzi a leadott hőt, a környező szövetek hőmérsékletét, hogy a prosztatán kívül ne lépjen fel hőkárosodás. Ha mégis túlmelegedést észlel, akkor átmenetileg le is állítja a beavatkozást, ami így teljesen biztonságosnak mondható. A páciens számára pedig nem jár fájdalommal, legfeljebb egy kis kellemetlen érzéssel.
„A hőkezelés hatására a prosztata sejtjeinek egy része elhal és idővel kilökődik, a mirigyállomány felpuhul és megkisebbedik, a vizelési problémák, nehézségek 1-3 hónap elteltével megszűnnek vagy jelentősen csökkennek” – mondta dr. Kovács László – „Tegyük hozzá, hogy az eljárás csak a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, esetleg krónikus gyulladás esetén alkalmazható, prosztatarák kezelésére nem. Sőt, a jóindulatú megnagyobbodások is csak bizonyos méret alatt kezelhetők akár a TURP-al, akár a TUMT-al, mert ha túl nagy a prosztata, akkor csak sebészileg, hasi feltárásból csökkenthető a mérete.”
A prosztatarák kezelésének lehetőségei - a rák stádiumától és egyéb tényezőktől függően - a sebészi beavatkozás, a sugárkezelés, a hormonterápia, illetve a kemoterápia. A prosztatarák kezelésében használt eljárások káros mellékhatásokkal járhatnak, ezek azonban sok esetben minimálisra csökkenthetők. Az újabban kidolgozott műtéti eljárásokkal például az esetek jelentős részében elkerülhető azon idegek károsítása, melyek a hímvessző merevedését és a hólyag záróizmának működését szabályozzák.
Az életmód és a prosztata megbetegedéseinek összefüggéseiről cikkünk harmadik, befejező részében esik szó.
