Fedezzük fel időben a prosztata problémákat!Fedezzük fel időben a prosztata problémákat!
Említettük az előző részben, hogy a prosztata megbetegedéseinek diagnózisa, az egyes kórképek elkülönítése, vagyis a differenciáldiagnózis - éppen a hasonló tünetek miatt - gyakran nehézségekbe ütközik.
Az első lépés természetesen - mint minden orvosi vizsgálat esetében - a beteg alapos kikérdezése, amibe általában beletartozik egy vizelési panaszokra vonatkozó előzetes teszt kitöltése is a beteg részéről. (Ez segít feltárni a múltkor már ismertetett tüneteket.) Utána következik a fizikális vizsgálat, amit a prosztata esetében végbélen keresztül, ujjal történő tapintással végeznek. Ez a vizsgálat ugyancsak sokatmondó lehet az orvos számára, hiszen a prosztata mérete, állaga, érzékenysége, fájdalmassága adott esetben már kórjelzőnek tekinthető.
„A vizelet laboratóriumi vizsgálata szintén rutinszerűen megtörténik, ám a differenciáldiagnosztikai értéke korlátozott, hiszen például genny- vagy vérvizelést többféle urológiai megbetegedés is okozhat” – tudtam meg dr. Kovács Lászlótól – „Vérvétellel meghatározható egy prosztata által termelt fehérje természetű anyag, úgynevezett prosztataspecifikus antigén (röviden PSA) szintje, de ezt is fenntartással kell értékelnünk, mert gyulladás, jó- és rosszindulatú megnagyobbodás esetén egyaránt megemelkedhet. Segítséget jelent az utóbbi két kórkép elkülönítésében, ha meghatározzuk, hogy az össz PSA-ból hány százalék a szabad PSA, mert ez az érték prosztatarákban szinte mindig jóval alacsonyabb, mint jóindulatú megnagyobbodás esetén.”
Az orvos elmondta, hogy az ultrahang vizsgálat, mint képalkotó diagnosztika már elég pontos információval szolgál a prosztata méretéről, szerkezetéről, ezenkívül természetesen a vesék, a hólyag és a húgyutak állapotáról, a hólyagban visszamaradó vizelet mennyiségéről.
A prosztata pontosabb megítéléséhez hasi UH-vizsgálat mellett szükség lehet végbélen keresztül történő ultrahangra is. Végezetül prosztatarák gyanúja esetén biopsziával történő mintavétel válhat szükségessé a prosztata állományából.
Ha a fenti vizsgálatokkal sikerült megállapítani a pontos diagnózist, akkor következhet a kezelés, a terápia.
A prosztatagyulladások kezelése - egyéb gyulladásokhoz hasonlóan - többnyire antibiotikumokkal történik.
Fontos, hogy lehetőleg célzottan, megfelelő dózisban és kellő ideig kapja a beteg, mert különben az akut gyulladásnak súlyos szövődményei lehetnek.
Ezek közül az leggyakoribb, hogy átmegy krónikus gyulladásba, ami már nehezebben kezelhető, és akár évekig ronthatja a beteg életminőségét, sőt, magában hordozza a prosztatarák kockázatát.
A krónikus prosztatagyulladás kezelése elhúzódó, hosszabb távú terápia, esetleg többszöri antibiotikum váltással, nemritkán gombaellenes kezeléssel, és bizony életmódváltással.
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás 50 év felett a férfiak 50 százalékát érinti, 80 évesen pedig a férfiak 75 százalékánál valamilyen mértékben kimutatható. Nem mindenkinél okoz azonban panaszokat, csak az érintettek kb. 40-45 százalékánál.
„Enyhe tüneteket okozó, kismértékű megnagyobbodás kezelhető és szinten tartható gyógynövényeket (fűrészpálma kivonat, csalángyökér, kisvirágú füzike stb.), cinket, szelént tartalmazó készítményekkel, sőt, megelőzésképpen is ajánlott lehet 50 év felett ezek szedése” – jegyezte meg a doktor – „Ha a panaszok fokozódnak, akkor a szakorvos olyan gyógyszereket ír fel, amelyekkel az összenyomott, beszűkült hólyagnyak tágítását, illetve a prosztata állomány tömegének csökkentését próbálja elérni. Amennyiben a gyógyszeres kezelés sem segít, egy rövidítve TURP-nak nevezett eljárás során olyan eszközt - lényegében elektromos kést - vezetnek fel a húgycsövön keresztül, mellyel a prosztata állományát mintegy "lefaragják", csökkentve a méretét.”
Ma azonban létezik már a fentinél szelídebb, kevesebb szövődménnyel járó, csúcstechnológiát képviselő eszköz. Egyetlen hátránya, hogy Magyarországon csak korlátozottan, pontosabban egy helyen alkalmazzák, az Istenhegyen egy magánklinikán. Jó hír viszont, hogy a költségek egy részét az egészségbiztosító téríti.
Az eljárás neve transzuretrális mikrohullámú termoterápia (TUMT), a lényege pedig az, hogy helyi érzéstelenítésben a beteg húgycsövébe speciális katétert vezetnek, mely egy számítógép-vezérelt készülékhez kapcsolva a megnagyobbodott prosztatát mikrohullámú hősugárzással kezeli, miközben hűti és ezzel védi a húgycső nyálkahártyáját a túlmelegedéstől.
A számítógép folyamatosan ellenőrzi a leadott hőt, a környező szövetek hőmérsékletét, hogy a prosztatán kívül ne lépjen fel hőkárosodás. Ha mégis túlmelegedést észlel, akkor átmenetileg le is állítja a beavatkozást, ami így teljesen biztonságosnak mondható. A páciens számára pedig nem jár fájdalommal, legfeljebb egy kis kellemetlen érzéssel.
„A hőkezelés hatására a prosztata sejtjeinek egy része elhal és idővel kilökődik, a mirigyállomány felpuhul és megkisebbedik, a vizelési problémák, nehézségek 1-3 hónap elteltével megszűnnek vagy jelentősen csökkennek” – mondta dr. Kovács László – „Tegyük hozzá, hogy az eljárás csak a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, esetleg krónikus gyulladás esetén alkalmazható, prosztatarák kezelésére nem. Sőt, a jóindulatú megnagyobbodások is csak bizonyos méret alatt kezelhetők akár a TURP-al, akár a TUMT-al, mert ha túl nagy a prosztata, akkor csak sebészileg, hasi feltárásból csökkenthető a mérete.”
A prosztatarák kezelésének lehetőségei - a rák stádiumától és egyéb tényezőktől függően - a sebészi beavatkozás, a sugárkezelés, a hormonterápia, illetve a kemoterápia. A prosztatarák kezelésében használt eljárások káros mellékhatásokkal járhatnak, ezek azonban sok esetben minimálisra csökkenthetők. Az újabban kidolgozott műtéti eljárásokkal például az esetek jelentős részében elkerülhető azon idegek károsítása, melyek a hímvessző merevedését és a hólyag záróizmának működését szabályozzák.
Az életmód és a prosztata megbetegedéseinek összefüggéseiről cikkünk harmadik, befejező részében esik szó.
