60 éves lett a nagy dumás rocker-speaker, Kaufer Tamás60 éves lett a nagy dumás rocker-speaker, Kaufer Tamás
Egyre nagyobb divat lett az utóbbi időben a futóversenyeken a speaker alkalmazása: egy olyan emberé, aki úgymond lekonferálja az adott rendezvényt. S nem úgy, ahogy gyermekkoromban volt szokás, nem monoton hangon átüvöltve a tömegnek a megírt szöveget, avagy egy recsegő mikrofont ragadva elszavalni a kötelezőket!
A mai kor elvárásának akkor felel meg egy speaker, ha kellőképpen motiváló tud lenni, nem ismétli önmagát, tökéletesen tud alkalmazkodni az adott szituációhoz, kreatív, humoros, és egyedi produktumot nyújt – ahogyan egy vérbeli előadóművész is teszi a színpadon.
„Ez egy nagyon összetett munka” – árulta el Kaufer Tamás, akit úgy ismernek a futók, mint sporttársat, s mint speakert. „A legfontosabb, hogy a futóknak minden olyan információt át kell adni, ami verseny előtt vagy közben hasznos lehet. Folyamatosan tájékoztatni kell őket arról, hogy hol vannak a váltópontok, hol lesz az útkereszteződés, vasútállomás, szintemelkedés, mi várja majd őket a frissítőpontokon. Minden információt meg kell kapniuk, ami az adott versenyhez szükséges. Emellett persze a szponzoroknak is meg kell felelni, s együtt kell működni a szervező céggel/egyesülettel/a helyi polgármesterrel is, aki ellövi a rajtot vagy beszédet mond.
Ezeken túl pedig olyan hangulatot kell biztosítani, hogy a sportolók jól érezzék magukat, s olyan állapotba kerüljenek, ami elősegíti a teljesítményük fokozását.
Kemény meló ez: Balatonszőlősön a Szőlőskörön például 8:30-kor szoktam kezdeni és 16:30-kor teszem le a mikrofont. Végig beszélek. A rajttól a célig megállás nélkül mondom, amit kell. Itt nem lehet hibázni. Amit az ember kimond, azt több száz vagy több ezer ember hallja. Amikor valaki beér a célba, név szerint bemutatom és pár mondatban ismertetem az illetőt. Ehhez rendkívül felkészültnek és összeszedettnek kell lenni.”
A lényeg tehát a megfelelő mennyiségű és minőségű információ átadása és a kellően motiváló hangulat megteremtése. Tomi pedig jól tudja, mire van szüksége a versenyzőknek, hiszen ő is elég régóta fut: immár 30 éve! Beszélgetésünkkor pedig épp 60. születésnapját ünnepelte!
Annak idején a speakerek helyett a versenyrendező mondta el a fontos információkat (tömören és szárazon) - ha elmondta egyáltalán. Aztán kezdtek megjelenni azok a konferansziék, akik erősítőket állítottak fel a jobb hanghatásért és zenével is készültek.
„Amikor versenyeztem, mindig volt bennem egy kis hiányérzet a versenyeken” – emlékezett vissza a székesfehérvári sportoló. „Vagy nem kaptam elég információt, vagy monoton hangon felolvasták a kötelezőket. Mindig azon gondolkoztam, hogy miként lehetne ezt máshogy csinálni, jobb hangulatot keltve, zenei aláfestéssel megoldva.
Ifjú korom óta érdekelt a kommunikáció, így egyszer fogtam magam és szóltam Pusztaszabolcson a Négy Évszak Maraton egyik szervezőjének, hogy ha szüksége lenne rám, itt vagyok, feldobom a hangulatot!
Nos, a megszokott segítségük nem ért rá az egyik rendezvényre, így engem hívtak is és akkor indult be a speakeres karrierem. Akárhol jártam eddig, mindenhol meg voltak elégedve a munkámmal és visszahívtak egy év múlva is, ragaszkodnak hozzám. Ez nagyon jó érzés. És az is, amikor a futók elismerően beszélnek a munkámról.”
Kaufer Tomi az elmúlt évek alatt folyamatosan fejlesztette magát, figyelte a „nagyok” munkáját, és olyan feladatokat vállalt el, melyek csiszolták kommunikációját: lekonferált több falunapot is, TV-s beszélgetéseket, Székesfehérváron is hamar ismertté vált neve e téren, s még egy kereskedelmi TV-csatorna reggeli műsorába is behívták vendégként.
„Gyorsan hozzászoktam a szerepléshez. Amikor mikrofont adnak a kezembe, az olyan nekem, mint neked a toll vagy a számítógép. Bármikor, bármennyit képes vagyok beszélni” – nevette el magát.
Radikálisan mást csinálok, mint a többiek. Nem is akarnék átlagos speaker lenni, a tucatból egy.
Megosztó személyiség vagyok a munkában és a magánéletben is. Gondolom, valakinek túl sok is az, amit a lényem, a jelenlétem jelent. Az én típusom vagy „belehal” abba, amit csinál, vagy neki se áll.”
Kedvenc „fellépő helye” a Futniszép versenysorozat, valamint a Naplemente Félmaraton. Ez utóbbi mindig úgy ér véget, hogy egy nagy bulihajó kiviszi a versenyzőket a Balaton közepére, ahol az ő feladata felpörgetni a társaságot. A Futniszép keretében szokták megrendezni a Tihanyi Félmaratont, ami szintén nagyon közel áll hozzá és sok energiát igényel.
„Képzelj el 1500 résztvevőt egy olyan versenypályával, ahol háromszor kell frissíteni körbe-körbe” – avatott be a részletekbe. „Ez azt jelenti, hogy 4500 futót kell ellátni, ami komoly fizikai munka. 9-12 lány dolgozik ilyenkor azon, hogy maximálisan kiszolgáljuk őket, s úgy, hogy ne veszítsenek másodperceket, illetve, hogy a legminimálisabb időt töltsék nálunk, mert ugye futniuk kell tovább. Az elsőknek úgy kell a kezébe adni a poharat, hogy ne csökkentsük az ütemüket. A középmezőny is keményen megy, de közöttük van, aki 1-2 másodpercre megáll.
A végét pedig azért kell figyelni, mert az ottaniakat össze kell rakni lelkileg és fizikailag is, hogy neki tudjanak menni az utolsó kilométereknek.
Ki kell szűrni azokat, akik nem tudják végig csinálni. Látom mindig, hogy ki milyen állapotban van, és ha segítségre van szüksége, kiállítom és orvos hívok. Ez óriási felelősség és koncentráció, hogy érezd, kit kell leinteni.”
Tomi igencsak egyedi frissítést talált ki a speakeri munka háttereként: mivel imádja rock zenét, így az adott volt. A futókat az ő pontjain mindig dübörgő zene és fantasztikus motiváló szöveg várja.
S mivel futó múlttal rendelkezik, először kívülről nézi magát, amikor a standokat felállítják: akár 50-100 métert is visszasétál, majd onnan fut a frissítő pont felé, hogy feltérképezze, hol van egy fa, egy gödör, hogy pontosan mit lát a versenyző az adott szakaszon. Az összes tereptárggyal tisztában kell lennie ahhoz, hogy az optimumot elérje.
„Mindezek mellett nagyon fontos a szeretet. Az utolsóként beérkezett ember ugyanolyan fontos, mint a győztes. Mindenkit meg kell becsülni és mindenki felé olyan szeretetet kell sugározni, amivel motiválhatóak ahhoz, hogy megtegyék a hátralévő kilométereket. Persze, a nézők is fontosak, mindig szólok hozzájuk is. Mindig az adott pillanat dönti el, hogy mire van szükség.”
Tominak mindig vannak fix versenyei, melyeket speakerként rögzít a naptárában, s azokra az időpontokra nem tervez magának, mint sportolónak megmérettetést.
„A vírus miatt tavaly összetorlódtak az elmaradt versenyek a pótlási időszakban, így volt két olyan rendezvény is, amit ugyanarra az időpontra tűztek ki. Mindegyiken dolgoztam volna, s nem tudtam, mit tegyek? Végül a két szervező játszotta le egymás között, hogy hova menjek, s ez nagyon jól esett” – mesélte.
„Remélem, hogy idén meg tudjuk tartani a márciusra tervezett Vérteskozma Rock ''''''''''''''''n Roll Futást, aminek szervezője vagyok, s az augusztusi Bence-hegyi Rock ’n Roll Félmaratont is nagyon várom. Annak pedig kimondottan örülnék, ha két év kihagyás után újra láthatnám a tűzoltókat, a katonákat és a gyerekeket a Fehérvári Lépcsőfutáson, ami hatalmas élmény a résztvevők és a nézők számára is.”
