Negyedszerre is világbajnok lett Burián Bendegúz és Koza MárkNegyedszerre is világbajnok lett Burián Bendegúz és Koza Márk
Az Alba Kempo Team három versenyzője is részt vehetett a Portugáliában megrendezett Harcművészeti Világbajnokságon. Szabó Rebeka, Burián Bendegúz és Koza Márk még a 2019. évi eredményei alapján került be a Zen Bu Kan Kempo Sportági Szövetség nemzeti válogatottjába, ám a koronavírus miatt elmaradt a 2020-as és a 2021-es vébé is. Így a fiataloknak eddig nem volt lehetőségük nemzetközi versenyzésre. Ezért is készültek nagy izgalommal az idei megmérettetésre.
A World All Styles Championship Bajnokságon (WAC) négy napon keresztül bizonyíthattak a magyar harcosok. A világbajnokság első napján a megnyitó ceremónia után a gyerekversenyzők léptek tatamira. A második napon a 10-16 éves korosztályok technikai és küzdelmi számait pontozta a zsűri, illetve a felnőtt full kontakt küzdelmek selejtezői is elkezdődtek.
Ezen az Alba Kempo Team-et Szabó Rebeka képviselte, aki Semi Kontaktban bronz, Light K WAC és Földharc versenyszámokban ezüstérmet harcolt ki magának. Edzője, Polgár Tamás szerint Rebeka nagyon derekasan küzdött és kis szerencsével a dobogó legfelső fokára is felállhatott volna.
„Megpróbáltam mindent beleadni, de most valahogy mégsem éreztem annyira jónak az ott nyújtott teljesítményemet” – mesélte a táci lány. – „A döntőkben pontozással maradtam alul. A versenyen nagyon jól ereztem magam. A csapatban mindenki nagyon kedves volt és jó volt szurkolni a többieknek. Mivel több külföldi ellenfelet is kaptam, így sok tapasztalatot tudtam szerezni. A szállásunk is szerencsésen lett kiválasztva, mert közel volt a csarnokhoz, ahol az időnk nagy részét töltöttük. Volt egy kis időnk arra is, hogy lemenjünk az óceánhoz. Most először voltam a vébén, így óriási élményt jelentett. A következő napokban pihenni és tanulni fogok, hogy behozzam az iskolában a lemaradásomat. A következő versenyem április 30-án lesz az OB, amit szintén nagyon várok.”
A világbajnokság harmadik napján Koza Márk és Burián Bendegúz is küzdőtérre lépett.
„Fiatal koruk ellenére mindketten tapasztalt versenyzőknek számítanak, akik már többször is felölthették a magyar válogatott melegítőjét” – nyilatkozta Polgár Tamás. – „Márk egy kiemelkedő önvédelmet bemutatva rögtön világbajnoki aranyéremmel indította a napot. Márk és Bendi a technikai versenyszámok mellett full kontakt kategóriában is elindult, ami a legkeményebb, legmegengedőbb és legkomolyabb felkészülést igénylő szabályrendszer. A K1-hez hasonlító K-WAC súlycsoportban Bendi egy román ellenében lépett túl, Márk pedig egy portugál harcost KO-zott.”
Másnap következtek a döntők. A ringben K-WAC-ban Márk egy magyar fiúval került össze, és rendkívül kemény és színvonalas bunyóból került ki győztesen. Bendi egy francia fiúval olyan hatalmasat meccselt, hogy a tombolt a lelátó. A francia kétszer is padlózott, a mérkőzést pedig egyhangú bírói döntéssel Bendi nyerte. Márk és Bendi elnyerve a K-WAC bajnoki címet, egy-egy mutatós bajnoki övet köthetett a derekára.
A többi versenyszámban földharcban és full kempóban (kemény összecsapásokban) három aranyat és egy ezüstérmet gyűjtött be a két fehérvári sportoló. Pusztakezes kategóriában sajnos Bendi ellenfele megsérült és visszalépett.
„Teljesen meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Amit kiemelnék, azok a full contact és a K-WAC küzdelmeim” – mondta Burián Bendegúz, akinek ez volt a negyedik világbajnoksága Portugáliában. – „Ezek a mérkőzések a ringben zajlottak 3x2 perces menetidőkkel. Az elődöntőben egy román ellenfélen kellett túlküzdenem magam. Rosszul kezdtem a mérkőzést, mert minden ütéssel és rúgással, amivel támadtam, a földre akartam küldeni. Ebben azonban hamar elfárad az ember, velem is ez történt. A második menetre kicsit észhez kaptam és követtem az edzőm utasításait. A mérkőzés végigment és pontozásos győzelmet arattam, amivel bekerültem a másnapi döntőbe.”
A csőszi fiatalember a ringben egy rutinos francia ellenfelet kapott, aki rendkívül jó bunyósnak számít. Bendi - tanulva az előző napi mérkőzésből - már a küzdelem elejétől fogva hallgatott edzőjére, ami nagyon jól tett. Úgy ment a szünetben a piros sarokba, mintha teljesen kipihent lett volna. A második menetben aztán felszívta magát az ellenfél és többet találatot is bevitt. Az igazi harcra a harmadik menetben került sor.
„Vége a szünetnek, gong. Pacsi. Elindult a menet” – emlékezett vissza a küzdelemre Bendi. – „Kisebb ütésváltások után elvétettem egy combrúgást és elestem, de szerencsére hamar felálltam. 40 másodperccel a vége előtt (emlékszem, mert Tomi bekiabálta) be tudtam kergetni a sarokba a fiút, ahol egy jobb horoggal a földre küldtem, de egészen hamar felállt. Gondoltam magamban, hogy innen már könnyű lesz, de tévedtem. Ez után következett életem eddigi legkeményebb 40 másodperce. A francia felszívta magát és rám rontott. Éreztem, hogy baj van, ezért összekapaszkodtam vele. A bíró szétszedett minket, majd az utolsó másodpercben sikerült ismét a földre küldenem. Ezzel pedig vége is lett a mérkőzésnek. Az én kezem emelték a magasba.”
Bendi a torna legmeghatározóbb pillanataként a K-WAC döntőjének 3. menetét emelte ki:
„Az egész magyar csapat nézte a mérkőzést és már eléggé parázs volt a hangulat. Az ütés, amivel földre küldtem az ellenfelet, megmozgatta mindenki szívét. Miután folytatódott a harc, a francia csapat az ellenfél nevét, a magyarok az én nevemet ismételgették. Ez a pillanat csodálatos volt. Vége lett a küzdelemnek és az én kezemet emelte fel a bíró. Tomi tárt karokkal várt a piros sarokban és annyit, mondott: Megcsináltuk! Egy ilyen versenynek egyébként fenomenális hangulata van. Folyamatosan hívják az embereket a pástokhoz és közben hallani, ahogy a csapatok szurkolnak az éppen küzdő társaiknak. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a sikeremhez! Kugler Andrásnak a bokszedzéseket, Magda Dánielnek az erőnléti edzéseket és persze Polgár Tamásnak, hogy rengeteg időt szánt ránk a szabadidejéből!”
A fiatal harcosnak egyébként 7 kg-ot kellett leadnia a vébéhez, hogy versenysúlyba kerüljön. A felkészülés során ez volt a legnehezebb számára. A fogyasztás során kiemelten figyelt a táplálkozására, számolta a bevitt kalóriákat. Az utolsó pár napban vizet is kellett hajtania, hogy a maradék súly eltűnjön róla.
„Az idei évben négy egyéni versenyszámban indultam és nagyon boldog vagyok, mert mindegyikben a dobogó tetejére állhattam, azaz világbajnok lettem” – nyilatkozta Koza Márk, aki szintén most negyedszerre mérettette meg magát világbajnokságon. – „Az első versenynapom az önvédelemmel kezdődött, ahol két alkalommal, először a selejtezőben, majd a döntőben is a legmagasabb pontszámot mutatták a magasba a portugál bírók a gyakorlatomra. Ezúton is köszönöm az ukéknak a segítséget! Utána következett az első ringes küzdelmem. 3x2 perc a ringben. Bemelegítettem és beütöttem Polgival. Higgadtnak, ugyanakkor élesnek éreztem magam a küzdelmet megelőzően. Egyáltalán nem izgultam, mert tudtam, hogy megtettem mindent a felkészülésemben, amit csak tudtam.
Az ellenfelemet látva egyértelmű volt számomra, hogy kemény mérkőzés áll előttem. Amikor beléptem a magasított ringbe, felejthetetlen érzés fogott el! A meccsen igyekeztem jól bánni az állóképességemmel, higgadtan, kívülről dolgozni és a saját tempómat diktálni. Kijelenthetem, hogy sikerült! A 2. menetben egy egyenes rúgással betaláltam májra. Láttam, hogy ezzel most megfogtam, így rárontottam. Lement a földre, a bíró rászámolt. Közben a magyar szurkolótábor tombolt. Az edzőm mondta, hogy még egy ilyen kell. A rászámolás után ismét támadtam. Sikeresen. A bíró beszüntette a mérkőzést és az első full meccsemen TKO-val nyertem.”
A székesfehérvári fiatalember másnapja földharccal indult, amit 30 mp alatt kopogtatással megnyert. A full kempo versenyszám úgymond hazai pályának számított számára, mivel megengedett volt a földrevitel. A pást téves tájékoztatása miatt nem volt ideje bemelegíteni, sőt csak az egyik keze volt bebandázsolva.
„Nem baj! - mondtam. Sikerült pontozással megverni a portugál ellenfelem. 20 perccel később pedig a döntőben is sikerült győzedelmeskednem. Külön öröm volt, hogy állásban is tudtam dominálni, nem csupán földön. A portugálok ugyanis inkább álló bunyósok, mintsem földharcosok” – árulta el. – „Az utolsó meccs pedig egy honfitársam, mondhatni barátom ellen következett a ringben. A tét az általam hőn áhított öv volt. Tudtam, hogy nem lesz technikailag szép mérkőzés a részemről, ugyanis hosszú keze és lába igencsak feladta nekem a leckét, kellemetlen volt. Az első menet végéig én domináltam. A menet végén kaptam néhány ütést, amiben éreztem az erejét. Itt már tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom és egy kemény meccsnek nézek elébe. Mindenesetre az első menetet megnyertem. A második és harmadik menet már kiegyenlítettebb volt. Egy hajszál választott el mindkettőnket a menet-győzelemtől és ezzel a világbajnoki címtől. A bíró végül az én kezemet emelte a magasba. Rettentően boldog voltam, de nem csupán a győzelem miatt. Azt hiszem, sikerült egymásból kihoznunk a jelenlegi maximumunkat. Egy olyan mérkőzést vívtam, melyből rendkívül sokat tudok tanulni, kijavítani a hibákat.”
Márk a portugáliai élményei közül kiemelte a verseny végén a fotókészítést a színpadon:
„A fotó elkészülte után elkezdtük skandálni a „Ria, Ria, Hungária!!!” szavakat. Óriási taps fogadta, sőt egy portugál csapat egy doboz muffinnal is meglepett minket, mondván, hogy egy kiváló csapat vagyunk.”
Majd hozzátette, hogy talán ő az egyetlen, aki örül, hogy nem volt világbajnokság az előző években: 2020 elején ugyanis egy sérülés miatt nem tudott volna versenyezni. Emellett úgy érzi, most ért meg arra, hogy full versenyszámokban is elinduljon, és képes legyen objektíven, higgadtan kezelni a ringben történő szituációkat és nyomást.
„Idén - ellentétben az előző évekkel - rendkívül felhős és olykor esős időnk volt. Ez azonban nem tántorított minket vissza az óceántól” – mesélte. – „Az első nap kimentünk a partra. Én drónoztam, ugyanis az első nap végén, illetve a napokban is készül egy videó az útról és a versenyről. Néhányan fürödtek is. Ezen kívül sajnos nem volt sok szabadidőnk, nem tudtunk kirándulni, vagy várost nézni. Sikerült kint egy megfázást is abszolválnom, tehát a héten mindenképpen pihenni fogok. A későbbiekben folytatom az edzést, de csökkentett edzésszámmal az érettségire való tekintettel. Ez a mostani versenyre való felkészülésemet is meghatározta: kevesebb edzéssel készültem, ami nem is volt feltétlenül gond, hiszen nem voltam túledzett, fáradt állapotban.”
Az Alba Kempo Team három versenyzője így 7 arannyal, 3 ezüsttel és egy bronzéremmel zárta a világversenyt.
„A magyar csapat összességében tekintve rendkívül sikeresen szerepelt. A harcosok összesen 41 aranyat, 17 ezüstöt és 26 bronzérmet hoztak haza, valamint elnyertük a legjobb Submission Kupát!” – mesélte Polgár Tamás. – „Felemelő érzés volt ott lenni és átélni, ahogy egy emberként buzdították egymást a magyarok! Meg kell jegyeznem, hogy hosszú és következetes felkészülés előzte meg a versenyt. Közös edzéseket is tartottunk a Sárosdi Kempo Egyesülettel. A sárosdi csapatot Pinke Lilla képviselte a világbajnokságon. Lilla kimagasló teljesítménnyel, 4 arannyal tért haza. Ezúton gratulálok neki is!"