50 évesen 195 kilogrammot is elbír a fehérvári fekvenyomó Európa-bajnok50 évesen 195 kilogrammot is elbír a fehérvári fekvenyomó Európa-bajnok
Holczmann Zoltán igen korán megismerkedett az aktív mozgással: Székesfehérváron, a Tóvárosi Általános Iskola sport tagozatos osztályában tanult, ahol először birkózással próbálkozott. Jól is ment neki, versenyekre is járt, ám az egyik úttörő olimpián megsérült, s édesanyja eltiltotta a birkózástól (hiába könyörögtek neki az edzők).
„13-14 éves voltam, s ezután jött a „tengődés” időszaka. Kerestem az utamat” – emlékezett vissza. „Bokszoltam, többféle küzdősportot is kipróbáltam, de egyik se volt az igazi. Aztán a középiskolában megismerkedtem egy sráccal, aki Pákozdon rögbizett. Akkor, 15 évesen indult el a rögbis karrierem, ami 34 éves koromig tartott. Akkor abba kellett hagynom egészségügyi okokból, mert az alsó két csigolyámból eltűnt a porc.”
A két évtizeden át tartó rögbi 4-5 év válogatottságot is magába foglalt. Bár ez elsőre igazán remekül hangzik és a mai kor embere valószínűleg azt gondolja, hogy a „felkapott” sportolók életét akkoriban csupa mámor szőtte be és bankjegyekben úsztak reggeltől estig – ez természetesen nem így volt.
„Amikor a franciákhoz mentünk a válogatottal a kéthetes edzőtáborba, úgy néztünk ki, mint egy lepusztított karaván” – árulta el Zoli.„Nem volt egyenruhánk, mindenki azt vette fel, amiben egyébként is edzeni járt, a saját maga által vett ruhát. Az első „szponzori” melegítőt akkor kaptuk, amikor válogatott EB és VB selejtezőket játszottunk. Igaz, hogy nyomdai hiba miatt a piros rózsaszínűre sikeredett a mezünkön, mégis nagyon örültünk neki. 11 EB és VB selejtező mérkőzést játszottam a magyar válogatott színeiben, s mindezt úgy, hogy nemhogy fizetésünk nem volt, de még tagdíjat is perkáltunk a klubnak, hogy fenn tudjuk tartani, s legyen hol játszanunk.”
Egy idő után a pákozdi klub beleolvadt a Fehérvár Áruház SE-be (utódja jelenleg a Fehérvár Rugby Club), s az edzések helyszíne Székesfehérvárra tolódott: először a Bregyóban volt a pálya, majd a fiúk átmentek a Köfémre, ahol akkor két méteres volt a gaz - ennek kiirtása is rájuk várt. Bár a rögbi már nem része Zoli életének, néha azért mégis vissza-visszajár egy öregfiúk mérkőzésre.
„Egyik nap aztán megelégeltem a dolgot és lementem kondizni az egyik közeli edzőterembe Két-három hónapja kezeltem a vasakat Rubos Laci irányítása mellett, amikor beneveztem a Betyár Fekvenyomó Kupára. Nyomtam is 165 kilogrammot, amivel negyedik lettem. Gondoltam, nem rossz ez ahhoz képest, hogy csak pár hete edzek! Azóta ez a rendezvény bekerült a Magyar Professzionális Erőemelő Liga naptárába is, és én is minden alkalommal részt veszek rajta. Aztán egy idő után Laci bácsi elküldött egy profi testépítőhöz, aki erőemelőként is kiemelkedő, Kupcsik Lászlóhoz, s azóta az ő irányítása mellett készülök a versenyekre.”
Az olvasóban valószínűleg felmerül a kérdés, hogy nem káros-e a súlyok emelgetése a már említett, „nem épp tökéletesnek mondható” csigolyák miatt? A válasz egyszerű és tömör: Nem! A fekvenyomás során ugyanis nem terhelődik a gerinc, teljesen biztonságos ez a fajta sportolási mód.
Tavaly ugyan történt egy „kis” baleset, de annak oka a figyelmetlenség volt: Zoli épp az Eb-re készült. A verseny előtti utolsó edzésen 180 kilót nyomott (egyéni csúcsa 195 kg), amikor a villára vissza akarta tenni a rudat, csak az egyik oldalt nézte, hogy a helyére kerüljön. A másik oldalon viszont a segítője még nem húzta vissza a vasat. A rúd elindult lefele, ő utána kapott, s a könyöke megsérült. Ennek ellenére másnap megnyerte az Eb-t!
2020-ban egyébként két versenyen tudott részt venni (a vírushelyzet miatt törölték a többit, amire készült): az EB mellett a Magyar Bajnokságon is ráfeküdt a padra. Öregfiúkban és nyílt kategóriában is második helyezést ért el, mivel a könyöke nem akart helyre jönni.
„Rehab van még mindig” – mutatott karjára. „Jelenleg Bánhidi Orsihoz járok erősíteni kis súlyokkal. Másfél kg-os tárcsákkal próbálom helyrehozni magamat. Jó lenne, ha márciusban megrendeznék a Betyárt és a júniusi EB-t sem szeretném kihagyni, amin tavaly és tavalyelőtt is indultam, s mindkét alkalommal aranyéremmel jöttem róla haza. A 2019-es évem egyébként nagyon jó volt, mert taroltam a Magyar Bajnokságon és az EB-n is, a VB-n pedig második lettem. Van egy szervezet, aminek az Eb-jén tavalyelőtt második lettem Németországban. A COVID miatt tavaly nálunk lett volna a VB, de elmaradt.”
A fehérvári sportoló májusban lesz 50 éves. A senior kategória 40 év felett kezdődik, így ő elég „fiatalnak” számít, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy van egy 86 éves csapattársa, aki hetente háromszor jár az edzőterembe, s 75-80 kg körüli testtömegével 85 kg-ot nyom fekve. (Persze, hogy minden versenyt megnyer korosztályában.) Ez is mutatja, hogy a fekvenyomás kortalan.
Zoli egyébként tökéletes egészségnek örvend. Pár évvel ezelőtt el kellett mennie vérvételre a kórházba, s ott megkérdezték tőle, hogy létezik-e, hogy még sose járt náluk? (Létezett hát!) Amikor abbahagyta a rögbit, eléggé meghízott, ami annak volt köszönhető, hogy „rosszul” étkezett.
„Reggeltől estig dolgoztam, végig úton voltam, s napközben „szemetet” ettem. Volt, amikor éjjel is kocsiban ültem és olyankor nem tudsz mást tenni, mint a benzinkúton összekapni, amit ott találsz. Annyi cukrot vittem be egy nap, mint egy kisebb napközis csoport egész hónapban.”
Ez persze már a múlt. Bár a versenyek előtt szüksége van a szénhidrátra, hogy legyen elég ereje, azon túl viszont a ketózik. Imádja a steaket zöldséggel és könnyedén elvan édesség nélkül, így számára tökéletes a ketogén étrend.
Családja szintén az egészséges életmód híve: 20 éves lánya az Orka SE keretein belül éveken át szinkronúszott – míg el nem ment Kaposvárra az egyetemre. Fia 15 éves, pár évig vízilabdázott, majd áttért a crossfitre, amit jelenleg édesanyjával közösen művel.
Még faggattam volna tovább az életéről ezt a remek sportembert, ám épp készülőfélben volt: barátaival Horvátországba indult, hogy a motoros klubjuk által gyűjtött segélyszállítmányt elvigye a földrengés károsultjainak….
