A 10 legjobb sci-fi film
A 10 legjobb sci-fi film
A 10 legjobb sci-fi filmJönnek a földönkívüliek, vagy mi megyünk hozzájuk? Honnan jött az ember, de leginkább hova tart? És egyáltalán: milyen lesz a jövő? Leggyakrabban ezekre a kérdésekre keresik a választ a jól és a kevésbé jól sikerült sci-fi filmekben is. A műfaj lassan száz éves lesz, hiszen az első tudományos-fantasztikus filmként számon tartott Metropolis még 1927-ben készült. Azóta pedig volt már hidegháború és űrverseny, manapság pedig a Mars esetleges kolonizálása tartja lázban a világot. Ezek és a CGI megjelenése pedig folyamatosan fejlődésben tartotta a műfajt, melynek talán ez a tíz legjobban sikerült darabja:
10. District 9 (2009)
Soha nem voltak még annyira valóságosak a földönkívüliek, mint Neil Blomkamp közel kétórás ál-dokumentumfilmjében. Persze sokat segít ezen a történet is, hiszen az ufós filmek többségéhez képest itt nem várjuk az idegenek eljövetelét, akik már évekkel korábban megérkeztek Dél-Afrikába. Az integráció azonban nem sikerült tökéletesen: a rákszerű lények guberálásból és kereskedelemből próbálják fenntartani magukat az idegenrendészet felügyelete mellett. Az emberek pedig egyre kevésbé viselik jól a földönkívülieket, a pokol pedig akkor szabadul el, amikor a hatóságok a városon kívül alakítanának ki új területet az egyébként éppen a hazautazásra készülő lényeknek. Ismerős a történet valahonnan? Nem véletlenül. Blomkamp sci-fije nem is annyira burkolt ábrázolása a szülőhazáját 1994-ig meghatározó apartheidnek.
9. Mentőexpedíció (2015)
Aki szereti az igazán jó sci-fiket, pontosan sejtheti, hogy Ridley Scott több filmje is szerepel listánkon. Ezek közül az első a részben Magyarországon forgatott borzasztó gyenge és félrevezető magyar címet kapott Mentőexpedíció (The Martian), ami sokkal inkább szól a tévedésből a Marson ragadt tudós megpróbáltatásairól, mint az érte induló mentőcsapatról. A film főszereplője ugyan Matt Damon, de legalább ennyire fontos szerep jut a történetben a krumplinak is. Ez ugyanis az egyetlen növény, amit a zord bolygón valahogy meg tud termelni az évekre magára maradt modern Robinson Crusoe. A Mentőexpedíció legnagyobb tanulsága azonban mégis inkább az: soha nem lehet tudni, hogy egy szorult helyzetben milyen, korábban mellékesnek vélt iskolai órán elhangzott információ mentheti meg az életünket.
8. Hold (2009)
Lehet ötmillió dollárból jó sci-fit készíteni? Igen, csak egy baromi erős ötlet kell hozzá. Szerencsére ez megvolt a Hold (Moon) esetében Duncan Jones rendezőnek és Nathan Parker forgatókönyvírónak, akik a hárommilliárd forintba kerülő magyar szuperprodukció, a Kincsem költségvetésének nagyjából feléből hozták össze minden idők egyik legjobb tudományos-fantasztikus filmjét. Sam Bell utolsó heteit tölti a Holdon, ahol a létfontosságú hélium-3 izotóp kitermelését végzi teljesen egyedül. Éppen ezért a magányos űrbányász kezd is kicsit bekattanni, és alig várja, hogy hazaérjen feleségéhez és kislányához. Csakhogy egy sor banális véletlent követően kiderül: semmi és senki sem az, aminek látszik, még ebben az egyszemélyes drámában sem.
7. Gravitáció (2013)
Sokkal inkább dráma, mégis sokkal inkább tudományos és egyben fantasztikus Alfonso Cuarón filmje, mint a listán szereplő legtöbb sci-fi. Az agorafóbiások másfél órás rémálma néhány űrhajósról szól, akiket pusztító erejű meteorzápor ér, miközben éppen a Föld felett keringő űrbázison végeznek javításokat. Az életben maradt asztronautáknak át kell lépni saját korlátaikat, hogy visszajussanak a bolygóra, de ez végül csak egyiküknek sikerül. A legrealisztikusabb űrhajósfilmnek tartott Gravitáció (Gravity) közben pedig a néző megérti, miért olyan félelmetes az űr néma csendje, ahol gyakran nincs más, csak az ember saját gondolatai és véges mennyiségű oxigén.
6. Ex Machina (2014)
Ki gondolta volna, hogy a filmtörténet egyik legjobb táncjelenetét éppen egy sci-fiben kell keresni? Pedig ez a helyzet. Az alacsony költségvetésből, mindössze 15 millió dollárból készült Ex Machina egyébként sem a lehengerlő látványvilággal, hanem mondanivalójával nyomja a nézőt a fotelbe. Szó szerint, ugyanis a jövőben játszódó történet mögött egy szimpla, de örök kérdésre keresi a választ: mit jelent embernek lenni? A főnöke privát nyaralójába érkező programozó és a luxusházat vezető mesterséges intelligenciával rendelkező robotnő eleve hátborzongató ismerkedésének végén az egyetlen logikus végkifejlet következik be. Ész, szexizmus és hatalmi harc bizarr elegye vezet végül minden idők egyik legszenvtelenebb mozivásznon elkövetett gyilkosságához.
5. Harmadik típusú találkozások (1977)
Talán nem Steven Spielberg legjobb sci-fije a Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind), de az összes közül a műfajra mindenképpen ez volt a legnagyobb hatással. Kevésbé jellemző a rendezőtől megszokott nagy mesélős hangvétel, egy lényegesen nyersebb Spielberg forgatta az ufók eljöveteléről szóló 138 perces mozit. A rendező átmentette előző sikerfilmjéből, vagyis A cápából Richard Dreyfusst, aki ezúttal Roy Nearyt, a villamosművek alkalmazottját alakítja. A teljesen hétköznapi fickó előbb azonosítatlan repülő tárgyakat lát az égen, majd egy titokzatos hegy megszállottja lesz. Kiderül, hogy ezzel nincs egyedül: minden jel arra utal, hogy a földönkívüliek az Ördögtoronynál akarnak kapcsolatba lépni az emberekkel.
4. Star Wars-filmek (1977-)
Órákat lehetne vitatkozni azon, hogy a Star Wars-filmek mennyire számítanak sci-finek. Talán ebben éppen a franchise minden része elején olvasható mondat segít a legjobban eligazodni: Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban... Vagyis tudományosnak semmiképp és fantasztikusnak sem igazán nevezhető az ezek szerint a múltban és egy képzelt világban játszódó, hivatalos kategóriáját tekintve űropera. A széria első három filmje mindenesetre rendre a műfaj klasszikusai közé sorolja George Lucas élete főművét (most az utána következő három bárgyú mesét és a Disney üresen kongó, ötlettelen folytatásait hagyjuk), melyek közül is kiemelkedik A birodalom visszavág. Egy mondatban a trilógia története: a gonosz birodalmiak már majdnem bekebelezték az egész galaxist, csak egy maroknyi ellenálló és néhány hozzájuk csapódó kalandor mentheti meg a bolygószövetséget.
3. A nyolcadik utas: a Halál (1979)
Miközben a tudományos-fantasztikus filmek többsége óriási kalandként és az ismeretlen izgalmas felfedezéseként ábrázolja a világűr meghódítását, addig Ridley Scott horrorba oltott sci-fije ennek éppen ellenkezőjét sugallja. A rendező és a film egyedi látványvilágáért felelős H.R. Giger szerint ugyanis legalább annyira érdemes számolni az erőszakkal és káosszal, mint a ránk váró tüneményes, naiv zöld lényekkel. Nem ennyire elővigyázatos azonban a Nostromo teherűrhajó személyzete 2122-ben, amikor egy látszólag kihalt bolygón különös tojásokra bukkannak. Az igazi macska-egér harc a hazafelé vezető úton következik be: a társuk testéből kikelő szörny egyesével kezdi levadászni az űrhajósokat.
2. Szárnyas fejvadász (1982)
Ridley Scott azonban nem állt meg az Aliennél, három évvel később egy még jobb sci-fit forgatott. A savköpő parazita xenomorphok történetével szemben ezúttal a műfaj másik nagy kérdésére kereste a választ a Szárnyas fejvadászban (Blade Runner): mi az élet értelme és mit jelent embernek lenni? A kezdetben a mozipénztáraknál csúfosat bukó film Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regénye alapján készült, melyben a Földre visszatérő androidok (replikánsok) a teremtőjüket keresik, aki képes lehet az életük meghosszabbítására. Éppen ezt kell megakadályoznia egy már visszavonult Los Angeles-i fejvadásznak.
1. 2001: Űrodüsszeia (1968)
Az első igazi űrverseny kellős közepén, csupán egy évvel az Apollo 11 sikeres holdraszállása előtt mutatták be Stanley Kubrick művész- és közönségfilm határán billegő alapművét. Bár a 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey) idén áprilisban múlt 53 éves, talán azóta sem készült olyan sci-fi, ami akkora hatással lett volna a műfajra, mint a legjobb vizuális effektusokért Oscar-díjjal is jutalmazott kultfilm, melyben egy Holdon talált rejtélyes üzenet nyomába indul az emberiség. A holdi monolitból a Jupiter irányába sugárzott jelek végül egy másik monolithoz vezetnek a Iapetuson, végeredményben pedig egy kis csavarral az idegenekhez.
