Búcsú a Naptól - avagy szerelmeslevél a 2021-es nyárhoz
·Kultnosztalgia·Utolsó frissítés: undefined
Búcsú a Naptól - avagy szerelmeslevél a 2021-es nyárhoz
·Kultnosztalgia·Utolsó frissítés: undefined

Tudom, tudom, október van, már rég vége a nyárnak. Ám valamiért úgy éreztem, hogy most kell elköszönjek tőle. Talán azért is, mert az éjszaka olyan hideget éreztem, mint amilyet még télen is ritkán szoktam. Nincs mese, kőkeményen ráfordultunk a karácsonyra...

Pedig tegnap még olyan gyönyörűen sütött a Nap, sugarai úgy égettek, hogy azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget a pillanat. Egészen konkrétan hosszú órákat ücsörögtem egy napsütötte padon. Csak úgy. Lehet, hogy azért, mert éreztem, nemsokára vége. De ettől függetlenül imádtam. 

Ma meg már szakad az eső, de minek? Egy héttel ezelőtt közel 27 fokot is mutatott a hőmérő, szóval még bőven úgy érezhette az ember, hogy nyár van, de közben már lesben állt az ősz, és egy-egy óvatlan pillanatban megvillantotta csípős fogsorát.

Elég volt egy lájtosabb, ám annál hidegebb fuvallat, és máris tudtam, hogy pár hét múlva mire számíthatok. Tudtam, de valahogy nem akartam szembesülni vele.

Hogy milyen volt a 2021-es nyár? 

Brutálisan rövid, ám közben olyan tartalmas, hogyha elkezdenék lekörmölni egy beszámolót, holnap estig sem végeznék vele. Szinte egymást váltották a fehérvári események, amelyek mindegyike felpörgette a szürke hétköznapokat, így bármikor vágtattam át a Belvároson, mindig vigyorogva hagytam el a Fő utcát.

Aztán befutott az EFOTT, amely bár egy házszámmal arrébb költözött, olyan bulikkal örvendeztette meg a nagyérdeműt, hogy hű meg ha. Majd a Királyi Napok következett a sorban, amely szó szerint királyi műsoraival feltette a pontot arra a bizonyos i-re. És ennyi. Volt nyár, nincs nyár.

Persze azért szeptemberben még rövidebb felszerelésben jártam, de az már csak a nosztalgiának szólt. Bőven elfért volna az a pulcsi vagy hosszúnadrág. De egyszerűen nem akartam/tudtam elfelejteni azokat a hosszúra nyúlt nappalokat, amikor még éjfélkor is folyt rólam a veríték. Az éjszakai csillagleséseket, az októberi boldogító igent, na, meg a végetnemérős beszélgetéseket, amikor csak a napfelkelte zökkentett ki minket a ritmusból. Aludni is kéne, nem? Frászt...

A lényeg a lényeg, hogy bár korábban a nyár nem tartozott a kedvenc időszakaim közé (előtte inkább a tavaszt favorizáltam), és mondjuk nem is ezek voltak életem legvidámabb hónapjai, de nagyon éltem annak minden mélységével és magasságával, és egy biztos: sosem fogom elfelejteni 2021 legmelegebb napjait.

És tudjátok: közeleg a tél!

Borítókép: Travelocity
Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek