Fiatalnak lenni a kilencvenes évek végén Fehérváron
Fiatalnak lenni a kilencvenes évek végén Fehérváron
Fiatalnak lenni a kilencvenes évek végén FehérváronKi gondolta volna néhány hónappal ezelőtt, hogy 2019 egyik legforróbb témája 1999 lesz? Pedig ez történik. Még leírni is szörnyű - pláne azoknak, akik átélték - , de az ezredforduló belépett a retrókorba. Aki előtt akkor még ott állt a jövő, ma már jelennek számít, akiről akkortájt azt mondták, hogy tehetséges, mára - jó esetben - beérett. Igazán különleges és mozgalmas időszak volt ez az amúgy általában végtelenül nyugis és kiszámítható Székesfehérváron is.
Szubjektív visszaemlékezés következik olykor halvány, máskor nagyon is konkrét emlékek és foszlányok alapján, ha már egyszer a Wellhello új száma egy kicsit minden középkorú fehérváriban megmozgatta a gyerekkori emlékeket.
Lassan 300 ezer megtekintésnél jár a YouTube-on csütörtöki megjelenése óta a Wellhello új klipje. A Barátom szövegét Fluor Tomi gyerekkori barátai ihlették, akik szereplőként többször fel is bukkannak a videóban. Nem ez az első eset az utóbbi időben, amikor a Wellhello rappere visszatekint fehérvári éveire: tavaly például vonattal ment balatonozni az egyik, egyébként az új klipben is felbukkanó barátjával. Márpedig ha a most 31 éves Fluor bevallottan párás szemmel nosztalgiázik, mit mondjanak a nála 5-10 évvel idősebbek? Marad a közhely, amit pár éve még anyáink mondtak, mi meg csak mosolyogtunk:
megöregedtünk.
1920 óta hat generáció született, legalábbis a generációs marketing elvei alapján. Az ezredforduló környékén ezek közül a legtöbbet emlegetett X generáció (1960 és 1979 között születtek) vége, és az Y eleje (1980 és 1994 közöttiek) élte a tízes éveinek végét, huszas éveinek kezdetét. Akkoriban persze senkinek nem volt fogalma arról, hogy ő most X vagy Y, nem is ez volt a lényeg. A rohamos technológiai fejlődés kellős közepébe született két nemzedék közötti - egyébként mára elég éles - különbségek csak később alakultak ki.
Azt viszont tudtuk, hogy 1999 sok szempontból különleges év lesz: az utolsó, ami egyessel kezdődik, emiatt sokan egyenesen digitális vagy csak egy mezei világvégét jósoltak. Javában épült a fehérvári pláza, még bőven egyfajta irigységgel vegyes utálattal néztük az utcán mobiltelefonálókat, és szép lassan megjelent a munkahelyeken, valamint az otthonokban az internet (gyerekkori nevén információs szupersztráda).
Minden generációnak megvan a maga Székesfehérvárja. A miénk ilyen volt.
1999 - az év, amikor a Föld népessége átlépte a hatmilliárdot (ez azóta másfél milliárddal még több), mindeközben Fehérváron nagyjából 107 ezren éltünk - szemben a mai körülbelül 97 ezerrel.
Erősen kezdett az év, bár ennek sok köze akkor még nem volt Fehérvárhoz: január 1-én az akkor még elérhetetlennek tűnő, ám a jólét Mekkájának szimbólumaként fejünkben élő Európai Unióban bevezették a közös valutát. Az euró valahol az amerikai dollár mintájára kötötte össze gazdaságilag még inkább a különálló nemzetállamokat, bár kezdetben csak virtuálisan. Három évig ugyanis számlapénzre és elektronikus kifizetésekre használatos láthatatlan valuta volt, csak 2002-ben jelentek meg az első bankjegyek és érmék.
Magyarországon a legfontosabb pénzügyi változás ősszel következett be. Szeptember 30-ig lehetett fillérrel fizetni az országban, vagyis a korábban már megszüntetett 10 és 20 filléres után az 50 filléres érmét is kivonták a forgalomból. Ezzel az 1892-ben bevezetett váltópénz végleg befejezte magyarországi pályafutását. Pedig túlélte az osztrák-magyar-koronát, a magyar koronát és a pengőt is, hűen szolgálta az 1946. augusztus 1-jén bevezetett forintot is, de a XX. századot nem élte túl. Az alumíniumból készült, így szinte észrevehetetlen súlyú 50 filléresből gyakran találhattak Székesfehérváron is elszórt példányokat azok, akik arccal a föld felé közlekedtek.
Ezekről a hírekről akár a napilapokból is értesülhettek volna a fiatalok, persze akkoriban legalább annyira nem volt menő ilyesmiket olvasni, mint manapság hírportálokat böngészni. Az internet pedig még egyenesen a holdban volt. Vagyis nem teljesen, hiszen a betárcsázós verzió már megjelent a fontosabb(nak vélt) munkahelyeken, és egyre több háztartás is megengedhette magának a Matáv modemes szolgáltatását.
A percalapú számlázás ma már őskorinak tűnik, ahogy az is, hogy leginkább mindenki éjszaka igyekezett internetezni, hiszen akkor lényegesen olcsóbb volt a böngészés. A Google-t nagyjából ekkor alapították, a többség a Yahoo! vagy az Altavista keresőmotorját használta, az amúgy nem túl széles magyar nyelvű választék felkutatására. Mivel a Freemail még gyerekcipőben járt - a Gmail-t pedig még ki sem találták - , ezért olyan, ma már nem létező ingyenes levelezőrendszerekben regisztrált mindenki, mint például az egon.gyaloglo.hu.
A magyar hírportálok közül az INteRNeTTo számított a kilencvenes évek végén a legismertebbnek, ezért is sokkolt mindenkit, amikor 1999-ben bezárt. A napi 8000-es olvasottsága ma már nevetségesen kevésnek tűnik, napjainkban a vezető portálok bőven átlépik a napi félmilliót is. Az egyik ezek közül éppen az INteRNeTTo utódja, az 1999. május 17-én indult Index.hu.
Hihetetlen szám, de a folyamatos fejlődés, és leginkább az optikai hálózat elterjedésének köszönhetően ma nagyjából 18 ezerszer olyan gyors a net, mint az ezredforduló környékén, amikor még betárcsázással, azaz egy ilyen hangsorral kezdődött a netezés:
És ha már tárcsázás: az azóta már szintén megszűnt Pannon GSM nevű szolgáltató ebben az évben 24 500 forintért kínálta a Nokia 3210-es telefont. Ez elég komoly beruházásnak számított, hiszen az átlagkereset ekkoriban alulról karcolta a 70 000 forintot.
A 3210-es nagyjából a kilencvenes évek végének, kétezres évek elejének iPhone-ja volt. A finn Nokia uralta a piacot, mindenben a versenytársak előtt járt, de talán ez a típus hozta meg nekik az igazi áttörést: 1999. március 18-án bejelentették az első olyan mobiltelefont (vagyis akkoriban még rádiótelefon), aminek sem rögzített, sem kihúzható antennája nem volt már. Addig is státuszszimbólum volt a mobil, a később 160 millió példányban eladott 3210-essel és utódaival pedig még inkább az lett, amíg szép lassan át nem csúszott a hétköznapi használati tárgyak kategóriájába.
Fehérváron 1999 leginkább a pláza éve volt. Az első székesfehérvári bevásárlóközpontot az egykori piac helyére építették fel, nem kis botrányok közepette. Végül nyáron adták át, a júniusi megnyitóra szabályos tömeg gyűlt az épület főbejáratához, az azóta szintén megszűnt Fehérvár Rádió helyszínre küldött riportere élőben közvetítette a megnyitó pillanatait.
Az első és azóta is egyetlen fehérvári multiplex mozi is az épületben kapott helyet. A megnyitó évében olyan filmeket élvezhetett itt a közönség, mint például a Mátrix, a Star Wars: Baljós árnyak, A múmia, a Sztárom a párom, a Hatodik érzék vagy a Harcosok klubja. Vagyis élvezhetett volna. Kezdetben ugyanis - talán a mozigépészek rutintalansága, talán más miatt - nem volt ritka, hogy a vetítés közepén egyszer csak felkapcsolódott a világítás, és pár perces szünet után folytatódott csak a film. A legnagyobb nyári siker mindenesetre - Fehérváron legalábbis - A múmia volt, ami heteken keresztül teljes teltházzal pörgött az Alba Plaza mozijában.
Olyan volt, mintha az év eleje óta beharangozott teljes napfogyatkozás is csak a pláza bevezető kampányának része lett volna. 1999. augusztus 11-én, vagyis két hónappal a megnyitó után jött el az évezred utolsó napfogyatkozása: 12:46-tól másfél perc erejéig éjszakai sötétség köszöntött be Székesfehérváron is. A legközelebb majd csak 2081-ben látható csillagászati jelenséget a bevásárlóközpont tetőparkolójából ezrek követték végig különböző furcsa szemüvegekben, amikkel a megelőző hetekben mindent elárasztottak.
Legalább ennyien voltak a Városház téren akkor is, amikor története során címét megvédve, másodszor lett bajnok az Albacomp-SZÜV. A város kosárlabdacsapata népszerűségének csúcsán volt, bérletet a csarnokba jóformán csak kihalásos alapon lehetett szerezni, szinte elképzelhetetlen volt, hogy a vezetőedző, Farkas Sándor valaha is máshol vállaljon munkát. A csapat legnagyobb sztárja az elképesztően törékenynek tűnő Robert Shannon volt, de egyedül semmire sem ment volna például Halm Rolland, Matus Gábor, Anthony Maroney, Nate Wilbourne vagy a szezon első felében még Fehérváron játszó és csak később a Chicago Bullshoz igazoló Dávid Kornél nélkül.
Nem az Albacomp volt az egyetlen csapat, amelyik ebben az évben az Országalmánál ünnepelhetett. Az akkor éppen Alba Volán-Riceland néven szereplő jégkorongozók ugyancsak másodszor lettek bajnokok (1981-ben először), nekik a Kincsesbányáról indult és a Fehérvár Rádióban feltűnő MZ/X indulót is írt:
A srácok a közelmúltban újra összeálltak, két koncerten túl is vannak már új énekesnőjükkel, Orsovai Renivel, aki a 2014-ben hosszú betegség után, mindössze 33 évesen elhunyt Pete Zsófi után lett a csapat tagja. Az első közös munkájuk nem is sikerült olyan rosszul:
Húsz évig egy demizsonban érleltük, most újra a fületekbe tölthetjük...
Ez a sor az MZ/X-től ma már csak az 1999-ben még létező három nagy fehérvári rádió közül hírmondónak megmaradt Vörösmartyban hallható egyedül, melynek szintén fontos állomás volt ez az év. 1995 júliusától kezdődően meglehetősen furcsa konstrukcióban működött a rádió, ugyanis az FM 99,2-n két adó osztozott. Míg napközben a Vörösmarty adása ment, addig délután és este a Skála kirakatában látványstúdióval működő Reflex Rádió szólt. 1999. június 12-én ért véget a társbérlet, a Reflex megszűnt, a frekvencián pedig kizárólag a Vörösmarty műsora hallható azóta is. A nagy fehérvári rádiós hármasból a Fehérvár Rádió tavaly ősszel szűnt meg.
Utóbbi székhelye kezdetben a Petőfi utcában volt, épp szemben a nagypostával. Innen pár száz méterre történt a fehérvári maffiaügyként elhíresült robbantásos merényletek közül az első. Ekkor egy Várkörúton parkoló Mercedest robbantottak fel, majd két héttel később egy iroda épületét rázta meg egy detonáció.
Az első robbantás egyébként a város akkori legmenőbb hamburgerezője előtt történt, ahol a rendelést egy kisvonat szállította az asztalhoz. De nem ez volt az egyetlen hely, ahol el lehetett ütni este vagy hétvégén az időt.
Minden este teltházzal ment a Flying Cat Irish Pub, azaz városi nevén az Ír kocsma. A cigifüstös, sörözős pubban különösen a hideg őszi, téli esték voltak hangulatosak. Ilyenkor a profik a ropogó kandalló közelében igyekeztek helyet foglalni. Ez egyébként a mai napig megtalálható a helyiségben, annak ellenére, hogy a cigifüstnek nyoma sincs, és a hely neve is bEAT lett már, profilját tekintve pedig étterem.
Az épület másik oldalán, a pincében működött akkoriban a West névre hallgató szórakozóhely, ami egy igazi diszkó volt, annak minden velejárójával. Aki táncolni akart, megtehette itt is, például az év egyik legnagyobb slágerének számító Believe-re Chertől, míg a rockerek inkább a Bahnhof (ma FEZEN Klub) felé vették az irányt. Nagyjából ezek voltak egyébként a városi csajozás-pasizás élő Tinderei is akkoriban. Aki ismerkedni akart, annak buliba kellett járnia. Esetleg fel a vonatra és le a Balatonhoz vagy a Velencei-tóra.
Hát valahogy így ment ez 1999-ben és környékén Székesfehérváron. Ha neked is van emléked erről az időszakról, vagy valami szerinted másképp történt, írd meg kommentben!
