Szent Miklós – a püspök, aki felpofozta vitapartnerét
Szent Miklós – a püspök, aki felpofozta vitapartnerét
Szent Miklós – a püspök, aki felpofozta vitapartnerétMiklós Kr. u. 270-ben született a mai Törökország területén lévő Patarában. Még kisiskolás volt, amikor egy járványban meghaltak a szülei. A fiút püspök nagybátyja – szintén Miklós – vette magához. A gyermek kolostorban nőtt fel. Napi több órán keresztül edzett, reggelente kilométereket úszott a tengerben, és megkedvelte az egyszerű, aszkéta életet. Miután felnőtt, szétosztotta az örökségét, és a papi hivatást választotta.
Vihar a tengeren
A fiatal Miklós bejárta a Szentföldet és Egyiptomot. Az egyik útján éppen Jeruzsálembe tartott a tengeren, amikor egyik pillanatról a másikra óriási vihar kerekedett.
Az erős szél lecsapott a hajókonvojra. Az egyiknek kitörte az árbocát.
Két tengerész megpróbálta visszatenni, de a hullámok elsodorták őket. Miklós, aki a szomszéd bárkán utazott, azonnal a tengerbe vetette magát, és kimentette a két férfit.
Ezután felmászott a balesetet szenvedett hajóra, egyedül a helyére rakta az árbocot, majd imádkozva hálát adott Istennek.
Vándorból püspök
Néhány évvel később visszatért Kis-Ázsiába. A legenda szerint igen kalandos módon választották meg Myra püspökévé.
A város akkoriban igazi kalóztanyaként működött, egyházi elöljárói finoman szólva elvilágiasodtak, és pár havonta váltották egymást.
Az egyik ilyen alkalommal a felek nem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a püspök, ezért azt mondták: az a felszentelt pap kapja meg a címet, aki először áthalad a városkapun. Miklós volt az.
Az ifjú püspök az elődeihez képest jóval szerényebb életet élt. Amikor éhínség tört ki, az egyház vagyonából adott enni a népnek.
Arany a kéményből
Tanított és hirdette a felebaráti szeretetet. Esténként járta a várost, hogy minden rászorulón tudjon segíteni.
Egyik ilyen alkalommal meghallotta, hogy egy elszegényedett nemesember három lánya azon tanakodik, melyikük menjen férjhez.
Az egyikük még elszegődött volna rabszolgának is, hogy testvére feleségül mehessen választottjához. A püspök gondolt egyet, majd éjjel betett az ablakon egy keszkenőnyi aranyat. A lányok azt hitték, csoda történt. Miklós a középső lányra is gondolt, ezért a következő évben ugyanígy tett. A harmadik évben a legkisebb testvért is szerette volna megajándékozni.
A ház ablaka csukva volt, így felmászott a kéményre és bedobta az aranyat. Az ajándék a legkisebb lány éppen száradó harisnyájába esett. Másnap lett is nagy csodálkozás! A testvérek azt hitték, a titokzatos jótevő minden télen a hegyekből érkezik.
Később aztán kiderült, hogy Miklós püspök segítette férjhez a lányokat.
A helyi aranykereskedő ugyanis az egyik aranyat megismerte: egy sikeres üzlet után ő maga adta ajándékba a püspöknek.
Pofon Ariusnak
Miklós ezután minden évben a névnapja előestéjén édességet ajándékozott a gyerekeknek, akik ezért Noel Babának, vagyis ajándékozó apának nevezték el. A püspök bőkezűségének és segítőkészségének messzire elment a híre.
A keresztényüldözések idején pont emiatt nem merték kivégezni.
A legenda szerint részt vett a niceai zsinaton, ahol arról folyt a vita, Jézus egy és ugyanaz-e Istennel, vagy csak hasonló vele.
Miklós a vita hevében felpofozta az ellenzék vezérét, Ariust. Tette miatt hazaküldték a zsinatról, és elvették tőle a püspöki széket.
Éjjel azonban a zsinat résztvevői közül többen álmot láttak. Megjelent előttük Miklós, egyik oldalán Istennel, másik oldalán az érseki palástba öltözött Szűz Máriával. Reggel aztán rögtön visszahívták az elbocsátott püspököt és bocsánatot kértek tőle.
Miklós az eset után még nagyobb tiszteletnek örvendett. Hosszú, békés öregkor és ötvenkét évnyi szolgálat után végül 343. december 6-án hunyt el, de csodás tetteinek emléke azóta is fennmaradt.
Harc az ereklyékért
Halála után Miklós földi maradványaiért megindult a harc. 1081-ben az itáliai Bariból hajósok érkeztek, akik feltörték sírját és magukkal vitték az ereklyéket. A tettüket azzal magyarázták, attól féltek, hogy az akkoriban enyhén szólva zavaros kis-ázsai politikai helyzet miatt a maradványok megsemmisülhetnek. Az igazság azonban az volt, hogy az olasz kereskedők több hajója is odaveszett a tengeri viharokban. Azt hitték, Szent Miklós elpártolt tőlük, ezért megszerezték az ereklyéket.
