Kempo – az ököl törvénye

Temesvári Márta

·SportTestszobrászat·Utolsó frissítés: undefined

Kecskés Tamás

Kempo – az ököl törvénye

Temesvári Márta

·SportTestszobrászat·Utolsó frissítés: undefined

Csodás rúgásokat, ütéseket, fojtásokat láthatunk egy kempo versenyre kilátogatva. Erőtől duzzadó, kemény testű, tökéletes állóképességgel rendelkező harcosokat, akik fegyelmezetten, hatalmas kitartással és remek taktikai érzékkel küzdenek egymással.

S ez nem is lehet másként, hiszen e sportban megtalálhatóak a karate alapállásai, ütései, védései, a thai-boksz rúgásai, a judo, a jiu-jitsu, a birkózás fogásai, földre vitele, feszítése is. Emellett nem hiányozhatnak az önvédelmi technikák és a formagyakorlatok sem.

A kempo folyamatosan megújul és fejlődik – ahogyan művelője is. Alapját tradicionális távolkeleti harcművészet adja: gyökerei az i.sz. 500-as évekre nyúlnak vissza. Az anekdota szerint egy indiai herceg, Bodhidarma Kínába utazott, hogy felkutassa a buddhizmus eredetét és tanulmányozza a Zen hagyományát. I.sz. 520 körül ért Kínába, ahol az egyik shaolin templomban kilenc éven át meditált.

A templom Honan tartományában állt, s ezidő alatt többször terrorizálták a helyi falvak lakóit (és a templomot) a banditák. Ezért úgy döntött a herceg, hogy megtanítja a szerzeteseknek harcművészetét. Azt, hogy miként használják a kezüket, a tenyerüket, a lábukat fegyverként. Tanítását Shih Pa Lo Han Sho-nak nevezte el („a felvilágosult ember tizennyolc keze módszer”), amit később Chuanfa-nak hívtak. A „Chauan” jelentése ököl, így született meg az „ököl törvénye”, ami japánul „kempo”. A kempo egyre jobban elterjedt Kínában – miközben a szerzetesek és harcosok mind adtak hozzá valamit az alapokhoz.

A következő fontos állomásként arra az időszakra tekinthetünk, amikor Ch’ueh Taun Shang saját technikájával összefonva kialakított egy 72 technikából álló rendszert. Ezt egy másik mesterrel, Li-vel tovább fejlesztette. Ekkor vált ketté a kempo és a kung-fu története.

A 16-18. században sokan utaztak Japánból Kínába kempo-t tanulni. A mai modern kempo stílusok a Kumamoto családhoz fűződnek, akik rendszerezték a kempo elveit. (Így jött létre a Kosho ryu Kempo.)

A kempo világméretű elterjedése James Mitosa-hoz köthető, aki egy japán származású amerikai volt. 1916-ban került Japánba, hogy kempo-t tanuljon. Tizenöt éven át gyakorolt, majd visszatért Hawaii-ra és megnyitott egy klubot Honolulu-ban.

A következő nagy mérföldkőnél William Chow-ot találhatjuk, aki egyesítette a két irányzatot és kialakította a Kara-ho Kempo-t. 1949-ben nyitotta meg dojo-ját az USA-ban és stílusát Kenpo Karatének nevezte. Egyik tanítványa, Edmund Parker tökéletesítette később a jelenleg működő amerikai Kenpo Karate rendszert.

Magyarországon Harnos Imre nevéhez fűződik a kempo elterjedése. Harnos Imre Dunaharasztiban született, s már fiatal korában érdekelték a harcművészetek. Először a birkózással ismerkedett meg, majd a judóval. 1956-ban elhagyta az országot: először Franciaországba ment, majd Ausztráliába. Sok harcművészetben szerzett magas szintű tudást és eredményeket.

Tíz év után, 1966-ban jött először vissza Magyarországra. Titokban, poros pincékben tartott kempo edzéseket. Egy év múlva „állam ellen cselekedetnek” minősítették oktatását és kiutasították az országból. Két év múlva ismét hazajött, újraszervezte csapatát – és ismét távozásra szólították fel. 1975-1976 között végre hosszabb időt tudott eltölteni Magyarországon, s már tornatermi edzésre is lehetősége nyílt. 1981-ben nyolc hónapig maradt és öt embernek adott instruktori dan fokozatot. Ettől az évtől mondhatjuk, hogy meghonosodott a kempo hazánkban.

Az általa kialakított stílust neve: „Zen Bu Kan Kempo”. A képzési rendszer középpontjában a szellem és az értelem fejlesztése, edzése áll. Egy olyan sokrétű harcművészet, melyben megtalálhatóak a tradicionális stílusok (a jiu-jitsu, a judo, az aikidó, a Kyokushin, athai boksz) és a modern, versenyorientált irányzatok (az ökölvívás, a kick-box, a birkózás, a K–1, az MMA) elemei. Ezen technikákat ötvözi, hogy az éles önvédelmi helyzetben hatékonyan alkalmazhatóak legyenek.

„Az edzések küzdelemcentrikusak, de mellette a kempokák formagyakorlatokat is tanulnak és elsajátítják a fegyverek használatát is.” – összegezte Burián Bendegúz (többszörös) kempo világbajnok, aki nemcsak gyakorolja, hanem tanítja is e harcművészetet.

A csőszi fiatalember 11 évvel ezelőtt, 7 éves korában ismerkedett meg a kempoval, amikor első osztályos általános iskolás tanulóként tele volt energiával és a szülei úgy gondolták, hogy kellene valamit sportolnia, hogy levezesse a felesleges energiákat. Sokféle sportot kipróbált, de egyik sem nyerte el a tetszését.

„A szüleimnek volt egy ismerősük, Kordás István, akiről tudták, hogy valamilyen küzdősportot űz, de nem tudják, hogy mi az, így hát rákerdeztek. Az időzítés tökéletes volt, mert Kordi tanítványa, Polgár Tamás éppen akkor kezdett edzéseket tartani. Elmentünk egy edzésre és egyből magával ragadott a hangulat, a mentalitás. Azonnal tudtam, hogy nekem ott a helyem és azóta sem múlt el a lelkesedésem.” – vallotta be a sportoló – „Legjobban a sokszínűsége tetszik. Itt mindent el lehet sajátítani, ami egy másik küzdősportban a lényeg, viszont nem kell mindent tökéletesen tudni ahhoz, hogy sikeres legyen az ember.”

Bendegúz elárulta, hogy a kempo által a fegyelme és a koncentrációja javult a legtöbbet, s persze az erő- és állóképessége is. Amikor elkezdte e sportot, nem tudott koncentrálni az iskolában, de mióta aktívan műveli, bármire, bármikor oda tud figyelni. Ezért kimondottan ajánlott a fiataloknak a kempo-zás, főként, ha hasonló problémával küzdenek, mint egykoron ő.

Talán ezért is tart Székesfehérváron kisgyerekeknek edzéseket a testvérével, Bencével. A foglakozásokon 5-13 éves kor közötti fiatalokat fejlesztenek. A csapat Alba Kempo Klub néven működik, s folyamatosan várja a jelentkezőket.

A kempo edzések mindig laza gimnasztikával kezdődnek, hogy bemelegítsék a testrészeiket. E programot egy intenzívebb vérfokozó bemelegítéssel folytatják, ami koordinációs, játékos és erőfejlesztő gyakorlatokat is tartalmaz. Ezek után általában különböző földharc vagy állóharcos technikákat néznek meg, melyek elsajátításával könnyebben lehet nyerni egy küzdelem során. Azért, hogy a technikákat élesben is tudják gyakorolni, az edzés végén küzdelemre is sor kerül – mindig olyanra, amilyen technikát épp átvettek. (Földharc, az álló küzdelem…)

„Azért is szeretem ezt a sportot, mert ennek elsajátításával bármelyik más küzdősportban helyt lehet állni. Tudunk menni különböző nyílt versenyekre is, mint például a brazil jiu jitsu, grappling esetleg birkózás.” – mondta Bendegúz – „A legszebb pedig az egészben az, hogy nemtől függetlenül, bármely korosztály bátran belevághat. Sokan félnek attól, hogy későn kezdik el és nem lesz sikerélményük, de ez nem igaz. Én öt éves kortól minden korosztálynak ajánlom. Remek lehetőség a kikapcsolódásra, a feszültség levezetésére és nem utolsó sorban kiváló testmozgási forma!”