4 hónapnál régebbi cikk

Batman kritika: Matt Reeves Denevérembere méltó örököse Christopher Nolan sötét lovagjának
·Filmkritika·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mafab/Warner Bros.
Batman kritika: Matt Reeves Denevérembere méltó örököse Christopher Nolan sötét lovagjának
·Filmkritika·Utolsó frissítés: undefined

Amennyire hidegen hagyott az első előzetes, olyannyira felvillanyozva vártam a Robert Pattinson-féle, újragondolt Batmant, amely végül olyan erősre sikeredett, hogy még most sem igazán tértem magamhoz a látottaktól. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Batman! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Batmannel először még fiatalkoromban találkoztam, amikor a Cartoon Networköt csodálva két Scooby-Doo között váratlanul befigyelt egy igencsak parás főcímzene, amelyben egy sötétben operáló, denevérgúnyás figura úgy osztotta az ellent, mintha nem lenne holnap.

Mondanom sem kell, minden félelmem ellenére kapásból az egyik nagy kedvencemmé lépett elő, még úgy is, hogy gyerekfejjel tényleg nem volt egy leányálom a részek ledarálása. Aki ismeri, tudja miről beszélek...

Na, onnantól kezdődött nálam a szuperhősmánia (szorosan karöltve a Marvel Pókemberével), így a Batman: A rajzfilmsorozat összes létező részét bekebeleztem. Ennek köszönhetően minden gonosz hátterét és azok történeteit kívülről fújtam, nem is beszélve a Denevérember cimboráiról, akik között szintén szép számmal akadtak emlékezetes arcok.

Aztán egy nagyobb szünet után (persze közben folyamatosan gyűjtögettem a figurákat és a Michael Keaton-féle filmet is elnézegettem) 2005-ben találtam vissza végérvényesen kedvenc sötét lovagomhoz, amikor is kijött a Christopher Nolan által dirigált Batman: Kezdődik!, amelynek köszönhetően ismételten elmerültem Gotham legvéresebb történeteibe.

Ezt a feelinget A sötét lovag csak tetézte, sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy a Heath Ledger Jokerével készült produkció a valaha készült legnagyszerűbb batmanes alkotás lett. Pont.

A sötét lovag - Felemelkedés aztán tovább fokozta az őrületet, így Nolan olyan trilógiával örvendeztette meg a rajongókat, amelynek köszönhetően ismételten az egész világ Batman-lázban égett.

Ezt lovagolta meg aztán kitűnő érzékkel a Warner Bros. előbb az Arkham-videójátékok (Asylum, City, Knight) piacra dobásával, majd egy újragondolt Denevéremberrel, akinek megformálására nem mást álmodtak meg, mint a jó öreg Ben Afflecket.

Bár Affleck Batmanje egész pofásra sikeredett, végül - egy-két önálló mozit leszámítva - az egész Az Igazság Ligája-univerzum a süllyesztőben végezte, így a Warner rövid távon új sötét lovag után nézett - mert hát a Denevérembernek nincs megállás! Így jött képbe a vámpíros gyerek, Robert Pattinson, aki az évek során olyan remek színésszé nőtte ki magát, hogy szerintem nem is volt kérdés, elbír-e a legendás szereppel. 

Sztori

Halloween éjszakáján járunk Gotham Cityben, amikor is Don Mitchell Jr. (Rupert Penry-Jones) polgármestert megöli egy sorozatgyilkos, aki magát csak Rébusznak (Paul Dano) nevezi.

Bruce Wayne, alias Batman (Robert Pattinson) - aki még csak cirka két éve járja éjszakánként a várost bűnözők után kutatva - is részt vesz a nyomozásban természetesen a méltán híres GCPD-vel karöltve, ám miután James Gordon hadnagy (Jeffrey Wright) felfedezi, hogy az őrült gazfickó magának a Denevérembernek hagyott üzenetet, Pete Savage (Alex Ferns) főfelügyelő kitiltja az igazságosztót a helyszínről.

Miután Rébusz Savage-et is elteszi láb alól, Batman az alvilág bugyraiban keresi a megoldást, így jut el Carmine Falcone-hoz (John Turturro), Pingvinhez (Colin Farrell), majd Seline Kyle-hoz, avagy Macskanőhöz (Zoë Kravitz), akiket mind úgy ismerünk már, mint a rossz pénzt.

Bruce ahogy belemerül az ügybe, úgy lesz számára egyre világosabb a szitu, Rébuszhoz hasonló elmeháborodott lángelmével még nem volt dolga. Ez pedig egy sor olyan eseményhez vezet, amely hatására Batman megkérdőjelez mindent, amiben eddig hitt...

Karakterek

Megmondom őszintén, Robert Pattinson felemelkedése ide vagy oda, egyáltalán nem voltam elragadtatva, amikor megtudtam, hogy az Alkonyat-széria vámpírsráca lesz az új Batman. Mert nem és kész! Egyáltalán nincsenek denevéremberes vonásai, meg amúgy is, aki csillogóbőrrel kúszott be a köztudatba, az most itt ne kezdjen nekem páncélban keménykedni, mert a falnak megyek!

Ám miután az első sokk után lecsillapodtak a kedélyek, és még az első trailer is befigyelt, teljesen megváltozott a véleményem: úgy voltam vele, hogy Pattinsonnál jobb Batmant keresve sem találhattak volna. Hogy miért? Mert egész egyszerűen baromi jól áll neki a szerep, meg ez a teljesen magába fordulós, emós feeling is, így végre olyan Bruce Wayne-t is láthatunk, aki nem playboykodik, hanem sokkal inkább a belső utazásaival van elfoglalva.

A filmet látva pedig egyetlen szó jut róla eszembe: parádé! Még mindig jobban örültem volna egy keményebb kiállású Denevérembernek, de ha belegondolok, hogy lényegében még csak két éve űzi az ipart, akkor valahogy tényleg így kell festenie Batmannek mind fizikailag, mind pedig lelkileg.

Ennek köszönhetően sokkalta jobban lehet vele azonosulni, sebezhetőbbnek tűnik, úgy is lehetne fogalmazni, hogy emberibbnek - ez a fajta frissítés pedig nagyon kellett már ennek a karakternek. Hatalmas pacsi!

Zoë Kravitz Selina Kyle-ja nekem egyáltalán nem jött át, mert lényegében ő minden volt, csak Macskanő nem. Szép, csábító és kellően mozgékony volt, de valahogy nekem azt a benyomást keltette, mintha nem teljesen érezte volna át a szerepet. Nyilván ez egy másfajta megközelítése a korábbi cicáknak, de szerintem nagyon kilógott a közegből.

Colin Farrell Pingvinje vele szemben embertelenül zseniális lett, kár, hogy alig szerepel a vásznon, cserébe viszont saját sorozatot kap, amelyben aztán sokkal jobban kibontakozhat majd. 

És akkor jöhet is Rébusz, akinek már a nevét leírva is a hideg futkos a hátamon. Paul Dano olyan elmebetegül (abszolút jó értelemben) keltette életre a legendás ellenlábast, hogy még most sem hiszem el, amit láttam. Tiszta Zodiákus az egész pali, a jelenetei hátborzongatóak voltak, rendesen levegőt sem mertem venni, amikor felbukkant a színen. Nem az a klasszikus Riddler, akit eddig megszoktunk, de garantálom, hogy sosem fogjátok elfelejteni!

Összegzés

Bár eleinte rendesen féltem az újragondolt Batman bejelentése után, nehogy elbaltázzák itt nekem, de már az első képkockákat látva megnyugodtam, bizony Matt Reevesnél jó kezekben van a franchise.

És ez a teljes egészet látva sem változott, eszméletlenül jól nyúlt az alapanyaghoz, olyan sötét és fojtogató atmoszférát teremtett Gothamben, amilyet utoljára a korábban említett rajzfilmsorozatban tapasztaltam - nyilván az lájtosabb volt, de a lényeg tökéletesen átjött.

A casting is kivételesre sikeredett, mindenki maximumra járatja karakterét (kivéve ugye Kravitz), így erre sem lehet panasz és a zene is tökéletesen passzol abba a világba, amit a rendező megálmodott.

Hosszasan fejtegethetném még, hogy mi volt a jó az új Batmanben, de szerintem már így is simán átjött nektek: Nolan denevéremberes filmjei után ismételten olyan alkotást kaptunk, amelyre garantáltan minden rajongó egyöntetűen csettint majd.

A magam részétől teljes sikerként éltem meg a produkciót, rég csalódtam ennyire pozitívan Hollywoodban, magasan túlszárnyalta az elvárásaimat és bőven tartogatott meglepetéseket is. A végefőcím után pedig olyan felfokozott, ám melankolikus állapotban hagytam el a mozitermet, hogy legszívesebben hosszú órákig csak bámultam volna magam elé, kérdezve: ez meg mi a fene volt? Persze csakis a pozitivitás jegyében.

Szóval a Pattinson-féle Batman rajongóknak kötelező, akik pedig annyira nincsenek képben a sötét lovaggal, azoknak is - nincs mese, egyszerűen bitang erős lett a film! Ezzel pedig remélhetőleg megalapoztak egy újabb univerzumot, amely nem fog kifulladni néhány felvonás után.

10/9 - Ennél sötétebb Batman-filmet még nem láttam, és ezt dicséretnek szántam

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek