Bemutatták az 1222 – zenés történelmi játékot Székesfehérváron
Bemutatták az 1222 – zenés történelmi játékot Székesfehérváron
Bemutatták az 1222 – zenés történelmi játékot SzékesfehérváronAz Aranybulla kiadásának napján, április 24-én, vasárnap összeművészeti előadással ünnepelt Székesfehérvár. Az 1222 című zenés történelmi játékot a Vörösmarty Színház, a Székesfehérvári Balett Színház, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az Alba Regia Táncegyüttes, valamint a Vox Mirabilis Kamarakórus vitte színre. A darab ősbemutatója előtt dr. Cser-Palkovics András polgármester köszönetet mondott a város kulturális életében dolgozóknak, hogy méltó módon adnak lehetőséget emlékezni az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulóján.
„Joggal mondhatjuk ezt az ünnepet a jog, a nemzet és a város ünnepének is. A jog ünnepének, hiszen az egyetemes jogtörténetben is meghatározó szerepe van az Aranybullának – elég, ha csak arra emlékezünk, hogy 1215 (a Magna Charta kiadása) után néhány évvel jogtörténeti jelentőségű dokumentumot fogadott el a nemzet. Olyan jogelvek kerültek meghatározásra az Aranybullában, amelyek bizonyos szempontból a mai napig igazak. Példaként emelte ki az Aranybulla emlékművön is olvasható gondolatot, amely szerint: „Méltó szolgálattal szerzett birtokából soha senki meg ne fosztassék”.
Ez a mondat maga a jogállamiságnak a megfogalmazása nyolcszáz esztendővel ezelőtt, ami él a mai napokban is. „Joggal lehetünk büszkék nemzetként is arra, hogy ezt a jogelvet úgy mondták ki eleink, hogy akkoriban a kor világában és Európájában is az elsők között történt ez írott formában.” A város polgármestere hangsúlyozta, hogy amikor a mai világban jogállami viták és kérdések merülnek föl, akkor büszkén emeljük fel nemzetünk arcát, és nézzünk úgy a világba, hogy mi ezt sok-sok száz éve gyakoroljuk. Természetesen ez is változik a világgal, de az elvek azonosak és hasonlatosak – tette hozzá.
„A jog és nemzet ünnepe is tehát az Aranybulla Emlékév, de szimbolikus, hogy nem csak az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulójára emlékezünk 2022-ben, hanem városunk hagyomány szerinti alapításának 1050. évfordulójára.” Dr. Cser-Palkovics András emlékeztetett arra, hogy II. Endre a hagyomány szerint Székesfehérváron a Csúcsos-hegyen vagy Noé-hegyen hirdette ki az Aranybullát, egy olyan szent hegyen, mely a krónikák szerint Árpádnak is az első szálláshelye volt magyar területen. Az Árpád-ház programnak köszönhetően a kormány támogatásával elkészült és néhány napon belül a nagyközönségnek is átadható a megújult Aranybulla emlékmű és környéke, mely méltó kialakítása lett a helynek.
A város polgármestere arról is beszélt, hogy több olyan pontja is van az Aranybullának, mely Fehérvárról és Fehérvár kitüntetett szerepéről, felelősségéről is szól. Dr. Cser-Palkovics András az Aranybulla szövegéből is idézett: „Oly módon rendeljük, hogy évente Szent István király ünnepén Székesfehérvárott tartozzunk ünnepelni, hacsak sürgős dolog nem jön közbe, vagy betegség nem akadályoz meg ebben.”
A köszöntőt követően mutatták be az 1222 zenés történelmi játékot.
A mű 1235-be röpítette vissza a nézőket, amikor II. András király halálos ágyán visszaemlékezik uralkodásának főbb eseményeire. Felidézi, mi mindent megtett – pénzt, paripát, fegyvert nem számolva –, hogy első felesége kegyeiben járjon.
A színpadon megjelenik a magyar nemesség, amely elégedetlenségének ad hangot, hogy a király Gertrúd rokonságának juttatott fontos pozíciókat. Tanúi lehetünk a királyné gyilkosságának, és annak, ahogy a király – a bárók követeléseit kéréssé finomítva – törvénybe foglalja a magyar nemesség jogait, és a dokumentumot aranyból készült díszes pecséttel hitelesíti. A király lázálmában megjelenik a nemesek szabadságjogát törvénybe foglaló Szent István alakja, és a jövőből, 1514-ből üzen a Tripartium sarkalatos nemesi jogait elkészítő Werbőczy István is.
A mű több alkotó és társulat összehangolt munkájának eredményeképpen született meg. A darab drámai betéteit, valamint a nyitó és a záró kórusmű szövegeit L. Simon László, a dalszövegeket Somogyi Szilárd írta. A zenét Kocsák Tibor szerezte, a karmester Bíró Rudolf, a karigazgató Zemlényi Katica volt. A Vox Mirabilis Kamarakórus, a Vörösmarty Színház, a Székesfehérvári Balett Színház és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészeinek, valamint az Alba Regia Táncegyüttes néptáncosainak közreműködésével létrejött előadás koreográfusa Egerházi Attila és Majoros Róbert, rendezője Egerházi Attila, társrendezője Somogyi Szilárd.
(Forrás: ÖKK/Bácskai Gergely, Csordás Csilla)
