A Kálváriasor, mely kiállta az idők próbáját
A Kálváriasor, mely kiállta az idők próbáját
A Kálváriasor, mely kiállta az idők próbájátA fehérvári Kálváriasor a maga nemében nem egyedi hazánkban, hasonló alkotások például Szakcson, Várpalotán, Bakonyszűcsön, Szentendrén, Dunaföldváron, Mogyoródon, Szeged-Móravárosban, Vaszaron, Zebegényben és Bakonybélben is léteztek, léteznek.
Ugyanakkor több szakértő vélemény is úgy fogalmaz: valószínűleg a székesfehérvári stációk (a stációk Jézus Krisztus keresztútjának állomásai, a Kálváriasor ezeket a stációkat mutatja be) a legkorábbiak, valamikor a török kor után készültek, ugyanakkor pontos dátum nem áll rendelkezésre az első hét stáció keletkezésével kapcsolatban.
Maga a Keresztút eredetileg az a nagyjából 1,5 km-es útvonal, melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. A magyar golgota elnevezés a héber „gulgólet” (koponya) szóból ered. A görög evangéliumi fordításokban „kranion”, a latinban pedig „calvaria” alakban maradt meg, ebből származik a mi kálvária szavunk.
A fehérvári Kálváriasor jelenleg a Palotai úton, a Hosszú temető bejáratától kezdődően a városból kifelé vezető irányban található. Eredeti helye azonban nem itt volt, a korábban hét stációból álló Kálvária az egykori Vásártéren, a mai Zichy liget keleti oldalán volt megtalálható. Annyi bizonyos (vagy legalábbis annak tűnik a Kálváriasor fehér foltokban sajnos gazdag történetében), hogy áthelyezésére és a hét stáció tizennégyre bővítésére 1897-ben került sor, ezt a Fejér Megyei Napló 1897.10.16-i száma segít behatárolni.
Szintén biztosra vehető, hogy a stációházakat a Havranek családi vállalkozás jegyezte (Kőfaragóként korábban már id. Havranek Antal (1829-1892) is dolgozott Székesfehérváron), de arról, hogy a kőfaragó dinasztia mely tagja a készítő, több verzió is rendelkezésre áll. A Havranek céget ifjabb Havranek Antal (1865-1917) alapította idősebb Havranek Lajossal (Id. Havranek Antal öccse, 1848-1915), a legvalószínűbb verzió szerint az ő keze munkájukat dicséri az 1897-ben átköltöztetett, 7 darabosról 14 darabosra bővített Kálváriasor stációházainak elkészítése.
Több fehérvári műalkotással, így például a Szent Kristófról elnevezett útjelző oszloppal ellentétben a Kálváriasor túlélte a második világháborút, és több, mint 120 éve szerves része a Palotai út és a Hosszú temető látképének. Természetesen 120 év hihetetlenül hosszú idő, generációk váltották azóta többször is egymást a városban, a Kálváriasor restaurálása is szükséges volt ezen idő alatt. A Köztérkép szerint a Kálváriasor rendbehozatala végül 1987 és 1989 között történt meg, Búza Barna szobrászművész pótolta a hiányzó vagy megrongálódott képeket, emellett pedig valamennyi képház betonalapot kapott.
A felújított Kálváriasor szentelését 1991. május 24-én tartották, majd ezt követően néhány éve ismét egy állagmegóvó restauráláson estek át a stációk. Ezeknek köszönhetően napjainkban is kiváló állapotban van Székesfehérvár egyik legrégebbi köztéri alkotása, mely az évszázadok alatt új helyre költözve is egyaránt sikeresen túlélte a világ békés és háborgó eseményeit.
