Fehérvár legidősebb pályamunkásának története
Fehérvár legidősebb pályamunkásának története
Fehérvár legidősebb pályamunkásának történeteKóthay Nándor (egyes alkotásait Kothai Nándorként szignózta, így a fehérvári pályamunkást is) 1921. július 4-én született Tamásfalván. A Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt 1948 és 1953 között, mesterének Pátzay Pált tekintette. 1953-tól rendszeres résztvevője a kor kiállításainak, köztéri alkotásai 1956-tól jelentek meg a magyar városok utcáin, terein. Életének második fele kevés publicitást kapott. Információim szerint 2000-ben, 79 esztendősen hunyt el.
Ahogy fentebb jeleztem, köztéri alkotásai három évvel a Magyar Képzőművészeti Főiskola befejezése után, 1956-ban kezdenek megjelenni a hazai utcaképek részeként. Első köztéri alkotása épp Székesfehérváron látható, a Pályamunkás nevű alkotás, melyet a Vasútállomáson tekinthetünk meg. Ahogy a szobor műlapja a Köztérképen felidézi, öt évvel a szobor felállítása után Pogány Ö. Gábor így mutatta be az alkotást a Művészet folyóirat 1961. májusi számában:
"A székesfehérvári állomás plasztikai dísze között elsősorban Kóthay Nándor vasúti munkásfigurája érdemel említést. Készítője egyszerűen, szűkszavúan mintázta meg a fiatal sínrakó modelljét. A szoboralak csípőre tett balkeze, combján nyugvó bal karja, feltámasztott jobb lába nyugodt, álláspozíciót testesít meg, a lágy körvonalak szobrászatát mutatja. Az ábrázolás igen rokonszenves egyéniség, szemlélődő, elgondolkodó a magatartása, nem a pihenés, hanem a mérlegelés, az elmélkedés állapotában tűnik fel az épületet övező fák között. Mindez mégse jelent passzivitást, még az elengedett izmok is hallatlan energiát sejtetnek, a méltóságteljes szerénység derűs magabiztosságot feltételez. Kóthay Nándor ezzel a művével fiatal szobrászaink legjobbja közé lépett, minden hivalkodó modorosságtól, vásári torzítástól mentes plasztikai tömörség, a jellembeli finomságokra való érzékenység művészének ígérkezik."
A vasútállomáson szerencsére több köztéri alkotás otthonra talált, akár végleg, akár átmenetileg. Bemutattuk már az 500 kilométeres kihívásnak emléket állító domborművet, mely a bajárat mellett figyelhető meg, de nemrég mutattuk be Fehérvár postását is, mely hosszú évekig szintén a Vasútállomáson töltötte mindennapjait.
A fiatal pályamunkásnak azonban sokáig rejtőzés volt a sorsa, korábban ugyanis olyan szinten körbenőtték a cserjék, hogy bárki gyanútlanul elsétált mellette anélkül, hogy észrevette volna. Később egy időre el is kellett hagynia helyét: a Vasútállomás átépítésének, felújításának idején a munkálatok zavartalan végzése miatt szállították el. Ezt követően azonban, immár a korábbi cserjés nélkül visszatérhetett helyére, sokkal szebb és megbecsültebb környezetbe.
A közelmúltban ismét kisebb munkálatok zajlottak körülötte, épp akkor, mikor Pápai Barna kollégánk a képeket készítette. Ezúton szeretnénk is megköszönni a Vasútállomás ügyeletesének segítségét, aki miután értesül arról, hogy épp cikket készítünk a fehérvári pályamunkásról, azonnal intézkedett, hogy a szükséges fotók elkészítésének idejére a folyamatban lévő munkálatokhoz szükséges eszközöket arrébb helyezzék.
Ez egy apró, ám beszédes gesztus, reméljük, Kóthay Nándor művét mindig ennyire megbecsülik majd a városban!
