6 hónapnál régebbi cikk

Fehérváron találtak új otthonra a Bauxitkutatók
Fehérvár Médiacentrum fotója
Szabó Péter
Fehérváron találtak új otthonra a Bauxitkutatók

Közel 15 négyzetméteres alkotás őrzi a hazai alumíniumipar bányászati emlékét Székesfehérváron. Szekeres Károly keramikus 1980-as alkotása 1995 után talált otthonra a városban.

Mindössze néhány napja mutattuk be Székesfehérvár legnagyobb aluhullámát, Farkas Ádám szobrászművész alkotását, mely az egykori Technika Házában található immár 43 éve. Ha már aluhullámot kiáltottunk, lovagoljuk is meg, gondolta Szabó Péter szerzőtársam, aki egy szembejövő fotó hatására ellátogatott a székesfehérvári Alumíniumipari Múzeumba, felfigyelve egy érdekes alkotásra.

Bizony, talán sokak szemöldöke felszaladt most: van a városban Alumíniumipari Múzeum, méghozzá a Zombori út 12. alatt, immár fél évszázada! Egy 1971-es, a Köfém toronyépületében berendezett ipartörténeti kiállítás sikere alapozta meg a múzeum jövőjét, ezt követően jöhetett létre a Zombori úton, egy 1952-ben felépült emeletes, egykoron munkásszállónak helyt adó épületben.

A múzeum nevéből adódóan az alumíniumipar emlékei és a hozzá kapcsolódó ágazatok, tárgyak, alkotások, emlékek tárháza (terveink szerint később részletesen is bemutatjuk majd a múzeum érdekes kincseit), Péter barátom pedig egy fotón egy, a bauxitbányászok életét megörökítő kerámia alkotásra figyelt fel.

Kiderült, hogy a Bauxitkutatók nevű alkotás (a bauxit üledékes kőzet, az alumíniumkohászat legfontosabb érce) Szekeres Károly keramikus alkotása.

Szekeres Károly 1940. február 17-én született Zánkán. Vonzalma a keramikus élet felé gyorsan megnyilvánult: 18 évesen már a Fischer Mór Porcelánipari Szakképző Iskola hallgatója volt, majd 1962-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán a porcelán szak hallgatója.

A hetvenes évek elejétől folyamatosan ott volt a különböző szakmai elismerések díjazottjai között, 1983-ban megkapta a Művészeti Alap nívódíját, 1987-ben pedig Érdemes Művész elismerést vehetett át. Nem csupán egyéni művészi munkái híresek, 1969-től ugyanis a Városlődi, majd a Herendi Majolikagyár tervezőművészeként is tevékenykedett. Munkásságát a Köztérkép így foglalja össze:

„Művészetének három, párhuzamosan folytatott tevékenységi körét a használati tárgyak, ill. ipari termékek tervezése, az épületkerámia és az autonóm művészi kerámia készítése határozzák meg. A porcelán és az agyag megmunkálásának lehetőségei: az anyag sajátosságaiból eredő formai problémák, továbbá a máz- és égetéstechnológiai eljárások felületalakító hatásai foglalkoztatják. Gyári tervezőként dísztárgyakat és a funkció követelményeinek alárendelt, igényes kialakítású kiváló hőálló képességű főző és tálaló edényeket, továbbá ivó- és étkészleteket tervez. Kerámia edényei távolról utalnak a fazekas hagyományokra. Anyagszerű kialakításukat visszafogott dekorativitással hangolja össze. Az edénytestek felületét legtöbbször saját kikisérletezésű, mértéktartó színtónusú színezékekkel és mázakkal fedi.”

Számtalan egyéni és csoportos kiállításon mutatta be műveit, melyek közül valamivel több, mint tucatnyi köztéri alkotásként vált környezete meghatározó darabjává. Szekeres Károly végül kevéssel 86. születésnapja előtt, 2016. január 3-án hunyt el Balatonfüreden.

A Bauxitkutatók majd 15 négyzetméteres alkotás, melyet Szekeres Károly az 1955. január 1-én alapított Bauxitkutató Vállalat részére készített. A Bauxitkutató Vállalat évtizedeken át működött, a rendszerváltás után Geoprospect kft. néven folytatta, majd 1995-ben jogutód nélkül megszűnt. A vállalat egy legendás történet szerint eredetileg Veszprémben működött volna, ám végül Balatonalmádi lett a bázis. A történet hátteréről a vállalat emlékkiállításán, 2016. szeptember 16-án így emlékeztek meg:

"A magyar fél először Veszprémet nézte ki a Magyar-Orosz Bauxit-expedíció központjának. De ez csak addig tartott, amíg az orosz küldöttséggel nyitott platós autón Almádi felé ereszkedve a dombon kinyílt a horizont, és ahogy ők ezt meglátták, azt mondták, „ A kutató expedíció központja márpedig itt lesz!"”

Az alkotást Szekeres Károly 1980-ban, a vállalat alapításának 25. évfordulójára készítette, a vörösagyag alkotás a cég ebédlőjében kapott helyet. A bauxitkutatók életét megörökítő kerámia a vállalat 1995-ös megszűnése után talált új otthonra Székesfehérváron, az Alumíniumipari Múzeum lépcsőfordulójában.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek