Bódis-Szabó Katinka - egy év alatt a nulláról az Eb-dobogó tetejéig
Bódis-Szabó Katinka - egy év alatt a nulláról az Eb-dobogó tetejéig
Bódis-Szabó Katinka - egy év alatt a nulláról az Eb-dobogó tetejéig- A kislány Bódis Katinka miképpen ismerkedett meg a sporttal és mi volt az első sportág, amivel megismerkedett?
- Kislánykoromban vívtam versenyszerűen az MTK-ban, kézilabdáztam az iskolában, örökmozgó kisgyerek voltam. Három fiútestvér mellett nőttem föl, úgyhogy előbb tudtam szerintem focizni, mint járni.
- Akkor jó kiképzést kaptál a labdás sportokat illetően. A kézilabda az csak iskolai szinten ment?
- Igen, igen, azt nem fogott meg olyan szinten, hogy én azt mondjam, hogy na, itt ez a sportág, ez engem választ, én őt választom és akkor nézzük, hogy mit tudok vele csinálni, úgyhogy azt csak hobby szinten és suliban űztem. A vívás után nekem volt egy nagy kihagyásom és egy komoly sérülésem. Hosszú ideig a csuklómmal gyógyulgattam, úgyhogy akkor emiatt volt egy 5-10 éves kihagyás a sportot illetően, amíg helyre jött a csuklóm, s utána kezdtem az erősportok, a súlyemelés irányába tendálni.
- Minek a hatására választottad ezt a sportágat?
- Ez egy nagyon jó kérdés, erre nincsen tökéletes válaszom. Nagyon sokan megkérdezik tőlem. Az az igazság, hogy így hozta a sors.
Nem volt egy határozott döntés, hogy na, én most holnap felkelek a kanapéról, leporolom a sport cuccaimat, és akkor jövök súlyt emelni. Ez úgy alakult ki, hogy szépen elkezdtem mozogni, egyre inkább érdekeltek ezek az erősportágak, aztán egyszercsak a látókörömbe került a súlyemelés, lejöttem ide az edzőterembe,
kipróbáltam, és itt maradtam.
- Valamiért csak a látókörbe került, de mégis, mitől? Ismerőst láttál, aki űzte ezt, mondta valaki, hogy jó a súlyemelés? Csak akadt valami inspirációs tényező?
- Abban az időben, mikor a súlyemeléssel kezdtem megismerkedni, akkor erősödött be világszínvonalban azt, a CrossFit nevezetű sportág, ha nevezhetjük így. Egy mozgásforma, ami nagyon inspirált, és ez volt a bevezető. Mivel én nem vagyok az a hosszútávfutó típus, mint ahogy a hosszú biciklizések híve sem, az én testem nem így van felépítve, hogy ezeket kibírja, viszont a súlyemelés, az erővel működő dolgok érdekeltek, nagyon-nagyon izgalmas volt az elejétől, és felkeltette az érdeklődésem, így ez adta az irányvonalat, hogy akkor nézzük meg, hogy mi felé tudunk menni. Volt egy kis kettlebell és utána jött a súlyemelés.
- Nem tartottál attól, hogy a sokáig bajos csuklód miatt esetleg probléma lesz a súlyok emelgetésével?
- De, és éppen ezért meg is tettem az összes szükséges dolgot, hogy megvédjem a csuklómat, a mai napig csuklószorítót használok, holott már nincsen meg a probléma, megerősödött a csuklóm, nem érzek semmit, mégis folyamatosan védem, mert tudat alatt azért mégiscsak ott van, hogy erre nekem vigyáznom kell. Úgyhogy igen, tartottam tőle, szerencsére, alaptalanul.
- Emlékszel arra a pillanatra, amikor először beléptél a edzőterembe és megemelted az első súlyt, milyen érzés volt? Erősítette benned az elhatározást, hogy ezt tovább próbálgasd, vagy azt mondtad magadnak, hogy" hűha, át kell ezt még gondolnom!"
- Ez nagyon vicces dolog volt, mert
amikor megemeltem az első súlyt, össze-vissza estem. Nagyon-nagyon fel kellett szívnom magam, de azt mondtam, hogy csak azért is gyakorolok, nem adom föl, és addig maradtam, míg a végén meg tudtam csinálni azt, amit kértek tőlem, sőt egyre nagyobb súlyokkal is. A végén már olyan súlyokkal tudtam dolgozni, hogy azt már nemzetközi szinten is megjegyezték,
kvázi letettem a névjegyem.
- Nem néztek rád csodabogárként, amikor megjelentél az első masters versenyen, hogy honnan került elő ez a hölgy, ráadásul mindjárt meg is nyeri a versenyt?
- Sokan odajöttek és gratuláltak az első nemzetközi verseny után, s valóban, nem nagyon ismertek még akkor, de azóta megtanulták már szélesebb körben is.
- Hogy teljesen képben legyenek a hallgatók/olvasók: Katinka "tavaly még nem volt súlyemelő, az idén már nem csak súlyemelő lett, hanem Európa-bajnok is", tehát egy bő éven év alatt a kezdettől az Eb-címig jutott. Ugye nagyjából így nézett ki?
- Pontosan, így van.
Az első nemzetközi versenyem Kazincbarcikán volt 2015-ben egy Európa-bajnokság, ahol sikerült az első helyen zárnom a versenyt.
Nagy öröm volt.
- Fontos az első sikerélmény, nyilván neked is ez adott egy kis alátámasztást, hogy jó úton jársz, érdemes ezt csinálni.
- Igen. Mindig inspirált az, hogy egyre jobb és ügyesebb legyek, tartsam a szintet a többiekkel, mert érdekes módon, ahogy haladtunk előre az időben egyre többen lettünk nemzetközi szintéren, és nagyon erősek a lányok, ha hívhatom így őket. De a fiúk is.
- Rögtön az elejétől Bakos Karcsi bácsival készültél?
- Így van. Legelejétől kezdve ő volt a nevelőedzőm, és az ő hatására, illetve az ő kérésére csináltam az edzéseket, ő írta az edzéstervet, felügyelte a felkészülésemet, úgyhogy igen mondhatjuk, ő az én edzőm.
- Te vagy a hölgy, te megteheted, hogy kimondod, ami tőlem nem lenne elegáns: Hány éves voltál, amikor elkezdted a súlyemelést?
- 34 voltam amikor elkezdtem ezt a sportágat.
- Mennyire lehetett tudatosan felkészülni erre az első Európa-bajnokságra? Cél volt már rögtön, hogy ott legyél a dobogón? Ismerted egyáltalán a mezőnyt, hogy mire lehet számítani?
- A mezőny teljesen ismeretlen volt számomra, tehát fejest ugrottam az ismeretlenbe. A Bakos Karcsi bácsi mondta, hogy nézzük meg, itt van Magyarországon ez a lehetőség, induljunk el, próbáljuk ki. Úgyhogy teljes sötétségben tapogatóztam, hogy mi lesz, úgyhogy semmi elvárásom nem volt sem magammal szemben, sem a versennyel szemben. Éppen ezért nagy meglepetés volt számomra az, amit ott elértem. Mivel ennyire" kiscsikó" voltam a versenyzésben, ezért tudatosság sem volt még ennél a felkészülésnél. Ezt ilyen amolyan ad-hoc módszerrel csináltuk. De sikerült, megindítva azt a szép hosszú sort, ami már itt a hátam mögött van.
- Emlékszel az első győztes összetett eredményedre, amivel az Eb-t megnyerted? Azért is kérdezem ezt, mert azt tudom, hogy évről évre 10-20 kilókat sikerült szinte fejlődnöd.
- Igen, az első eredményem az 115 kiló volt összetettben, ezt 55 kilós szakítás és 60 kilós lökés eredményezte. Nem ez volt életem legjobb versenye, viszont eredményes, és ez a lényeg. Arra a versenyre azt az eredményt kellett hoznom, hogy első legyek, úgyhogy azt mondhatjuk, hogy eredményes volt.
- És a legnagyobb eredmény, amit eddig elértél?
- 156 kiló. Az úgy jött össze, hogy - ha gyorsan és jól számolok - 73 kg. szakítás, - ez az akkori Európa csúcs volt - ezt sikerült ott azon a versenyen felemelni. Ez szintén egyébként Magyarországon volt, Budapesten a MAFC-on, és 92 kilós lökés, hogyha jól számolom, az szintén volt Európa csúcs.
- A 92-től már nagyon közel van a 100 kiló. Ez nem volt soha cél?
- Dehogynem!
A 100-as nálam egy mítikus szám, a mai napig szeretném megemelni a 100 kilót, remélem egyszer sikerül fog.
Ez motivál a folytatásra és munkára a versenyek tekintetében.
- Ami a jelenedet illeti, az már az edzőségről szól elsődlegesen. Versenyeken is elindulsz még? Főleg, hogy a százas összejöhessen.
- A Masters versenyeken a mai napig indulok, most is éppen készülünk az Európa-bajnokságra. Az edzőséget folyamatosan csináltam mellette. Egyébként ezt is korán, 2017 környékén kezdtem el Bakos Karcsi kérésére. Megtisztelő volt ez a felkérés számomra, nem véletlen, hogy máig mindenben számítok az ő véleményére, tanácsaira, szinte naponta keresem Karcsi bácsit, megbeszéljük a dolgokat, és az ő instrukciója alapján tartom itt az edzéseket. Bár ő már mint tanácsadó a háttérbe vonult, nem képezi az edzéseink mindennapi részét, de a lényeg, hogy fiatalokat szépen vonjuk be a sportágba, okítjuk őket, akár guggolásra, akár súlyemelésre, akár hobbi emelésre, akár versenyszerű emelésre, amire szeretnének jönni, illetve ahova tudjuk vinni őket.
- Karcsi bácsi azért gyakran kilátogat közétek?
- Sajnos már nem olyan sokszor, mint szeretne. Ő is már egy kicsit idősebb, kevesebbet tud már mozogni, s már nem úgy tud vezetni sem, ahogy régebben, úgyhogy most már elég keveset látjuk. Viszont telefonon gyakran szoktunk beszélgetni.
- A családi behatás, a család véleménye mindig fontos minden szegmensben, általában minden embernek. Neked, amikor elkezdted a súlyemelést, akkor mit szólt hozzá a család? Nem mondták azt pl. a szülők, hogy "Édes lányom elment a te józan eszed? Súlyt emelni?"
- Érdekes módon nem. Családom örökmozgó, mindenki sportolt, vagy ha nem, akkor is hobbi szinten mozgott, úgyhogy nagyon büszkék voltak rám. Amilyen versenyre csak tudtak, eljöttek, ott voltak és szurkoltak. Ismeretségi körben azért voltak olya hangok, hogy úristen, majd ádámcsutkám fog nőni, meg szép férfias leszek, ezek a rossz sztereotípiák, de az idő megmuatta, hogy ez nem így van.
Férjem pedig teljes mértékben támogat, olyannyira, hogy az idei Eb-n ő is elindul, mint versenyző! Ő is velem együtt csinálja,
úgyhogy mondhatjuk, hogy megfertőztem.
- Pont ezt kérdezném, de megelőztél egy picit, hogy mennyire sportos most így veled együtt a Bódis-Szabó família?
- Nagyon. Tehát folyton mozgásban vagyunk, mindig csinálunk valamit. Az a ritka nálunk inkább, hogy pihenünk. Olyan nincsen, úgyhogy folyamatosan ténykedünk valamit. Ha nem is itt az edzőteremben, akkor otthon kirándulunk, vagy egyéb sportos tevékenységet végzünk.
- Ha nem súlyt emelsz és nem kirándulsz, akkor mit csinálsz? Mi a foglalkozásod jelenleg?
- Én most masszőrként dolgozom, itt is maradtam az erőnél, hiszen ez is egy fizikai munkavégzés, úgyhogy nagyon fontos számomra az, hogy az edzés az nem csak az edzőteremben valósul meg, és az érmeknek a gyűjtésében csúcsosodik ki, hanem a mindennapi munka során is az állóképességet növelve.
- Ha visszagondolsz arra, amit máig befutottál ebben a sportágban és így egyáltalán az életpályádra, akkor mondhatod, hogy elégedett vagy?
- Igen, elégedett vagyok, persze, mint maximalista ember, mindig vannak olyan dolgok, amikben úgy érzem, hogy lehetnék jobb is, de én úgy érzem, hogy ez visz minket előre. Mindenesetre az elért eredményekkel teljes mértékben elégedett vagyok.
- Itt csivitelnek a gyerekek a szomszédban, s nem csak az itt lévő óvodában, hanem az edzőteremben is várnak néhányan, akiknek már adtál instrukciókat előzetesen mielőtt félre vonultuk volna ide a klubház elé az interjút elkészíteni, hogy mit csináljanak, hányszor, miből mennyit. Milyen népszerű most itt Fehérváron a súlyemelés és mennyire sikerül a gyerekeket bevonzani ebbe a sportágba manapság, amikor ezer féle hatás és inger éri őket?
- Az én meglátásom az, hogy
ma a sportba bevonni a gyerekeket extrém nehéz, de az, hogy még versenyezzenek is, az még nehezebb, ugyanis a mostani gyerekek nem nagyon szeretnek versenyezni. Úgyhogy kemény dió megszólítani akár a kisiskolásokat, akár a középiskolásokat arra, hogy versenyszerűen, vagy legalább napi rendszerességgel mozgással töltsék a szabadidő egy részét.
Ezt bátran mondhatom, szerintem bármelyik edzőt kérdezed, bármelyik sportágból, ugyanezt a választ fogod kapni.
- Említetted, hogy van még célod, például ez a bűvös 100 kiló. Összességében véve, ami előtted van ebben a naptári évben mi az, ami még vár rád és mi az, amit még szeretnél teljesíteni?
- Athénban az olimpia helyszínén lesz idén a világbajnokságunk. Ez egy nagyon rangos esemény, rengeteg résztvevővel, oda szeretnék elmenni, és nem csak elmenni, hanem meg is nyerni a kategóriámat. Illetve lesz még Magyarországon - felfrissítik, újraindítják - a V4-es országok a versenye. Ebből most egy Masters versenysorozatot is rendeznek, egy meghívásos versenyt, és ott is úgy néz ki, hogy indulok, kerettag leszek, de ez még nem dőlt el az interjúkészítés pillanatáig. Illetve egy Alpok-Adria Masters sorozat is van, itt a térség országai létrehoztak egy barátságos kupa sorozatot, ezen is októberben tevékenyen részt fogunk venni az egyesülettel. Nem csak én, hanem többen.
- A dobogó továbbra is cél minden megmérettetésen?
- Mindig, egyértelmű. Amíg mozgok és amíg erőt érzek, addig mindig. Aztán meglátjuk, hogy a jövő mit hoz. Az edzést biztos, hogy napi rendszerességgel csinálom tovább, a versenyzés az megint egy más tészta, most egyelőre még vissz a lendület. Amúgy én nagyon erős versenyszellemű ember vagyok, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jó sokáig a Masters versenyzők között leszek.
