A kisebbik
A kisebbik
A kisebbikBé: Meghalt az Ocskay
Én: Neeee...
Bé: Infarktus
Én: Baszki...
Bé: A kisebbik
Bé hírszerkesztő volt egy budapesti rádióban, aznap hajnali fél hattól dolgozott. Előtte évekig együtt jártunk hokimeccsekre. Ott voltunk a válogatott legtöbb hazai mérkőzésén, kiszurkoltuk a svédek elleni győzelmet, a kanadaiak elleni majdnem győzelmet és azt is együtt éltük át, ahogy később tényleg megvertük Kanadát. Bé tudta, hogy hiába élek már kilenc éve Budapesten, napi szinten követem a város híreit, különösen a kosárcsapat és a hokisok dolgait. És azzal is tisztában volt, hogy össze fogok törni.
Nekem az Ocskay-Palkovics kettős volt a jégkorong. A 19-es és a 24-es. Tökmindegy volt, hogy Volán-mezben vagy piros-fehér-zöldben, csak ez a két fickó legyen a jégen. Ahogy Forrest Gump is mondta, olyanok voltak ők, mint a borsó meg a héja: elválaszthatatlanok.
Persze tudtuk, hogy Ocskaynál nem minden oké. Öt évvel korábban szívizom-betegséget diagnosztizáltak nála, négy hónapot ki is kellett hagynia, végül komoly ellenőrzés mellett folytathatta csak pályafutását. De látszólag minden rendben volt, jöttek egymás után a meccsek, Kiscsicsó pedig termelte a gólokat, ahogy korábban is. A tragédia előtt néhány hónappal azt nyilatkozta, hogy már csak pár jó éve van hátra, és befejezi. Élete legfontosabb meccseire készült: áprilisban először játszhatott volna a legjobbak között a válogatottal.
Volna.
2009. március 24., Gábor-névnap. A barátnőjével ünnepelt, ott is aludt nála, amikor éjfél körül megtörtént a baj. A borsó meg a héja elváltak egymástól, Ocskayból az lett, ami a Kesjár Csaba lett a magyar autósportnak, ami Fehér Miklós a magyar focinak, vagy ami Kolonics György a magyar kenusoknak. Nem örök ígéret, hanem már sikeres, elismert spotoló, akit karrierje csúcsán ért a halál. Így és ezért is lettek mindannyian legendák. Csak míg Kolonicsot Csepel, Fehér Mikit Győr gyászolta, és valahogy távolibbnak tűnt mindkettejük tragédiája, addig Ocskay Gábor a mi veszteségünk volt. Sokkal kézzelfoghatóbb, sokkal személyesebb veszteség. És éppen ezért sokkal fájóbb is.
De már nem jut eszünkbe minden nap, és azt is megszoktuk, hogy a nevét viseli a jégcsarnok, visszavonultatott mezszáma pedig évek óta egyetlen klubja nevében szerepel. De ilyenkor, Gábor-névnap után egy nappal minden hokirajongónak eszébe jut Ocskay. A kisebbik. És az is, hogy mit csinált akkor, amikor megtudta.
Ma van éppen tíz éve annak, hogy Bé üzenetére ébredtem.
ifj. Ocskay Gábor kilencszeres magyar bajnok jégkorongozó (1999, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009), háromszor (1994, 1995, 2006) választották meg az év játékosának, ötször (1994, 1997, 2002, 2004, 2008) lett a legtechnikásabb játékos, és háromszor (1994, 2006, 2007) a legjobb csatár. Pályafutása során kizárólag az Alba Volánban szerepelt, pedig többször csábították külföldre. 187-szer volt magyar válogatott.
