Motiváció: Szülőként mit tehetünk azért, hogy örömmel tanuljon a gyerek?
Motiváció: Szülőként mit tehetünk azért, hogy örömmel tanuljon a gyerek?
Motiváció: Szülőként mit tehetünk azért, hogy örömmel tanuljon a gyerek?Úgy, hogy nem felejtette el az érzést, ami velünk született, hogy fejlődni jó, hogy a feladat izgalmas, hogy a kihívás kaland!
Mielőtt legyintenél, hogy ezek üres frázisok, idézd magad elé a felállni, mászni próbáló kisbabát, hogy hányszor és hányszor vág bele újra egészen addig, amíg nem sikerül. Vagy amikor már kicsit nagyobb, és a játék során feladatokat old meg, újra és újra próbálkozik, elmélyülten figyel, koncentrál, elölről kezdi, éééééééés: siker! És tudod mi a legnagyobb jutalma? A „megcsináltam!, képes vagyok rá!" érzése. És csak ezután jön a szülői üdvrivalgás, örömtánc és a többi.
Az első siker öröme (Fotó: flickr.com/Robin Taylor)
Úgy születtünk, hogy szeretjük a kihívásokat, hogy élvezzük a tanulást, szomjazzuk a fejlődést... Aztán elkezdenek minket minősíteni, értékelni. Minket, és nem a munkát, az erőfeszítést, az utat, amit megtettünk. Mi lettünk okosak vagy buták annak függvényében, hogy milyen végeredményt értünk el. És leszokunk a tanulás és a tudás öröméről, mert helyette ott vannak a jegyek, és ami még rosszabb a jegyekért kapott pénzjutalmak, amik végképp kiölik a tanulás örömét.
Hogyan lehetne akkor öröm a tanulás újra?
A „nem sikerült” helyett, vezessük be a „még nem sikerült” fogalmát – javasolja Carol Dweck pszichológus. Ezzel a tanulás ívére, a lehetőségre irányítjuk a figyelmet. A most zsarnokságát váltsuk fel a „még lehet” pozitív jövőképével!
Váltsunk szemléletet: higgyünk a fejlődésben és irányítsuk a figyelmet a haladásra, a befektetett munkára, az erőfeszítésre, azt dicsérjük. „Látom, hogy sokat dolgoztál. Értékelem a kitartásod! Elképesztő, hogy mennyi energiát fektettél bele" és hasonló , az úgynevezett "fejlődési szemléletet" erősítő mondatok. Ha azok valóban szívből jönnek hihetetlenül jól tudnak esni.
A befektetett munkát és erőfeszítést is dicsérjük (Fotó: flickr.com)
Tanítsuk meg gyermekünket – no persze előtte magunkat – arra, hogy az agyunk örökké fejlődik, tanítható, hogy semmi nem végleges. Aki ebben hisz, bátrabb, bevállalósabb és boldogabb gyermeket tud nevelni, aki nem fél a kudarctól, hanem tanul belőle. Igen: a kudarc tanulási lehetőség. A hiba nem minősít, hanem fejlődési lehetőséget rejt - persze csak akkor, ha megkérdezzük magunkat: mit csinálnék másképp, mit tanultam belőle?
Tudatosítsuk, hogy semmi nem végleges, hogy bárki lehet jobb a tegnapi önmagánál, bárki válhat jobb tanulóvá, hogy az erőfeszítés a siker része. Mindezt hogyan? Értékeléssel! Mert amit értékelünk, arra figyelünk!
Mire figyelj az értékelésnél?
Soha ne a gyereket magát, hanem a tettet, a cselekvést értékeljük, és a fejlődési lehetőséget keressük. Ha az értékelés úgy szól, hogy „okos vagy”, akkor minősítünk, tényt közlünk - és rögzítjük az állapotot a gyerek fejében. Ez nagyon jó, de csak egy darabig. Ám amikor kihívást jelentő feladattal találkozik, ahol megkérdőjeleződhet az okossága, elképzelhető, hogy el fog előle futni.
Helyes értékeléssel a gyerek fejlődéséért (Fotó: wikipedia.org)
Dweck kutatásai során azt tapasztalta, hogy az ún. rögzült szemléletű gyerekek ahelyett, hogy izgalmat, erőpróbát, tanulási nehézséget látnának egy nehéz feladatban, ha tehetik megfutamodnak előle. És arra a kérdésre, legközelebb mit tennének másképp, hogy jobb eredményt érjenek el azt válaszolták, hogy csalnának.
Ha azonban „hú, beleadtál mindent!”, „sokkal jobban sikerült, látom rengeteget gyakoroltál” és hasonló értékelésekkel gyermekünkben a fejlődési szemléletet erősítjük, akkor nem csak abban az örömben lehet részünk, hogy szívesen tanul és noszogatás nélkül lát neki a feladatoknak, hanem elindítjuk a bátor és boldog felnőtt lét felé is.
Lehet ennél szebb feladata szülőnek, nevelőnek?
