Tényleg szimulált valóságban élünk?
Tényleg szimulált valóságban élünk?
Tényleg szimulált valóságban élünk?Ha ismerős az elmélet nem véletlen: egy sikerfilmnek hála 1999-ben az átlagember is megismerhette az úgynevezett "Mátrix-filozófiát". Értelemszerűen a Mátrix című filmről van szó, amely szerint ugyebár az, amit mi valóságnak gondolunk, csupán egy számítógépes szimuláció, vagyis tulajdonképpen egy program a disztópikus jövőnkben. Persze ezt az elméletet nem a film megalkotói találták ki, a téma ugyanis már egy ideje terítéken volt a sci-fi világában - elég csak egy 1976-os Doctor Who epizódra, a The Deadly Assassin-ra gondolnunk.
Mondhatjuk tehát, hogy a "világ körülöttünk csak illúzió" gondolata a mozinak hála "lecsapódott" a közgondolkodásba is. A helyzet azonban az, hogy e kérdéskörrel nem csak a mai kor átlagembere és sci-fi írója foglalkozik. Időről-időre ugyanis előkerül ez a téma a filozófusok és feltalálók világában is. Vegyük elsőként Nick Bostrom elméletét. Bostrom egy svéd filozófus, aki 2003-ban egy azóta szimulációs hipotézisként elhíresült trilemmaként emlegetett elmélettel állt elő. E trilemmában veszünk három állítást, melyek közül egynek igaznak kell lennie. Bostrom három állítása a következő:
1. Az emberiség még azelőtt kihal, hogy elérné az úgynevezett poszthumán kort, vagyis azt az időszakot, amikor már korlátlan számú, valósághű számítógépes szimulációt tud futtatni őseinek életéről.
2. Nagyon valószínű, hogy semmilyen poszthumán civilizáció sem akar majd élethű szimulációkat lefuttatni a saját történelméről.
3. Nagyon valószínű, hogy jelenleg is egy számítógépes szimulációban élünk.
Lehet, hogy a trilemma elsőre kicsit bonyolultnak tűnik, valójában azonban nem az. Arról van szó, hogy látva a mostani technikai fejlődés gyorsaságát, eljöhet az a kor, amikor gyakorlatilag korlátlan számítógépes memória áll majd rendelkezésünkre. Emellett nyilván az sem kizárt, hogy a virtuális képalkotás olyan szintre fejlődik, ahol már komplett valóságokat tudunk szimulálni. Ha pedig ez a két összetevő találkozik, felmerül egy kérdés: miért ne szimulálhatnánk saját történelmünket? Vagy még konkrétabban: miért is nem alkotnánk újra azt az életet, amit őseink éltek?
És akkor most tegyük fel, hogy a technikai fejlettségünk és a szándék is megvan arra, hogy megalkossuk a történelmi szimulációnkat. Ez azt jelenti, hogy elértük a poszthumán kort és megvan bennünk a szándék a szimuláció létrehozására, vagyis a trillema harmadik állítása maradt talpon. Ez esetben két dolog lehetséges. Az egyik, hogy mi vagyunk az elsők, akik elindítjuk ezt a szimulációt, a másik, hogy mi élünk benne egy ilyen szimulációban. Ha pedig egy kicsit még tovább gondoljuk ezt a kérdéskört, akkor odáig is eljuthatunk, hogy egy valóságokat megteremtő civilizációnál több szimuláció is futhat egyszerre, míg valóságból ugyebár csak egy darab lehet (és most akkor hagyjuk a multiverzum-elméletet). Ebből az következik, hogy elenyészően kicsi az esélye annak, hogy mi azok közé tartoznunk, akik elsőként indítjuk el a szimulációt. Így csak egy magyarázat marad a világunkra, mégpedig az, hogy szimulációban élünk.
Jobbra Elon Musk (Fotó: Twitter)
Bár sok kritikusa akad Bostrom trilemmájának, többen is hasonlóan nyilatkoznak a témakörben. A nyáron az igazi Vasemberként emlegetett Elon Musk feltaláló-üzletember nyilatkozott úgy, hogy véleménye szerint szimulációban élünk. (Igaz, Musk jól ismeri Bostrom munkásságát). A dolog pikantériája azonban, hogy nem csak feltalálók és filozófusok, de pénzügyi szakemberek is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. Nemrég például a Business Insiderben jelent meg egy tanulmány, amely szerint 20-50 százalék az esély arra, hogy a világ, amit magunk körül tapasztalunk, csupán projekció. Az üzleti lap egy olyan elemzésre hivatkozik, melyet a Bank of America küldött ki ügyfeleinek. (Természetesen ebben az elemzésben is Elon Muskra és Nick Bostromra hivatkoznak, az újdonságot azonban az kelti, hogy a téma megjelent a pénzügyi szektorban is.)
Természetesen az emberiséget már történelmének kezdete óta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon az a világ, melyet magunk körül tapasztalunk, vajon a végső valóság-e, vagy csak valami projekció? Az ókori filozófusok ugyanúgy foglalkoztak a kérdéssel, ahogy a nagy világvallások és a spirituális tanítók. Elég csak Platón híres barlanghasonlatára gondolnunk, hogy tudatosuljon bennünk: az európai emberben is felvetődött már ez a probléma úgy 2500 évvel ezelőtt, a keleti kultúrkörben pedig komplett filozófiai iskolák épülnek arra a feltételezésre, hogy a körülöttünk lévő csak világ illúzió.
Persze nem mindenki ért egyet ezekkel az elméletekkel, ahogy sokan támadják Bostrom trilemmáját is, az azonban jól látszik, hogy a világ mint illúzió, szimuláció, vagy projekció elképzelése már a kezdet óta ott motoszkál az emberiség gondolkodásában s megjelenik a vallásban, filozófiában, számítástechnikában s most már az üzleti életben is...
A kérdés innentől már csak az, hogy a piros pirulát választanánk-e, ha adódna rá lehetőségünk...
(Business Insider/Portfolio.hu/Wikipédia/Simulation-argument.com)
