A diószedők
A diószedők
A diószedőkA legtöbben gyorsan dolgoznak, nehogy valaki észrevegye őket. Ha viszont megrezzen a házban a függöny, véletlenül kilép valaki a kapun, mint akik jól végezték dolgukat, angolosan tovarebbennek. Néha legalább annyi becsület van bennük, hogy legalább utána(!) megkérdezik, egy kis zacskóval szedhetnek-e... Erre persze mi mást mondana a jóhiszemű tulaj, mint igent. Elvégre szép dolog segíteni embertársainkon, még akkor is, ha annak jobb kabátja vagy drágább biciklije van!
Aztán amikor a diószedők a második hatvan literes zsákot is telepakolják, esetleg egy hosszú bottal még elkezdik rázni a fát, akkor már a türelem, a jóhiszeműség és a felebaráti szeretet is cérnavékonyra fogy. Ezt a diószedők rögtön megérzik! Jobb esetben az orruk alatt alig hallhatóan elrebegnek egy köszönömöt, és már célba is veszik a következő diófát. Ők nem csinálnak semmi törvényelleneset, mert nem másznak be a kerítésen. Egyszerűen csak észreveszik a közterületen heverő pénzt. Hogy a háztulaj is szeretett volna télen diós süteményt enni? Az mellékes. Miért nem volt gyorsabb? Miért nem zavarta el a diószedőket rögtön? Vagy miért nem ültetett diófát a kerítésen belülre?
Utólag kár ezen morfondírozni, mert azok a fránya diólevelek borzasztó ütemben hullanak az utcán, és valakinek azt is össze kell gyűjtenie…
