Partly cloudy27 °C
2019. augusztus 23. péntek Bence
Menü

Trump és a robotok - Kommunikációról és a fehérvári képzésről beszélgettünk Aczél Petrával, a Corvinus professzorával

Trump és a robotok - Kommunikációról és a fehérvári képzésről beszélgettünk Aczél Petrával, a Corvinus professzorával
Aczél Petra, a Corvinus professzora (Fotó: szekesfehervar.hu)

Miben változott a kommunikáció a 21. században? Volt-e ezeknek a változásoknak szerepe abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökét Donald Trumpnak hívják? És hogy jön mindehhez a robotika? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Aczél Petrával, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorával, aki arról is beszélt, hogy mire számíthat az, aki Corvinus Székesfehérvári Campusán szeretne tanulni kommunikáció és médiatudomány mesterszakon.

- A 21. század jelentős változásokat hozott kommunikációs téren. Nagy szerepet játszottak a közösségi felületek az arab tavasznak nevezett forradalomban, de az amerikai elnökválasztásban is. Milyen kommunikációs változások játszottak szerepet Trump megválasztásában?

- 2017. január 20-án, pénteken beiktatják hivatalába az első olyan amerikai elnököt, aki az „elnökiség” – ahogy az amerikaiak nevezik - szinte semmilyen jellemzőjével nem rendelkezik. Trump nem diplomatikus, nem méltóságteljes, nem kifinomult, nem integratív, stílusa nem árnyalt, megnyilvánulásai nem mérlegelők. Bizonyosan nem akar mindenkinek megfelelni. Az ellene irányuló kritikát nem a pozícióval járó próbatételnek, hanem sértésnek veszi és reagál rá, a lehető leghétköznapibb nyelven. Beszól, leszól, kioszt, dicsér. Semmi politika, mondhatnánk: nem kell a megnyilatkozásaiban rejtett értelmet keresni. Ő nem a kötőszavakkal vagy a körülírásokkal operál, hanem egyértelműen fogalmaz. Nem kell találgatni azzal kapcsolatban, mit is gondol. Ez a stílus nem a másfél órás elnökjelölti vitákhoz, nem a hosszú interjúkhoz, vagy a hagyományos sajtótájékoztatókhoz passzol a legjobban. Ez a twitter bejegyzések és a facebook-posztok kommunikációja. Trump nem az elemzők embere, ez biztos. Ha valaki a vele kapcsolatos előrejelzések helyességéből akarna megélni, annak biztosan felkopna az álla. Még akkor is, ha profi adatbányász az illető. Kommunikációját tekintve az is újdonság, hogy ő nem személyiség, hanem személy. Ennek kifejezésére ismét csak a legjobb eszköz számára a közvetlen közösségi média. Ő és a stábja, az eddigi politikai szereplőktől eltérően nem akarja hibátlannak ábrázolni a leendő elnököt. Szupererősnek, annak igen. Sikeresnek, gazdagnak, igen, annak is. De nem hibátlannak. Vagy makulátlanul erkölcsösnek. És a legkevésbé sem kifogástalan modorúnak. Trumpé a hódítók és leigázók stílusa, akik nem tökéletesek, de tökéletesen tudják, mit akarnak. Ez az imázs a meglepetés kommunikációját használja. Az online média nem a tekintélynek, hanem a sajátos hangvételnek hoz nagy ismertséget, Trump ezt használta ki.

- A 2016-os amerikai elnökválasztáson már felmerült a kérdés: az álhírek terjedése mennyiben befolyásolja az embereket. Csehországban csapatot állítanak fel, hogy kiszűrjék az álhíreket. Magyarországon hogy áll ez a helyzet? Ez már egy létező probléma? Mit lehet tenni ellene? 

- Én ezt a felvetést álproblémának tartom. Ezzel az erővel miért nem tüntetünk a pletyka vagy a szóbeszéd ellen, amelynek sokszor sajátja az extrém torzítás? Az online média ugyanis inkább erre hasonlít és nem a nagy hírszerkesztőségek működési modelljére. Nehéz lenne pontosan megmondani, eddig hány politikai és üzleti vezető köszönhette „álhíreknek” a pozícióját. Ők biztosan nem fogják bevallani, miközben élére állnak az álhírek elleni harcnak. A hírek is részei a politikának, így alapvető tévedés volna objektívnek tartani őket. Mint ahogy az is illúzió volt, hogy a közösségi oldalak nem szelektálnak, hogy szabad grafikus-kommunikációs felületként állnak rendelkezésre. Nyilván van eltérés a torzítás mértékében, de korunk médiája nem egycsatornás. Tehát, ha a józan ész számára gyanús egy hír, vagy megfogalmazás, van lehetőség más forrásból leellenőrizni. Nem elérhető, hogy a média objektív legyen – aki erről papol, maga is tudja, hogy a médiakommunikáció természeténél fogva ábrázol, megjelenít, és mint ilyen a saját eszközein és szempontjain keresztül szűr. A lényeg mindig ugyanaz marad: a józan ész. Ez a záloga annak, hogy a posztigazság – merthogy ez a szó lett az Oxford Szótárak szerkesztői szerint a 2016-os év szava – korában is legyen merszünk, bátorságunk rákérdezni arra, ami furcsa. A tömegek bölcsebbek, mint hinnénk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy az újságírói etika, az igazság feltétlen tisztelete, a valóság hű bemutatása, a befogadók iránti felelősség a legfontosabb követelmény a hivatást űzők számára. De a közösségi médiában nemcsak képzett újságírók nyilvánulnak meg. És nemcsak emberek. Jelentősen nő a civil, a nem intézményi és az automatizált tartalom. Ezért van szükség a médiatudatosságra, a gondolkodó és felkészült médiafogyasztásra és -részvételre.

Trump és a robotok - Kommunikációról és a fehérvári képzésről beszélgettünk Aczél Petrával, a Corvinus professzorával

- Egy másik fontos területe a kommunikációnak a digitalizáció. Hol tartunk most ezen a téren és mi várható a közeljövőben?

- A digitalizáció nem kedvez a jóslatoknak. Kevés olyan terület van, amely ennyire ellenállna az előrejelzéseknek. Három éve azt hittük, hogy mára mindenki okosszemüvegben jár majd, mostanra pedig az okosóra ideje is lejárni látszik. Persze, nem természeti jelenségről van szó, hanem sokkal inkább egy összetett üzleti-technológiai-politikai folyamatról, amelyben a hajtogatható mobiltelefon inkább csak mutatvány, a hangsúly inkább az életvitel, fogyasztás átprogramozásán, a kontroll vagy éppen a szabadság kiterjesztésén van. Számos hétköznapi tevékenységünk már a digitális világhoz kötött: az adataink, az iskolai előmenetelünk, a kapcsolataink, az eredményeink. Elektronikus az iskolai napló, és applikáció figyelmeztet az időjárási frontra. Már készülődnek a sofőr nélküli autók, de azért még órákat várunk havazás idején a vonatra. Franciaországban idén január elsejétől egy nagyobb cégnél már biztosítani kell a munkavállaló számára a digitális ’kikapcsolódás’ jogát, vagyis azt, hogy ne kelljen elolvasnia a munkaidőn túl érkező leveleket. Ugyanakkor egy vállalatvezető fiókjába átlagosan akár napi 150 elektronikus üzenet is érkezhet. Várható, hogy átalakul az oktatás, hiszen az információnak már nem kizárólagos forrása a tanár vagy az iskola. De nélkülözhetetlen a kortársi kapcsolatok, az együttműködés, a szociális készségek biztonságos kipróbálása, a társas kompetenciák árnyalása tekintetében. A banki szolgáltatások felülete is át fog alakulni, csakúgy, ahogy a sorozatnézés. Ma már meg lehet élni abból, ha valaki rendszeresen videókat tölt fel arról, ahogyan videojátékot játszik, vagy arról, milyen shopping-túrán vett részt és hány akciós árut szerzett be. Már nem zenei albumokat hallgatunk, hanem egy-egy számot, és pixelben tudjuk számolni Botticelli Primavera-ját, ahogyan az üzleti értéket kattintás-számban is mérhetjük. Szerintem a nagy kérdés nem is az, mi várható a digitalizációban, hanem az, hogy mi várható az emberségben. Hogy miként irányítjuk majd ezeket a változásokat? Hogy mit és hogyan őrzünk meg a térerőtlen időkre-időkből? Mely emberi készségek válnak még fontosabbá a következő években? Erre válaszolni ma a legnagyobb kihívás.

- Nemrég mutattunk be egy fehérvári fiatalt, aki egy microchip által vezérelt művégtaggal él, elmondása szerint szinte teljes életet. A művégtagot akár okostelefonjával is tudja vezérelni. Innen már csak egy lépés a bárki számára elérhető, gondolatvezérelt művégtagok használata. Vagy ez futurisztikus elképzelés?

- Most is gondolatvezéreltek az eszközeink. A programozók gondolatait használják... De a tréfát félretéve, a 3D-s nyomtatás, a személyre szabás valóban új, csodálatos eredményeket hozott az orvostudomány, a gyógyítás terén is. Sokkal pontosabban, egyénre és életmódra szabottabban lehet pótolni az elvesztett végtagot, sokkal eredményesebben lehet műteni az interaktív onkokéssel – magyar találmány – és egyre szervesebben lehet az emberi idegrendszert leképezni, helyettesíteni, összekapcsolni a digitális hálózattal. McLuhan, a 20. század második felének nagy amerikai médiateoretikusa mondta, hogy a médium képes kiszervezni az ember képességeit: helyette lát, érez vagy gondolkodik. Az utópiákban mégsem hiszek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek az újítások mindenkit érintenek már most. Ez pedig merő naivitás. A digitális szakadék másik oldalán nagyon sokan élnek. Kontinensnyi embertömegek egyáltalán nem részesülnek a digitális vívmányok nyújtotta előnyökből. Persze, az átkaikból sem.

- Elképzelhető, hogy már a közeljövőben szerves része lesz az életünknek a robotika?

- A 4. ipari forradalom, ahogy 2011-ben elnevezték, már tart. Ennek szerves része az automatizáció, a termelés robotizálása. Aki ilyen területen dolgozik, nem most tapasztalja ezt először. Ami azonban kihívást jelent, hogy öt-tíz éven belül hogyan helyettesíti majd az emberi munkaerőt mindez és hogyan változtatja meg a termelés szervezését, a termelés és szolgáltatás kapcsolatát. Az egyik legnagyobb társadalmi-kulturális kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik az előrejelzések szerint valószínűleg megszűnő munkakörökben dolgoznak. Erről ma számos vita folyik, biztos válasz természetesen itt sem született. Ezért is fontos ugyanakkor, hogy azok, akik ma fejezik be a középiskolát, számoljanak ezekkel a kilátásokkal és olyan képzést válasszanak, amely a leginkább képes megadni nekik a felkészülést azokra a kompetenciákra, amelyeket a legfontosabbnak jósolnak a közeljövőben. Ezek pedig a komplex problémamegoldás, a kritikai gondolkodás és a kreativitás. Meggyőződésem, hogy a kommunikáció- és médiatudomány ilyen terület és ilyen képzés. Megalapozatlan, de sajnos megrögzött nézet hazánkban, hogy a társadalomtudományi képzések szükségtelenek, és, hogy mindenki akkor jár jól, ha informatikus lesz. Valószínű, hogy a kulturális konfliktusokat, a legnagyobb globális kihívásokat mégis a társadalmi folyamatokat értők lesznek képesek leginkább befolyásolni és irányítani.

- Szeptembertől indul a Corvinus Székesfehérvári Campusán a kommunikáció és médiatudomány mesterszak, levelező tagozaton. Kiket várnak ide?

- Azokat várjuk, akik fel szeretnének készülni a változásokra és belátták, hogy hibrid műveltségre, sokoldalúságra, rugalmasan illeszthető tudásra és a digitális világ ismeretére feltétlenül szükségük lesz. Mindenkit várunk, akit érdekelnek a digitális, a nemzetközi, a szervezeti és a politikai kommunikáció folyamatai, trendjei. Szeretnénk megszólítani azokat, akik érzik, hogy az eredeti végzettségükhöz még hiányzik az a korszerű tudás, amely saját maguk, munkájuk vagy vállalkozásuk szempontjából versenyképessé teheti őket. A Corvinus kommunikáció- és médiatudomány levelező mesterképzése a legjobb ilyen program hazánkban, nemzetközi szinten is elismert, így biztos, hogy aki hozzánk jön, talál programunkban hasznosítható, értékes és inspiráló elemeket. Ingyenes felvételi előkészítővel várjuk a hozzánk jelentkezőket, akiket izgalommal és örömmel fogadunk a szóbeli felvételin, májusban. Jó tudni, hogy a kommunikáció- és médiatudomány mester képzésünket levelező formában kizárólag Fehérváron hirdetjük meg. A Corvinus a munkaerőpiac legmegbecsültebb felsőoktatási ’brandje’, a nálunk szerzett diploma jó belépő és megerősítés azoknak, akik a médiában, a PR, HR, a kommunikációs tanácsadás területén dolgoznának vagy, akik saját vállalkozásba fognának. A képzésünk elve, hogy gondolkodni és alkotni tanítunk, nem információt csatornázunk. Ezért, aki hozzánk jön, az biztos találkozik majd azokkal a témákkal is, amelyekről ebben az interjúban beszélgettünk.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár