Légy a Valentinom! - Avagy a virágárusok, költők és társkeresők ünnepeLégy a Valentinom! - Avagy a virágárusok, költők és társkeresők ünnepe
Persze nem bántom a virágárusokat, sőt még az irodalmat sem. Csak hát ez annyira nem én vagyok. Miért csak a Valentin-nap? A többi napon nem kéne hasonlókat tennünk, mint 14-én? De mindegy is, én csak egy csepp vagyok a hazánkat Amerikától elválasztó óceánból. Amúgy maga a Valentin-nap az 1800-az évekre eredeztethető vissza, mégpedig egy Loveland nevű kicsiny Colorado állambeli városkára.
És hogy miért vagyok ilyen negatív? Az vagyok egyáltalán? Nos, elkereskedelmiesedett világunkban mindenből pénzt és bevételt csinálnak. Belőlünk szimpla felhasználókból is. Egy-egy ilyen Valentin-nap alkalmából boldog-boldogtalan, de lassan már a kollégák is a munkahelyen valentinos ajándékkel lepik meg kolléganőjüket. Pedig ez ugyebár a szerelmesek ünnepe lenne. De ezen apropóból figyelhető meg hazánkban is, hogy az internetes társkereső portálok is egyre aktívabbak lesznek. Mind marketing szempontból, ha máskor nem is, de februárban és karácsony előtt persze tuti jönnek velünk szembe a reklámok a tv-ben és a neten is, hogy itt az ideje párt találnunk, valamint az emberek is aktívabban foglalkoznak ilyenkor a párkeresés tényével.
Netes társkeresés - vagy csak egy szimpla ismerkedés
A korábbi párkereső rovatok az újságok hasábjairól már évek óta kikoptak. A társkereső hirdetések áttették székhelyüket az internetre. Hemzseg a net a különböző profilú és tematikájú elit, minőségi és kitudja még milyen jelzőkkel tarkított társkereső oldalakkal. Lassan már ezeket is inkább csak a közép és idősebb korosztály használja. Azt gondolnánk, hogy a fiatalok nem így ismerkednek. Pedig dehogynem! Csak egy kicsit lazábbra veszik a figurát. Azt most nem boncolgatnám, hogy miért jobb a neten ismerkedni, mint a való világból, hagyományos úton a verbális lehetőségeket kihasználva. Azt majd a szociológusok, szexológusok, meg a nem tudom milyen szakértők megteszik. De tény, hogy a fiatalok, javarészt a közösségi portáloknak köszönhetően egyre inkább a neten keresnek társat. De társat vagy partnert? Azt nem kell külön magyarázni, hogy a Facebook is alkalmas ilyen kapcsolatok kiépítésére, bár ott javarészt az ismerősök ismerősei között keresgélhetnek a párkeresők. Ellenben van egy olyan, már nem is portál, hanem egyenesen célalkalmazás, mely kifejezetten a társkeresőket célozza. Ő pedig nem más, mint a Tinder.
Tinder: társ vagy alkalmi partner?
Párt találni sokaknak nem egyszerű, legyen szó akár hosszútávú, akár alkalmi kapcsolatról. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére jöttek létre a randioldalak és a randialkalmazások, ez utóbbiak közé tartozik a Tinder is. A program különlegessége, hogy rendkívül gyorsan eldönthető, hogy a másik személy bejön-e nekünk, hiszen az applikáció nagyméretű képekkel operál. Ennek eredménye, hogy sokan egy pillanat alatt kikosarazzák a számukra kevésbé tetszetős illetőt. Szerencsés esetben ez nem is lenne probléma, azonban ha valakit rendszeresen ilyesfajta csalódás ér, annak könnyen sérülhet az önképe.
Sok hasonló tematikájú portál és alkalmazás fut a neten, de a legnagyobb és a leghíresebb (vagy hírhedtebb) talán a Tinder. Nem véletlen. Ha megnézzük a Google Play Áruházban a Tinder oldalát, akkor ott azt láthatjuk, hogy közel 50 millióan töltötték már le okostelefonjukra és ez csak az Androiddal élőket számlálja, az iPhone-osok táborát még nem vettük bele. Szóval erős márka a piacon. Talán pont ezért van egy kicsit kétes híre és ezért lehet oly sokat hallani arról, hogy a Tinder tulajdonképpen nem más, mint egy (szex)partner kereső. Nos, a nagy számok törvénye alapján az is elmondható, hogy minél többen használnak egy alkalmazást, akkor a felhasználók számával egyező mértékben jelennek meg majd a csalók is. De nincs ez másképp az apróhirdetési portálok esetében sem. Szóval a Tinder is lehet ilyen is, olyan is. Az már szubjektív, hogy ki, kit és mit keres rajta. Igazából nekünk felhasználóknak kell tisztában lennünk azzal, hogy mi a szándékunk. Persze ezt aktív keresőként egyszerűbb meghatározni, mint passzív félként válogatni tudni a minket megtalálók közül. És itt aztán lehetne hosszasan sorolni a tippeket, ötleteket, tanácsokat.
Az viszont kétségtelen tény, az internet a különböző közösségi oldalaknak és telefonos applikációknak köszönhetően egyre furcsább és bizarrabb hellyé válik. Ennek egyik tökéletes példája a Tinder, ahol mindenféle hazugság és következmény nélkül megpróbálhatunk párt találni magunknak, de valószínűbb, hogy inkább csak egy kalandra leszünk jók, mintsem komoly kapcsolatra. Ámbár megvan a maga varázsa ennek is: tiszta lappal kezdhetsz valakinél, és a szinte majdnem vakrandinak is megvan a maga izgalma, sőt van úgy, hogy a következmények nélküli ismerkedés is tud vonzó lenni, sőt akár még jó is kisülhet belőle. Az viszont kétségtelen tény, hogy a Tinderen senki sem barátot, barátnőt keres, persze vannak üdítő kivételek, amik persze csak a szabályt erősítik.
Általánosságban elmondható - és ez a Tinder esetében fokozottan is igaz -, hogy ne kamuzzatok, ha valami nem tetszik a másikban, minden következmény nélkül szétválhattok! Ha pedig a neten működnek a dolgok és jól el tudtok beszélgetni, valószínűleg személyesen sem lesz gond, ha a kémia is rendben van nagyon figyeljetek oda, hiszen ha nem rontjátok el a dolgokat akár még tökéletes Tinder tündérmese is lehet a kaland vége.
És ha már a Valentin-nap részben a szerelmes és érzelgős idézetek közepette vész el a rengetegben, álljon itt egy ide vágó, örök gondolat Murphy tollából:
“Ha beszélgetés közben a pasi kedves, stílusos, megkapó, és sokat bókol, biztos lehetsz benne, hogy nem kezdő a szakmában, és másnak is éppilyen könnyen udvarol.”